Örökség

Ami viszont nem, vagy csak alig változott, az az egyjátékos rész sava-borsa, a karrier mód. A WRC Generations-ben tulajdonképpen ugyanazt a felépítést kapjuk, amit a nyolcadik rész óta látunk. Bármelyik kategóriában kezdhetünk, a ralik mellett pedig extra események és lightos csapatmenedzsment is vár ránk. Felvehetünk új embereket, különböző perkekkel fejleszthetjük a csapat vagy az autó teljesítményét – a korábbi részekhez képest mindössze a képességfa bővült kissé, hiszen WRC osztályban már a hibrid hajtás is fejleszthető. Aki még több menedzser funkcióra vágyik, az saját csapatot is indíthat, saját, egyedi festéssel, ebben a módban a szponzorokat is nekünk kell felhajtani. Aki minden évben játszik ezekkel a játékokkal, annak valószínűleg már unalmas, vagy legalábbis ingerszegény ez a karrier, de tény, hogy így is a jobban felépített, érdekesebb, változatosabb karrier módok közé sorolható.

Karrier mód mellett a Szezon mód is választható, itt sallang nélkül, versenyről versenyre nyomhatjuk végig a 2022-es WRC évadot, Quick Play módban pedig az egyes szakaszokon lehet menni külön. Van belőlük 165, eltérő napszakokkal és időjárással, úgyhogy egyik játékmódban sem fognak unatkozni a szóló játékosok.

Az irányításról már írtam, de muszáj kiemelni, mert ez a WRC Generations egyik legerősebb pontja, a zseniálisan megtervezett szakaszok mellett. Az autók kezelése és fizikája évről évre egyre jobb lett a Kylotonn keze alatt, mostanra pedig elérték ennek a legjobb formáját. Tökéletesen érezhető a kocsik tömege, a súlypont áthelyeződése kanyarról kanyarra, a lengéscsillapítók mozgása, a lendület és a sebesség. Egy országon belül is gyakran változik az útfelület teljesen más aszfalton, murván vagy laza homokon farolgatni, amit még a dinamikus időjárás is megbolondít időnként. Bár korábban ez probléma volt, most már kontrollerrel is tökéletesen uralható a játék, legfeljebb némi finomhangolást igényel az opciók között, és ha az ember elkapja a ritmust, szinte vakon, érzésre képes követni a navigátor mondatait, akkor a Generations alighanem a legjobb virtuális raliélményt nyújtja. Zen.

Technikai értelemben sem változott sokat a franciák sorozatának utolsó része, és ez már kevésbé pozitív. A saját fejlesztésű KT Engine finoman szólva is egy generációval le van maradva az élmezőnytől, így nagy revelációra ne számítson senki – igaz, az összhatás így is nagyon kellemes. Erősebb konzolokon két grafikus mód közül lehet választani (pro tipp: újraindítást igényel!), 60 fps-ben a játék tükörsima, szép, színes, éles képet ad, egy fokkal látványosabb, mint elődei. A helyszíneken ellenben nagyon látszik, hogy hullámzó a minőségük: a frissebb szakaszok jóval szebbek, sűrűbb növényzettel, részletesebb textúrákkal, míg főleg a régebbről visszahozott országokon látszik a kor. Némelyik (például Korzika) komoly felújítást kapott, míg mások nem, a színvonal tehát nem egyenletes.

Ugyanez érvényes az autókra is: minél újabb egy versenygép, annál szebb, és annál jobban szól. Főleg a legendás autók között találkozhatunk nevetséges kidolgozással, ezeket sok éve nem szedték ráncba, az Audi Quattro vagy szegény Lancia Delta úgy néz ki, mintha nem a valódi autóról, hanem egy olcsó játékról mintázták volna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!