A mindent átszelő kard
A független játékfejlesztésben vannak olyan stúdiók, amelyeknek a neve már önmagában is garanciát jelent a különleges élményre. A Giant Squid pontosan ilyen név, hiszen a korábbi alkotásaik – az Abzû vízalatti tarka meditációja vagy a The Pathless lendületes íjász-kalandja – egyaránt azt bizonyították, hogy ők a látvány, a zene és a játékmenet összehangolásával próbálnak a legközelebb kerülni ahhoz a fajta „flow-hoz”, amit csak a videojátékok tudnak igazán nyújtani. A stúdió legújabb játéka, a frissen megjelent Sword of the Sea továbbviszi ezt a hagyományt – és egyben harmadszorra is felteszi a kérdést: a Journey néhány egykori alkotója most vajon képes lesz felérni a kategóriát toronymagasan uraló klasszikushoz?
A történet egy misztikus lény, a Wraith újjászületésével kezdődik, akit egy kopár, elhagyatott világba hív vissza valamilyen felsőbb erő. Ez a világ első pillantásra inkább sivatagra emlékeztet, de hamar kiderül, hogy a dűnék alatt ott rejtőzik az élet ígérete, csak arra várva, hogy valaki újra felszínre hozza azt. A játékos feladata nem más, mint fokozatosan visszahozni a tengert, és vele együtt a színes, eleven ökoszisztémát ebbe a kietlen, halott tájba. A Sword of the Sea tehát nem a klasszikus értelemben vett narratív játék, inkább egy különleges utazás, ahol a szavak nélküli felfedezés és az átalakítás a fő motivációs erők. Ennek az utazásnak az eszköze a Hoversword, amely egyszerre idézi meg a szörfdeszkát, a snowboardot és egy futurisztikus hoverboardot – miközben alkalmanként azért nevéhez méltó módon még kardként is funkciónál.
[+]
A játékmenet legfontosabb eleme ez a suhanó mozgás a nyílt homokon (vagy vízen), amely a stúdió előző, szűkebb falak közé helyezett játékaihoz képest sokkal szabadabb utazást tesz lehetővé. A játékos a homokdűnék között siklik, romok közt suhan át, majd jégmezőkön vagy tengerfenékszerű tájakon ugrik hatalmasakat – mozgás áramlása szinte hipnotikus, és a különféle trükkök, ugrások, pörgések csak még dinamikusabbá teszik az élményt. A Sword of the Sea alapjaiban véve nem bonyolult játék: nem a harcon vagy a komplex mechanikákon van a hangsúly, hanem azon, hogy a játékos eggyé váljon a környezettel, és lendületének erejével hozza vissza az életet ebbe a különös világba. Ahogy haladunk előre, egyre több helyszín tárul fel előttünk. A sivatag mellett havas régiók, ősi romokkal teli területek és óriási vízi csatornák is várják a felfedezőt, és persze mindegyik bióm saját atmoszférával rendelkezik, és ahogyan haladunk előre történetünk során, úgy telik meg lassan a végtelen üresség nyüzsgő élettel. Az út során különböző szimbólumokat és tárgyakat gyűjthetünk, amelyekkel újabb képességeket és trükköket oldhatunk fel, ezáltal pedig egyre szabadabbá válik a mozgásunk. Emellett vannak elszórva kihívások is, ahol egy megadott időn belül kell trükkök féktelen kombózásával elérnünk a kitűzött ponthatárt.
[+]
A játék egyik legnagyobb erőssége kétségkívül a látványvilág. A Giant Squid már az Abzûnál is megmutatta, hogy milyen mesterien tudja kombinálni a letisztult, szinte festményszerű képi világot a magával ragadó színhasználattal, itt azonban még tovább léptek. A homok hullámzása, a víz lassú visszatérése és a tájak monumentalitása mind azt az érzést keltik, mintha egy mozgó festménybe csöppentünk volna. A környezet szinte lélegzik, és ahogy az üres sivatag lassan megtelik színekkel és élőlényekkel, az egész folyamat olyan, mintha mi magunk festenénk újra a világot. A látványt a zene emeli még magasabb szintre: Austin Wintory – akinek a Journey zenéit is köszönhettük – kompozíciói ezúttal is tökéletesen simulnak a játék atmoszférájába, egyszerre meditatívak és felemelőek, dinamikusan követve mozgásunkat és a játékmenet ritmusát.
[+]
Érdemes szót ejteni a technikai oldalról is. PlayStation 5-ön a Sword of the Sea alapvetően gördülékenyen fut, a DualSense kontroller haptikus visszajelzései és a hangszóróból érkező hanghatások pedig még jobban ráerősítenek az élményre, hiszen érezhetjük a dűnék rezgését vagy az ugratásból vízbe csapódást. Ugyanakkor előfordul, hogy az alap PS5 konzolon bizonyos esetekben visszaesik az FPS-szám, ami bár nem teszi tönkre az élményt, de a lendületes mozgásnál érezhetően kizökkentheti a játékost. PC-n szintén gördülékeny az élmény, és kifejezetten acélos gépezetre sincs szükség a játék futtatásához.
[+]
A Sword of the Sea persze nem egy hibátlan alkotás. Rövidsége miatt könnyen végigjátszható két-három óra alatt, és bár tartalmaz gyűjtögetnivalókat és extra kihívásokat, a mélysége korlátozott. A történet sem bonyolult, inkább allegorikus, így aki klasszikus cselekményt vagy karakterdrámát keres, az hiányérzettel távozhat. Ugyanakkor pont ebben rejlik a játék sajátossága: nem akar mindenkihez szólni, hanem inkább egy szűkebb közönségnek kínál intenzív, érzelmileg telített élményt. Aki nyitott a lassabb tempójú, művészi megközelítésre, és nem zavarja, hogy a teljesen néma karakterek mellett olvasnia kell, hogy valamennyire megismerje a világ történetét, az könnyen belefeledkezhet e világ szépségébe és a mozgás felszabadító erejébe.
A Sword of the Sea PC-re, valamint PlayStation 5-re jelent meg. A játék része a PlayStation Plus Extra és Premium előfizetésnek.
Balga Bence
Összefoglalás
Összességében a Sword of the Sea egy különleges utazás, amely nem klasszikus értelemben vett videojátékos élményt kínál, hanem sokkal inkább egy meditatív, esztétikai utazást. Rövidsége és egyszerűsége ellenére felejthetetlen pillanatokat ad, amelyek még napokkal a végigjátszás után is visszhangozhatnak a játékosban. Nem mindenki számára lesz kihagyhatatlan, de aki értékeli a művészi látásmódot, a lebilincselő látványt és a zenével összefonódó játékmenetet, annak igazi kincs lesz.
A Sword of the Sea legfőbb pozitívumai:
- Lehengerlő audiovizuális élmény;
- jól használja a PlayStation 5 kontroller funkcióit;
- deszkázni egy kardon? Egyértelmű pozitívum!
A Sword of the Sea legfőbb negatívumai:
- Nem tart sokáig a tömény élmény;
- a történet nem mond túl sokat vagy mélyet.
