A leghűségesebbeknél is elszakad a cérna
A Windows és Microsoft körüli eseményeket rendszeresen figyelemmel követők előtt biztos nem ismeretlen a WinSuperSite.com, amit Paul Thurrott technológiai szakíró, könyvszerző, blogger és podcaster szerkeszt. Az oldal Thurrott jó microsoftos kapcsolatainak köszönhetően sokszor közöl elsőként információkat a Microsoft termékeiről, vagy a vállalat belső, elsősorban szervezeti ügyeiről. Ritkán ütött meg nagyon kemény hangnemet írásaiban, és bár a Windows 8-cal kapcsolatban kezdettől fogva szkeptikus volt, úgy igazán sose ment neki a Microsoftnak – egészen mostanáig.
A Windows 8 2012 őszi megjelenése után rengeteg kritikát kapott a sajtótól, a felhasználóktól és a Microsoft gyártópartnereitől egyaránt. Néhány OEM hónapokig nyíltan az új operációs rendszert hibáztatta a PC-piac csökkenéséért, az addig megjelent Windowsok felületét, kezelését és munkafolyamatait megszokó felhasználók pedig az elsősorban érintőképernyős gépekre optimalizált, akkor még Metrónak hívott, mára Modernre átnevezett csempés kezdőképernyőt, a Start gomb és Start menü hiányát szidták. Persze a Microsoftnak nem lehet felróni, hogy megpróbálkozott az újítással, hiszen addig meg azt vágták a fejükhöz, hogy nem mernek elszakadni a jól bevált sémáktól. A kivitelezésbe azonban több ponton is hiba csúszott, amit az eltelt másfél évben rengeteg újságíró és blogger írt már meg, de Thurrott legutóbbi cikkében tőle szokatlan vehemenciával szedte ízekre az idáig vezető út lépéseit.
Nem kell minden igényt kielégíteni
A Windows köztudottan mindig és mindenkinek meg akart felelni, és szinte minden létező hardveren futnia kellett. A kilencvenes években ez a stratégia vitte győzelemre a Microsoft operációs rendszerét a MacOS-szel szemben, és emiatt lett a világ egyik legelterjedtebb, alapvető szoftvere. Ez azonban azt is jelentette, hogy a Windows mindig is egy nagy, rendezetlen, igazi fókuszt és víziót nélkülöző termék volt, amire a mobileszközök – és főleg a tabletek – elterjedéséig elfogadható magyarázat (kifogás?) volt az, hogy a Windows mindenki és minden gép operációs rendszere. Az Apple iOS-e mostanra viszont nagyságrendileg (itt már majdnem mindegy, hogy néhány százmillió, vagy egymilliárd emberről van szó) windowsos magasságokba ért a felhasználói tábor mérete és változatossága tekintetében is, az Apple alig néhány éves operációs rendszere ennek ellenére nem lett windowsosan nagy, túlburjánzó, minden funkciót magába szívó, egységességét és fókuszát feladó programszörny. Az érv, hogy a Windows azért olyan amilyen, mert százmilliók igényének kell megfelelnie, mára megdőlni látszik.
Paul Thurrott. Forrás: TinkerTry.com
A Windowst egy bizottság tervezte, a MacOS-t egy ember
A Vista bukása után a Microsoft érezte, hogy egy Steve Jobshoz hasonlóan erős akaratú, irányításmániás, a vevői visszajelzésekre fittyet hányó vezető kezébe kell adnia a Windowst – ő lett az 1989 óta a vállalatnál dolgozó Steven Sinofsky, aki korábban az Office fejlesztését vezette. Sinofsky 2009 nyarán lett a Windows divízió elnöke, az elsöprő sikerű Windows 7 már az ő irányítása alatt született, de ahhoz még nagyon kevés köze volt. A Windows 8 fejlesztését viszont konkrétan ő vezette, de Thurrott szerint minden hasznos (illetve a Windows megújításához szükséges) vezetői tulajdonsága ellenére van egy alapvető hiányossága: Nem érzi, mi a jó dizájn, azaz hogy kell egy termék kinézetét, kezelését, felhasználói élményét jól kialakítani. A Windows 8 ezért a korábbi változatokhoz hasonlóan újra egy nagy katyvasz lett, némi tudathasadással megspékelve, a fejlesztők ugyanis sikertelenül próbáltak keresztezni egy asztali és egy mobil operációs rendszert.
„A Windows 8 egy katasztrófa a szó minden értelmében. Ez nem vita tárgya, egy olyan aranyos fantáziavilágban, ahol mindenki véleménye egyformán fontos. A Windows 8 egy katasztrófa, és pont.” – írja Thurrott.
Kezdettől fogva bukásra volt ítélve
Thurrott belsős forrásaitól már az elejétől tudta, hogy a Windows 8-ból senki nem kér, még a Microsofton belül is jelentős ellentábora volt. Ebbe bukott bele Sinofsky, ezért távolították el a Windows-csapatból az általa kinevezett vezetőket, ezért kellett elindítani a Microsoft átalakítását, és ezért kellett új vezérigazgatót keresni Steve Ballmer helyére. Ők együtt évekkel vetették vissza a vállalatot és a Windowst, és talán helyrehozhatatlan csorbát ejtettek a Microsoft legsikeresebb termékének hírnevén.
A Windows 8.1 csak bocsánatkérés volt, nem tényleges javítás
A Windows 8.1 nem oldotta meg a skizofrénia problémáját, az operációs rendszer maradt egy mobil és egy asztali fél keveréke, de alapvetően szükséges változásokat hozott mindkét területen, így tableten és asztali gépen is javult a helyzet. A Windows 8.1 Update 1-gyel a Microsoft viszont újra azt a hibát követi el, amitől Sinofsky kinevezésekor és a Windows 8 fejlesztésének elindításakor szabadulni akart: Még több funkció, megfelelés mindennek és mindenkinek. Megint egy bizottság, és nem egy ember kezében van a gyeplő.
A több néha tényleg csak több
„A múltban mindig elfogadtam a Windows katyvaszos részeit amiatt, hogy az operációs rendszernek egy hatalmas közönségnek kell megfelelnie. De a piac mostani helyzetét és fejlődésének irányát látva azt gondolom, hogy a Windows a jövőben csak azok igényét kellene kielégítenie, akik továbbra is rendszeresen fogják használni.” – írja Thurrott.
Autós példával élve, ha a Mac a BMW, akkor a Windows a gazdasági válság előtti, hatalmasra duzzadt General Motors. A Windowsnak pedig a GM teherautókat gyártó részlegéhez (GMC) hasonlóvá kéne válnia, és munkaeszközként tovább élnie azok számára, akik számítógépüket elsődlegesen erre a célra használják.
„Nem tudsz mindenkinek a kedvében járni, Microsoft. Hagyd már abba. Itt az ideje azokra az emberekre építeni, akik ténylegesen használják a termékeidet, nem a mondabéli fogyasztókra, akik nem fogják kidobni egyszerűbb androidos és iOS-es eszközeiket csak azért, mert ti azt szeretnétek.” - zárja írását Paul Thurrott.
