Bevezető, dizájn
Android operációs rendszert futtató tévéokosító boxokból több is megfordult nálunk az elmúlt években, a hagyományos értelemben vett, szolgáltatók által biztosított set-top boxokkal viszont nemigen találkozunk, így kevés ismerettel rendelkezünk róluk. Épp ezért – illetve az efféle termékek nem túl gyakori cseréje miatt is – érte kisebb meglepetésként e cikk íróját új otthoni tévészolgáltatásának bekötésekor, hogy bizony már nem a korábban megszokott, gyenge hardverből, merevlemezből és lassú működésű szoftverből összerakott berendezést kapta a szolgáltatótól, hanem egy Androidra épülő tévéokosítót, a tévéadás pedig interneten keresztül, a szolgáltató ebből a célból megírt alkalmazásán keresztül érhető el.
A Telekomnál az összes elérhető tévécsomag mellé kizárólag a fent említett, általuk Telekom TV SmartBoxnak hívott eszköz érhető el, választási lehetőség tehát nincs (bár a weboldalukon szerepel az IPTV lehetőség, új előfizetőként nem találtuk meg a módját, hogy lehetne megrendelni, ebben talán csak az ügyintézők tudnak segíteni), így nem is arra a kérdésre keressük a választ, hogy megéri-e a beszerzés vagy hogy hogy viszonyul a kütyü a konkurencia megoldásaihoz, hanem inkább arra, hogy mit tud egy ilyen eszköz. Vásárlás előtt ugyanis szívesen olvastunk volna valami részletesebb beszámolót, hogy pontosan mire is számíthatunk, ám efféle írást nem találtunk, ezért ha már így hozta a sors, leírjuk saját tapasztalatainkat.
A 120 x 120 mm alapterületű, 26 mm magas box külsejében túl sok érdekesség nincs, de ezt inkább előnyként könyvelnénk el, hiszen így bármilyen környezetbe beleolvadhat, nem hívja fel magára a figyelmet. A készülékház matt fekete műanyag burkolatot kapott, melynek egyhangúságát csak az oldalsó éleken körbefutó, átlátszó műanyag díszítőelem és a felül elhelyezett céglogó töri meg. Alul a termékinformációk körül egy kör alakú, csúszásgátló gumitalpat találunk, ami stabilan tartja a helyén a kis dobozt, gyengébb lökésektől biztos nem fog elmozdulni a helyéről.
Az előlapon a bekapcsológomb mellett három visszajelző LED-et találunk, melyek közül a POWER feliratú kikapcsolt állapotban piros, bekapcsolva pedig fehér színben világít, de pillanatnyi piros villanásokra is képes, amikor lenyomunk egy gombot a mellékelt távirányítón. A középső LED kék fénnyel adja tudtunkra, hogy Etherneten keresztül működik az internetkapcsolat, míg a Wi-Fi kapcsolatot fehér színnel jelzi, ha pedig egyáltalán nem kap internetet az eszköz, a fényforrás egyszerűen kikapcsol. A MODE LED szerepére viszont nem sikerült rájönnünk, három hónap használat alatt még egyszer sem világított, és a kezelési útmutató sem tér ki arra, hogy mit jelezne, ha egyszer bekapcsolna.
A csatlakozók az eszköz hátoldalán, illetve szemből nézve a jobb oldalán kaptak helyet. Hátul a táp csatlakozója mellett HDMI kimenetet, optikai audiokimenetet és egy Ethernet portot találunk, míg jobb oldalt egy microSD kártyafoglalat, valamint egy-egy USB 2.0 és USB 3.0 konnektor található. Utóbbiak az adatátvitel mellett a hangátvitelt is támogatják, vagyis nem csak hordozható adattárolót tudunk rákötni, hanem például USB-s hangkártyát vagy fejhallgatót is.
A csomagban – egy-egy, 1 m hosszú HDMI és Ethernet kábelen, valamint a tápegységen felül – találunk még egy szintén műanyag borítású, gumírozott gombokkal gazdagon megszórt távirányítót is, ami bár fogásra kényelmes, a gombok és azok környéke csúnyán porosodik, amit az apró hézagok miatt takarítani sem egyszerű.
