A király visszatér
Kiválóan el lehetne filozofálgatni arról, hogy milyen szerepe van – vagy kellene, hogy legyen – az újrakiadott játékok árazásában annak, hogy mennyire régi játékokról van szó, illetve, hogy mennyi fejlesztői munka ment bele a portolásba. Elvégre a régmúlt egy nagyszerű játéka még ma is, még változtatások nélkül is csodálatos élményeket okozhat – viszont egy ótvar szoftverbalesetet semmilyen 4K meg vadiúj ray tracing nem menthet meg az újabb középszertől. Ezzel szemben az is teljesen érthető, hogy – infláció ide, szoftverár-drágulás oda – az ember ódzkodik attól, hogy ugyanannyit fizessen egy játékért, amit szinte ugyanúgy kapott meg két-három hardvergenerációval régebben is. Talán ebből a nyakatekert bevezetőből is kiérződik, hogy a két Super Mario Galaxy árazásakor nem volt szívbajos a Nintendo pénzügyi osztálya – de azt is explicit módon ki kell mondani, hogy a vaskos forintkötegekért ezúttal színtiszta minőséget kapunk.
Nehéz lenne túlzásba esni a Galaxy-játékok által nyújtott játékélmény dicsérete közben: objektíven minden idők legjobb 3D-s platformjátékai között van mindkét rész, szubjektíven pedig szerintem a második egyenesen a trónon üldögél – kreatív zsenialitását még a kiváló Odyssey is csak megközelíteni tudta nálam. A minden szempontból úttörő Mario 64 és a több tekintetben is földhözragadt Sunshine után a Galaxy-kettős kilőtt az űrbe, és nyilvánvalónak tűnik, hogy a designmunkát az „ezúttal nincs túl őrült ötlet!” elv mentén szervezték meg a Nintendónál. Mario ezúttal aszteroidák, kisbolygók és bizarr űrállomások mentén kajtat csillagok után; a virtuális operatőr ide-oda vetődik, hogy néha fejjel lefelé, máskor pedig bolygófelszínről simán belső terekre váltva mutassa az akciót. A gravitáció játékszerré válik, az űrutazás pedig vidám repüléssé lesz, és minden megmosolyogtatóan kajla helyszín nyilvánvaló és rejtett kihívások tucatjait kínálja.
Super Mario Galaxy
Bár az első Galaxy a Mario 64 mintájára újra és újra visszaküld az űr ugyanazon szektoraiba, a második rész e téren is fokozta a változatosságot. Az új Mario-jelmezek is parádésan működnek, még akkor is, ha cukiság terén a 3D World azért rá tudott erre tenni egy (cicás) lapáttal. A méhecskés kosztüm, a Boo-Mario állapot, vagy a platformrészekbe teljesen új lendületet hozó rugós extra alaposan feldobta az első Galaxyt, és bár a második rész e téren is bővült – ki tudná elfeledni felhőléptű Mario kalandjait? –, annak messze legnagyobb újítása Yoshi szerepeltetése volt. Mind harcban, mind akrobatika terén új lehetőségeket villantott fel régi barátunk/hátasunk, arról nem is szólva, hogy talán most először őt is lehetett powerupokkal hasznosabbá varázsolni.
Hirdetés
Super Mario Galaxy
Mindkét Galaxy nagyszerű játék: az első rész ugye frissebbnek hatott, és több sztori volt benne, a második rész pedig (állítólag Miyamoto parancsára) a minimális történetmesélést is a sutba vágta, és inkább a lélegzetet elállító, állat leejtésre sarkalló pályadesignra és a világról világra, nem egyszer pályáról pályára változó környezetre koncentráltak. Az első Galaxy egy minden tekintetben friss folytatás volt az állandóan változó Mario-sorozatban, a második pedig egy minden előzmény ellenére is váratlanul kreatív robbanás az előd által felépített alapokon. Mindkettőnek megvannak a maga rajongói, legalábbis azok közül, akik Wii-tulajdonosok voltak, merthogy e játékokat minden zsenijük ellenére is agyonhallgatta a Nintendo. Rendben, az első rész hat hónapig (?!) kapható volt az olasz vízvezeték-szerelő 35. születésnapját limitált ideig ünneplő 3D All-Stars kollekció részeként – de a másodikat még erről is lespórolta a néha igencsak kifürkészhetetlen tervekkel dolgozó kiadó. Az újrakiadás tehát indokolt volt, de pontosan erről van szó: újrakiadásról, kifejezetten kevés extrával.
