Virtualizáció a gyakorlatban
Túl az elméleten
Miután a fentiekben röviden áttekintettük a virtualizáció elméleti alapjait, a továbbiakban a gyakorlati felhasználás lehetőségeire térünk ki, különös tekintettel szerverkonszolidációra, a fejlesztésre és tesztelésre, valamint az üzletfolytonosságra. A szerverkonszolidáció az a terület, ahol a virtualizáció talán a leglátványosabban érezteti a hatását, lehetővé téve, hogy egy szerver egyidejűleg több funkciót is elláthasson, ezáltal a hatékonyabb erőforrás-kihasználásra és a szerverek számának csökkentésére kínálva alkalmat. Ez első látásra nem igazán tűnik látványos előrelépésnek, pedig a tipikusan "egyfunkciós" iparági szerverek körében igenis az! A technológiai tanácsadó cégek körében ugyanis szokatlan egyetértés uralkodik ama ijesztő tendencia létét illetően, miszerint a vállalati felhasználók többségére - bizonyos kényelmi és rosszul értelmezett biztonsági megfontolásokból fakadóan - még mindig az "egy szerver=egy alkalmazás" modell a jellemző. Tűzfalra van szükség? Szerezzünk be egy szervert! Levelezőalkalmazást akarunk üzembe állítani? Szerezzünk be egy másikat! Terheléselosztást szeretnénk? A megoldás egy újabb szerver… és a sor szinte a végtelenségig folytatható. A végeredmény pedig? Elszabaduló beszerzési és fenntartási költségek, kezelhetetlen méretűvé duzzadt szerverparkok és persze rendkívül gyatra erőforrás-kihasználtság - megbízható felmérések tanúsága szerint napjaink szerverei átlagosan mindössze a maximális terhelhetőségük 5-15 százalékáig (!) vannak kihajtva. Erre jelent gyógyírt a virtualizáció: azáltal, hogy a fizikai szerverek több (technológiától függően egymástól többé-kevésbé) izolált logikai szerverré tagolhatók, párhuzamosan több (akár egymással eredetileg össze nem férő) alkalmazás futtatására is képessé válnak. Az így kapott "egy fizikai szerver = több logikai szerver = több alkalmazás" modell összehasonlíthatatlanul nagyobb hatékonyságot kínál idejétmúlt elődjénél.
A virtualizáció sokat segíthet a fejlesztés és a tesztelés terén is: ahelyett, hogy nagyszámú fizikai szervert különítenének el a feladatra, a felhasználóknak elegendő a VM-eket létrehozniuk - így akár több tucat eltérő operációsrendszer- és alkalmazáskörnyezetben is kipróbálhatnak például egy szoftvert, még az "éles" üzemmód előtt. Egy "megvilágosodott" szoftvermérnököt idézve: "Korábban sok-sok konfigurációt húztunk fel, aztán vagy elveszítettük őket, vagy "szennyezetté" váltak az idő múlásával. Most viszont könnyedén eltárolhatjuk a környezeteket, és szükség esetén bármikor visszaállíthatjuk őket. Ezt megelőzőleg a munkám az ‹installálj, installálj, installálj, tesztelj, tesztelj, tesztelj!› folyamatnak volt alárendelve. Most azonban többet tesztelünk és fejlesztünk - és hál' istennek kevesebbet installálunk…"
Végezetül a kiemelt felhasználási területek közül az üzletfolytonosság (business continuity) érdemel említést, ahol is az elérni kívánt cél a megszakítások nélküli működés. Szerverek esetében ennek leginkább elterjedt módja még napjainkban is a fürtözött (cluster) konfigurációk kialakítása - ilyenkor egy middle-ware cluster szoftver segítségével két (vagy több) szervert kapcsolnak össze redundáns konfigurációba, "forró tartalék" (hot-standby) szerverpárokat alkotva. Ha a szervereken futó alkalmazás is tolerálja a fürtözést, akkor egy ilyesfajta konfiguráció lényegében kiküszöböli a hardver- vagy szoftverhiba miatt bekövetkező alkalmazásleállásokat, hiszen ha a szerverfürt valamelyik tagja meghibásodik, egy másik veszi át a szerepét.
