Konklúzió...
Az arzenálunk meglehetősen kicsi, két dolgot tekintve: csak három féle fegyver lehet nálunk, illetve a használható fegyverek száma sem túl sok. Mindezt azzal a magyarázattal kapjuk, hogy a fegyverek a ruhához lettek tervezve, és mind egytől egyig prototípusok, bár így számomra nem volt túl érthető, hogy miért vannak elszórva mindenfelé tucatjával, illetve hogy a ruha egyszerre csak három tervrajzot tud eltárolni egyszerre. A teljes arzenálunk olyan szokásos fegyverekből épül fel, mint a könnyű géppuska, nehéz gépágyú, sörétes, rakétavető vagy egy-két hipi-szupi japanizált fegyver, mint a nyílpuska, amivel célzol, majd felfelé lő, és gyönyörű csíkban ívesen találja el az ellenfeleket. Úgy éreztem magam, mintha valami újszerű Gundam játékban lennék.
A vizuális megjelenésre nem igazán lehet panasz, maximum a béna blur az, ami zavaró tud lenni. Semmi Platinumos túlzással nem találkoztunk, nem volt vérfürdő vagy túlzottan töltött szexualitás a játékban, mint más címeknél. A quicktime eventek mind egytől egyik bukták lesznek elsőre, annyira látványosan és igényesen kidolgozott az összes, és a játék mellett szóljon, (vagy ne) hogy olyan esetekben, ha nem sikerül az event, nem kell előröl kezdenünk a tizenkilenc gomb egymás utáni lenyomkodását Simon mondja stílusban, hanem bárki bevégezhető mezei sebzéssel is. A zene néha nagyon hozzáad a hangulathoz, néha nagyon zavaró a japán midiszerű prüntyögés. A fegyver hangok teljesen korrektek, de a szinkron egyszerűen banális. De azon a szinten banális, hogy ha a fejlesztőknek kiadták, hogy legyenek nagyon kemény egy soros szövegek, ők kimentek a helyi könyvesboltba, ahol megkeresték a „one-liner” részleget, nyugodtan elsétáltak az „Ahhhnold” könyve mellett, ránéztek a Steven Segal könyvre, kezükbe vették, és elolvasták a Jason Statham könyv hátulját, majd letették, és berakták a kosárba a Lorenso Lamas korai évei könyvet, majd erre alapoztak. Lehet az volt az a túlzás, amit az előbb hiányoltam? Egyszerűen azon a szinten volt, amikor már nyöszörögtünk a fájdalomtól, akár a főhős, akár a támogató karakterek szólaltak meg. Ami pedig a sztorit illeti, még nem tudtam eldönteni, hogy mi is történt. Vagy briliánsan megkomponált felvezető egy mégbrilliánsabb játéksorozathoz, vagy egyszerűen csak tényleg 5 sorban elmesélhető a sztori a végkifejletig, ahol pedig az outro mindent visz.
Végül pedig a hiányosságok. A Bayonetta egy másik műfaj, ott a végigjátszás, a sztori, az összevisszaság mind a játékhoz és a stílushoz tartozik. Azt igenis végig fogod játszani többszörösen, csak hogy minden fegyver, minden képesség ki legyen maxolva, hogy a tizenötödik kosztüm is meglegyen. Itt egy végigjátszás alatt kimaxolod a fegyvereket, és ennyi. Ha újra végigjátszod, csak a magasabb nehézség miatt fogod, és itt a játék legnagyobb negatívuma. Nincs sem kooperatív, sem kompetitív multi, ami az újrajátszási élményeket megadná. Ha biztosra vennénk, hogy lesz folytatás, ha lenne coop, már ott figyelne a polcomon a collectors, elvégre az év egyik legnagyobb meglepetése lett a játék.
Mindezek után amit még fontos kiemelni, az a fejlesztő Platinum. Összesen négy játékot hoztak össze eddig, olyanokat, mint a Vanquish, a Bayonetta, vagy a Mad World. Megmutatták rátermettségüket, és sokoldalúságukat, amiben eddig sem kételkedtünk, elvégre olyan nevek vannak a csapatban, mint Shinji Mikami, Atsushi Inaba, vagy Hideki Kamiya. Mit várhatunk ez után? Egy új részt cooppal, és még egy jópár hasonlóan EREDETI játékot, mint az előbb felsoroltak.
A játék Xbox360-as verzióját a Konzolvilág konzol webáruház és szaküzlet biztosította a számunkra, ahol ti magatok is beszerezhetitek a legújabb játékokkal együtt.
| Értékelés | |
| 9 | Játékmenet: Az első meglepetés után folyamatosan pörgő akció vár mindenkire, minimális pihenő mellett. Az irányítás nem megszokott, de annál intuitívabb, az összképbe pedig még az sem zavar bele, hogy sokszor kaotikus a csatatér. Gyönyörűen felépített lineáris TPS, aminél még a mára mindenhol agyonerőltetett bullet-time sem zökkent ki az átlagos pörgésből. |
| 9 | Hangulat: Nagyon japánnak tűnik elsőre, ami sok embert hamar elijeszthet, de ha túltettük magunkat a kezdeti sokkon, egy új játékstílus bontakozik ki előttünk, ami nagyon hamar meghódíthatja a teljes piacot. Az egyik legkorrektebben összerakott játék a közelmúltból, olyan átható Sci-Fi hangulattal, ami egy olyan világot mutat be, amit nem láttunk még nyugati fejlesztőktől. |
| 9 | Grafika: Egyszer-egyszer túlzásokba esik a játék, de ezt leszámítva a megjelenítési stílus egyben van. Kamera mozgatásnál a blur picit zavaró lehet, de ezt leszámítva semmi zavaró dologgal nem találkozunk. A világ, amit megjelenik körülöttünk látványában maximálisan hozzáad a játékélményhez |
| 7 | Hangok: A zenék néha nagyon jól el vannak találva, néha zavaróak, a környezeti hangok tökéletesen illeszkednek, viszont a szinkronszinészeket még mindig nem döntöttem el, hogy el kéne tiltani a munkájuktól, vagy tényleg fegyverrel kényszerítették arra, hogy mindent érzelemmentesen (vagy épp ripacskodva), barátok közt stílusban adjanak elő. |
| 8.5 | Összességében: Egyértelműen az év egyik legnagyobb meglepetése, briliáns játékmechanikával, eye-candy megjelenítéssel és átvezetőkkel, a stílushoz nélkülözhetetlen nagyon rossz egysoros szövegekkel. Ha lenne benne multi, az év játéka titulusért versenyezhetne, ennek a hiányával viszont csak egy emlékezetes játék az év végéről. A stílus elkötelezettjeinek kötelező, mindenki másnak pedig érdemes kipróbálni, csak hogy felkészüljenek az elkövetkező idők trendjeire. |