Super Mario Galaxy 2
A játékokat digitálisan megvehetjük külön-külön is, fizikai formában pedig kizárólag összecsomagolva kaphatók. A Wii-örökség mozgásérzékelős extráit most érintőképernyőn, a Joy-Conokkal, avagy akár a Pro kontroller mozgáskövetőjén keresztül aktiválhatjuk. Utóbbit szokni kellett, de egy idő után már ösztönszerűen ment a kontroller mozgatása és egyidejű használata. Ezen túl mindkét játék megkapta az Odyssey úgynevezett Assist-módját, ami egy könnyített fokozatnak fogható fel, ami sok más bónusza mellett szinte lehetetlenné teszi a szakadékokba való zuhanást. A történetet Rosalina megnyitható, kibővített képeskönyve teszi teljesebbé (igen, most már a Galaxy 2-ben is), amit egyébként már fizikai formában is meg lehet vásárolni. A plasztik kedvelői számára mindkét játék kapott amiibo-támogatást is, igaz, pont ebben a játékban ennek olyan extrém sok haszna nincs. A grafikus extrák terén megnövelt felbontást (720p/1080p az elsőgenerációs, 1080p/4K az új Switch-en, kézikonzolként, illetve dokkolva játszva), stabil 60 fps képfrissítést, valamint nagyobb felbontású, azonnal láthatóan sokkal részletesebb textúrákat kaptunk. Mivel szinte diorámaszerű pályák, valamint kidolgozott miniuniverzumok nyújtják a környezetet, a grafikus design időtálló maradt – a Galaxy-játékok még 2025-ben is remekül néznek ki.
Super Mario Galaxy 2
Tény, hogy ez jelenleg a legjobb hivatalos verzió e játékokból – főleg az új konzolon játszva. És mivel fantasztikus, tényleg kiemelkedő minőségű játékokról van szó, ez már önmagában is sokat ér. Nem lehet azonban elmenni amellett, hogy az újrakiadások kategóriáján belül a fapados minősítésnél csak egy szinttel feljebb levő Galaxy 1+2-től többet is elvártunk volna hangzás, látvány és extrák terén. Főleg, ha már jövőre érkezik az ezekre építő, alighanem megint milliárddolláros bevételt hozó mozifilm – így valószínűleg lett volna büdzsé arra is, hogy mondjuk áttegyék mindkét játékot az Odyssey motorjára. Ha új játékról lenne szó, a darabonkénti 30 eurót rablásnak minősíteném, elvégre műfajuk királyairól beszélhetünk. Vákuumban nézve még ma is a valaha készült legjobb platformjátékokról van szó, amelyek kettőséért a teljes ár kifizetése is könnyű döntésnek tűnik; de 15-18 évvel az eredetik után, fantasztikus remake-ekkel, remasterekkel elkényeztetve ez valahogy mégiscsak túlzásnak tűnik.
A Super Mario Galaxy + Super Mario Galaxy 2 Switch-re jelent meg. A játékokhoz ingyenes Switch 2-es frissítés is letölthető.
A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
Platformjátékok terén a Nintendo egyértelműen óriásnak nevezhető, és a Galaxy-kettős talán hosszú karrierjük eddigi legmagasabb csúcsát jelenti. E játékokat igen régóta nem lehetett hivatalosan megvásárolni, így hiánypótló kiadásról beszélhetünk – de az árazással szemben csak morogni lehet, főleg amiatt, hogy ennél több extrát és polírozást is könnyen el tudtunk volna képzelni.
A Super Mario Galaxy + Super Mario Galaxy 2 legfőbb pozitívumai:
- A Super Mario Galaxy minden idők egyik legjobb 3D-s platformere;
- de a Super Mario Galaxy 2 még annál is kreatívabb lett;
- régóta nem kapható játékokról van szó, így a kollekció léte is öröm.
A Super Mario Galaxy + Super Mario Galaxy 2 legnagyobb hiányosságai:
- Újrakiadásként ennél teljesebb is lehetne…
- …főleg ezért az árért.
