Hulljon a férgese
A kampány módnak egyszerűen nincs meg az az íve, eleganciája és kifinomultsága, amit egy ilyen játéktól el lehetne várni. Gyakorlatilag az egész nem több pár apró momentumot leszámítva egy tetszetős keretekbe csomagolt, ám végső soron elnyújtott, önismétlő horda módnál. Hol vannak a járműves szegmensek? Vagy valami olyan rész, ahol egy mechet irányíthatunk? Vagy ahol repülőn, esetleg vonaton harcolva kell illemre tanítani a rosszakaróinkat? Ezek mind ott voltak a Gears of War 1-2-ben, amik mellesleges erősen inspirálták a Space Marine 2-t, hiszen nemcsak a brutalitásuk és komor atmoszférájuk köszön egy az egyben vissza, de konkrét játékmeneti és még felhasználói felületbeli megoldásaik is. Akkor miért pont ezek maradtak ki? Félreértés pedig ne essék: a kampány még így is rendkívül szórakoztató tud lenni, de közben képtelenség nem azt érezni, hogy mennyivel több lehetett volna.
[+]
A csatározásainknak a kampányon kívül az Operations módra hallgató PvE és az Eternal War elnevezésű PvP mód ad helyet (utóbbit nem sikerült kipróbálni, mert szám szerint nulla játékost dobott be mellém a matchmaking). Az előbbi lényegében nem más, mint egyfajta mellékága és kiegészítője a fő történetnek, ami egyelőre hat küldetésből áll, melyek végén rendszerint egy erős főellenféllel kell megküzdeni. Ez a kampányhoz hasonlóan maximum három fővel játszható, és érezhetően a játék fő húzóerejének szánják, hiszen itt különböző kasztokkal lehet nekiveselkedni a harcoknak, az előrehaladásunkkal párhuzamosan pedig új fejlesztéseket, illetve fegyver- és kasztperkeket oldhatunk fel, továbbá pontokat szerezhetünk páncélunk vizuális testreszabásához. Ez eddig rendben is van, és a feloldható tartalmak tényleg adnak egyfajta ösztönzést a további játékra. Sajnos viszont az itt felsorakozó küldik még a kampány misszióknál is egyszerűbbek, és ha egyszer végigmentünk rajtuk, akkor láttunk mindent, amit nyújtani tudnak.
[+]
Nyilván a küldetések egysíkú, többedjére repetitívnek érződő mivolta egy jelentős probléma, de ezen az a számos technikai probléma se segít, melyek teljességében áthatják a játékot. Az Operations mód előrehaladása például érthetetlen okokból nem kerül mentésre offline módban, miközben a játék már megjelenés előtt is hadilábon állt a szerverekkel és rendre lecsatlakozott róluk. De ha még sikerül is csatlakoznunk egy szerverhez, 20-ból 19-szer végtelen töltőképernyőbe fogunk futni. Emellett nincs ultrawide támogatás, ez csak a megjelenést követő hetekben jön, és hiányzik az FOV csúszka is. A játék ráadásul indokolatlanul megfekteti a CPU-t, hiszen egy 14700KF-fel nem tudtam fix 120 fps-t kisajtolni a programból, míg egy 5600X-szel képes volt 49-re bezuhanni egy sok ellenfelet felvonultató szakasznál. A képgenerálási opció szintén hiányzik, nincs Intel XeSS felskálázás se, és sajnálatos módon itt is visszaköszönnek az amúgy inkább Unreal Engine-re jellemző mikroakadások is (itt a belsős Swarm Engine pörög a háttérben).
[+]
Összegzés
A Space Marine 2 technikailag elég összecsapott lett, míg kampánya és mellékküldetései nem igazán bővelkednek a változatosságban és az egyedi ötletekben. De mégis működik. A harcrendszer egyszerűen annyira addiktívra és élvezetesre sikeredett, hogy egyfajta rodoszi kolosszusként emelkedik föl, hogy aztán elvigye a hátán az egész játékot. Ennek tudatában a program ajánlott az akciójátékok és lövöldék kedvelőinek, de a szerverproblémákra való tekintettel talán érdemes pár hetet várni a megvásárlásával.
A Warhammer 40,000: Space Marine 2 szeptember 9-én jelenik meg PC-re, PS5-re, és Xbox Series konzolokra.
A Warhammer: 40,000 Space Marine 2 legjobb vonásai:
- Fantasztikus harcrendszer;
- erős művészi világ és látványos harci jelenetek (a megjeleníthető ellenfelek számának hála);
- addiktív fejlődési rendszer Operations módban.
A Warhammer: 40,000 Space Marine 2 legrosszabb vonásai:
- Technikailag problémás, félkész állapot PC-n;
- játékmeneti változatosságtól szenvedő pályák;
- minden idők egyik legirritálóbb ellenfele a Neurothrope képében;
Koncz Dávid