Az ilyesfajta "fizikai" clustereknek mindazonáltal bizonyos hátrányaik is vannak, hiszen így (minimálisan is) kétszer több szerver megvásárlása, üzembe helyezése és felügyelete válik szükségessé. Többek közt ezen a gondon segít a virtualizációs technológia, amelynek révén lehetségessé válik a kritikus alkalmazást futtató fizikai szerver és egy hasonlóképpen konfigurált virtuális szerver fürtözött konfigurációba szervezése. Sőt, a legújabb virtualizációs szoftverek segítségével már akár két virtuális szerver clusterezése is megoldható. A fizikai szervertől eltérően a virtuális szerver nem igényel erőforrásokat a készenléti módhoz, nagyon hatékony erőforrás-kihasználásra nyújtva lehetőséget. Ennek eredményeképpen a kívánt magas rendelkezésre állás anélkül érhető el, hogy költséges módon megdupláznák a szerverek számát, ráadásul a redundancia foka is tovább nő (2N-ről N+1-re, vagy akár N+x-re).
Formálódó erővonalak
Azt, hogy a kérdéses technológiában rejlő lehetőségeket a fejlesztők is felismerték, mi sem jelzi jobban, hogy máris körülbelül fél tucat "nagy név" mozog ezen a piacon. A viszonylag egyszerűbb virtualizációs szoftverek terén a már említett HP mellett elsősorban a Microsoft és az Aurema próbálkozik kedvező pozíciókat szerezni - előbbi a Windows System Resource Manager, utóbbi az ARMTech névre hallgató alkalmazásával. A "komolyabb" virtualizációs szoftverek piacán egyelőre nincs olyan gyártó, amelyik akár csak a közelébe tudott volna érni a VMWare két legfontosabb terméke, a GSX és ESX szerver által felállított minőségi szintnek - nem véletlen, hogy a virtualizáció elméletének bemutatásakor éppen ezeket az alkalmazásokat választottuk példának.
(Virtualizáció - a klasszikus definíció szerint a fizikai világ egy szeletének absztrakciója, logikai, "virtuális" formában való megjelenítése. Az IT szaknyelvben mindazonáltal némiképpen más, konkrétabb a jelentése: egy, az erőforrások hatékonyabb kihasználását és biztonságosabb működést lehetővé tevő technológiát jelöl.)
Természetesen az iparági szabvány a szerverekhez szánt szoftverek valamennyi részterületén jelenlévő Microsoft is előállt a maga komplexebb megoldásával, a Virtual Server 2005 -tel. Ennek funkcionalitása azonban jelenleg legfeljebb még csak a "kisebbik" VMWare GSX Serverével mérhető össze, a "nagyobbik" ESX Serverétől jelentősen elmarad. Előnyére írható azonban, hogy nemcsak lényegesen olcsóbb a vetélytársánál, hanem jobb visszamenőleges kompatibilitást is nyújt a régebbi alkalmazások felé.
Végül, de nem utolsósorban a virtuális aréna legújabb gladiátorának az a Xen számít, amely elsősorban nyílt forráskódjával hívta fel magára a figyelmet. A kérdéses szoftvernek mindazonáltal funkcionalitás terén sincs szégyenkezni valója, ugyanis lényegében mindazt tudja, amit a VMWare ESX Server. Elterjedésének egyetlen korlátját az jelenti, hogy jelenleg csak Linux alatt érhető el, a fejlesztők mindenesetre ígérik, hogy hamarosan előállnak a Windows-specifikus változattal is. A Xen jövője annál is inkább fényesebbnek tűnik, mert nemrégiben számos nagy szervergyártó kötelezte el magát a támogatása mellett.
Varsányi András