Ez legyen azonban a legnagyobb gondunk, hiszen ezt leszámítva egyéb problémánk nincs a két mikroceruza (AAA) típusú elemmel működő távirányítóval. A számsoron és az iránybillentyűkön felül médiavezérlőket, androidos vezérlőket és dedikált Google Assistant gombot is találunk rajta, kiegészítve ezeket a tévészolgáltatáshoz tartozó Guide és Video gombokkal – előbbi a műsorújság, utóbbi pedig a Telekom videotékájának azonnali elérésére szolgál.
Hardver, médialejátszás
Tekintve, hogy egy szolgáltató eszközéről van szó, így a beüzemelés nem is olyan fontos szempont, hiszen ezt mindenképp egy szerelő fogja elvégezni, de azért túl nehéz dolga neki sem lesz, hiszen a folyamat csak egy extra lépésből áll egy hagyományos tévéokosító beüzemeléséhez képest. Első bekapcsoláskor a rendszer kéri, hogy adjuk meg a szerződéshez tartozó azonosítónkat, ami lehet e-mail cím, telefonszám vagy szerződésszám, ezt követően pedig már használhatjuk is az eszköz tévés részét, valamint Google fiókunkba való belépés után a Play Áruházat is elérhetjük.
Techújságíróként első utunk az AIDA64-hez vezetett, melynek futtatása során megtudtuk, hogy a kínai SDMC által gyártott DV8519 kissé módosított specifikációjú, DV8519B változatáról van szó. A set-top boxba négymagos, 64 bites, 1800 MHz-es, Cortex A53 magokra épülő processzor került, a GPU szerepét az ARM Mali-G31 MP2 tölti be, memóriából pedig 2 GB-ot kapunk. A tárhely mérete tesztalanyunkban 4 GB, szemben a DV8519 8 GB-jával, ebből nagyjából 2 GB érhető el a felhasználó számára alkalmazások telepítéséhez. A hardveren az Android TV 9.0-s verziója fut, a Telekom által átszabott felülettel.
A felhasználói felületről és a használati tapasztalatokról a következő oldalon beszélünk részletesebben, először viszont a szokásos tesztcsomagunkkal kezdtük az eszköz vizsgálatát. Az általunk használt fájlokat a Google Play Áruházból letöltött Kodi alkalmazásban próbáltuk lejátszani USB-n keresztül csatlakoztatott memóriakártyánkról, és a lista nagy részénél nem is tapasztaltunk problémát, kivéve a 2160p felbontású, H.264 kódolású Seven Wonders és a szintén H.264-es, de 720p felbontású, 10 bites Suzumiya esetében. Előbbi először még jól indult, a kép folyamatos volt, néhány másodperc elteltével viszont már néha pár pillanatra beakadt a kép, míg a Suzumiya végig akadozva futott, ezzel élvezhetetlenné téve a megtekintést.
Kodiban, illetve a YouTube és Plex alkalmazásokban a 4K felbontású tartalmak problémamentesen futottak, a HDR anyagoknál viszont lyukra futottunk: Kodiban csak a hangot játszotta le, Plexben el sem indult, a YouTube-on belül pedig nem jelent meg a HDR opció. Ez persze várható volt, a szolgáltató nem is HDR-képes eszközként reklámozza a SmartBoxot, ellentétben például az év elején tesztelt Xiaomi Mi Box S-sel. További negatívum, hogy több más streaming alkalmazással szemben (HBO GO, az előbb említett Plex, Amazon Prime Video stb.) a Netflix hivatalosan nem érhető el az eszközre, így ezt nem is érdemes a Play Áruházban keresnünk.
Kezelőfelület, használati tapasztalatok
A SmartBoxot bekapcsolva (ami a HDMI CEC szabványnak köszönhetően az arra alkalmas tévét szintén bekapcsolja) nem a jól megszokott Android TV felület fogad minket, hanem a Telekom saját felülete, ami természetesen a tévéadás köré lett felépítve, ami a háttérben folyamatosan megy, és ez előtt tudunk navigálni az áttetsző hátterű menürendszerben.
