Hirdetés
Tembo a porcelánboltban?
Ahogy haladunk előre kipucolva a várost (Shell City), majd a közeli erdős vidéket (Greenville Peaks), és a vidámparkot (Zappo Land), úgy nehezednek a kihívások is. Egyre összetettebb platform megoldásokat kell kivitelezni, olykor segítségül hívva a környezeti elemeket (például egy óriási Bowling golyót), ráadásul figyelni sem árt, mivel furmányosan sok rejtett szakaszt építettek be az alkotók, melyek a bebörtönzött lakosság egy-egy példányához vezethetnek. A pályák egyébként a letarolt idegenek számához vannak igazítva, így az újabb menet csak a megadott Phantom szám után lesz elérhető. Kicsit erőltetetten, de az újrajátszhatóságot próbálják ezzel biztosítani, elvégre lesz, hogy vissza kell mennünk és egy gyengébben teljesített helyszínt újra ki kell pucolnunk.
Bár egyre keményednek a helyszínek, még így is 4-5 óra alatt végigvihető a Tembo, ezért is igyekeztek annyira az újrajátszhatóságot hangsúlyozni, ami a pályákon található elágazások, más útvonalak révén megint csak jelentőséget kap. Utunk során úgy hatolunk át az egyes épületeken, mint kés a vajon, közben pedig az értékes mogyorót is érdemes gyűjtögetni, mert ha megtelik a mogyorókrémes üvegünk, egy újabb élet a jutalmunk. Az élet a kisebb, olykor nagyobb bossok feltűnése esetén lehet igencsak hasznos, de túlzottan nem vagyunk büntetve, mert totális elhalálozás esetén, csak az adott pályát kell, elölröl kezdenünk. Idővel feltűnnek a mérsékelten nehéz, de kombinációt és gyors reagálást igénylő időre teljesítendő ügyességi szakaszok is, ám ezek száma bőven határértéken belül mozog.
Egy platformjáték esetében technikai oldalról főleg a hangokat, a designt, a rajzokat és az animációkat lehet megítélni, ezek nagy része pedig csak a tisztességes iparos munka kategóriájába esik. Tembo tényleg jól sikerült, látványosak, erősek a támadásai, ahogy azok animációi is, de a többi elem, úgymint a környezet, az ellenfelek már túlzottan sótlanra sikeredtek. A képregényes hatás az intrón felül magában a játékban is érvényesül, a különböző hanghatásokat szövegesen is illusztrálták, ami ügyesen dobja meg kicsit az összhatást. Az Audio részleg szintén a felső-középkategóriát erősíti, túlzottan nem emelkednek ki sem a hangeffektek, sem a zenei betétek, de a funkciójukat tökéletesen betöltik. A fizika olykor látványos dolgokat produkálhat, főleg mikor jókora törés-zúzást rendezünk a Rambo elefántunkkal.
Tembo tényleg egy különleges akcióhős lett, jópofa a harci elefánt ötlete, de lehetett volna karakteresebb, badass-szessebb, ha már a címben így hivatkoztak rá. Egy kellemes alkalmi ugrabugra, amiből sajnos nem érződik az a fajta egyediség, amivel Sonic, Rayman vagy Marioék nyomdokaiba léphetne. Rengeteg klasszikus inspirációt fel lehet fedezni rajta a már említetteken felül (Metal Slug, Donkey Kong), talán pont ezért nem tud annyira meghatározó lenni, pedig az alapötlet és még a kivitelezés is egészen jól sikerült. A Tembo – The Badass Elephant egy néhány órás kellemes kikapcsolódást biztosító oldalra scrollozós 2D-s platformer, ami akár több is lehetett volna.
Pro:
- Tembo egy jól eltalált karakter;
- kellemes pályadesign;
- rafinált újrajátszhatóság.
Kontra:
- Több egyediséggel is felruházhatták volna;
- kicsit egyszerű és rövid.
Értékelés: 78
A Tembo - The Badass Elephant elérhető PC, PlayStation 4 és Xbox One platformokon.
Rage23