A menü négy nagy kategóriára lett osztva, melyek közül a Saját Fiók, a TV műsor és a Filmek egyértelműen a Telekom saját szolgáltatásait foglalják magukba, itt érjük el a műsorújságot, a kedvencnek jelölt csatornáinkat és műsorainkat, a szolgáltató saját filmkölcsönzőjét, valamint a felvett adásokat. Utóbbival kapcsolatos érdekesség, hogy a felvételek nem lokálisan, a SmartBox saját tárhelyén, hanem a felhőben tárolódnak, így a családban esetlegesen előforduló többi SmartBoxon, vagy akár webes felületen és az okostelefonokra és tabletekre készített alkalmazásban is megtekinthetőek, fontos azonban kiemelni, hogy a felvétel (és a megállítás, „tekerés” ) lehetősége nagyjából 700 forinttal dobja meg a havidíjat.
A negyedik fülön az általunk telepített alkalmazásokat találjuk, az appok elérése így elég körülményes, de legalább megoldható. A rendszer egyébként gördülékenyen fut, harmadik féltől származó alkalmazásokban is gyorsan tudunk navigálni, a csatornaváltás viszont nagyjából egy másodpercet igénybe vesz, aki tehát szereti villámgyorsan lapozgatni a kínálatot, az egy fokkal lehet, hogy idegesebb lesz a kelleténél. További negatívum, hogy a műsor tekerésekor nem kapunk egy kis nézetet arról, hogy hol is tartunk, azt csak a lejátszás normál sebességben való elindításakor tudjuk meg, ha tehát van lehetőségünk beletekerni például egy sportközvetítésbe (mert korábban megállítottuk a műsort), akkor könnyen elspoilerezhetjük magunknak a későbbi eredményt.
Korábban nem említettük, de az eszköz beépített Wi-Fi és Bluetooth modullal is rendelkezik. Adatkapcsolat szempontjából a szolgáltató inkább a vezetékes csatlakozást ajánlja, de ha nagyon lehetetlennek tűnik ennek kiépítése a tévéig, jól jöhet, hogy Wi-Fin keresztül is megoldható a dolog, a Bluetooth meglétét viszont nagyobb előnynek tartjuk. Maga a távirányító is a kéklogós technológián át kommunikál a fő egységgel, így nem kell az eszköz felé tartanunk a vezérlőt, akár a szomszéd szobából is irányíthatjuk az adást, de a Bluetooth-nak köszönhetően vezeték nélküli fejhallgatók, fülhallgatók és hangszórók is ráköthetőek a SmartBoxra, ennek előnyeit pedig valószínűleg nem kell ecsetelnünk.
Amiről még érdemes lehet néhány szót ejteni, az a Chromecast és a Google Assistant támogatása. Előbbi megbízhatóan működik a SmartBoxszal egy hálózaton lévő eszközök képernyőtükrözésekor, utóbbit viszont nagyjából csak a YouTube-on és a Videotékában való keresésre használhatjuk.
Magyarul csak a Videotékában elérhető filmcímekre adott tényleg hasznos találatokat (kikölcsönzés, előzetes megtekintése, tartalom), ha mást próbáltunk mondani neki, arra egyszerűen rákeresett a YouTube-on, a tévécsatornák közötti lépkedést vagy például a felvétel beállítását egyáltalán nem sikerült összehoznunk hang alapú utasításokkal (egyik nyelven sem), pedig azt gondolnánk a Telekom TV termékoldalán promózott Google Assistant támogatottság alapján, hogy legalább ez megy.
Végszó
Szó szerint vett értékelést ezúttal nem fogalmaznánk, hiszen a Telekom TV SmartBox nem egy külön beszerezhető termék, a szóban forgó szolgáltatónál ez az egyetlen lehetőség, ha tévét szeretnénk nézni, és mivel más szolgáltatók aktuális eszközeivel nincs személyes tapasztalatunk, azokkal nem is tudjuk összehasonlítani. Cikkünk célja inkább a tapasztalatok megosztása, mert számunkra kellemes meglepetés volt, hogy az eszköz nem annyira zárt, mint amennyire a set-top boxok korábban azok voltak, és azt is komoly előnynek tartjuk, hogy a SmartBox tévéeléréséhez mindössze áramforrásra és internetre van szükség, így azt akár nyaralásra is magunkkal tudjuk vinni - bár ebben az esetben nem biztos, hogy maga a tévéadás is elérhető lesz, annak más helyről és hálózatról történő elérése ugyanis szolgáltatói oldalról az átlagfelhasználók számára tiltva van.
SidCorky