Ádám és Éva
A Stellar Blade küzdelmei tehát kifejezetten izgalmasak lettek, és ezen semmit nem rontott az, hogy a Nier Automata hatása letagadhatatlan a harcrendszeren továbbra sem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a fejlesztők mennyire szerették anno a Nier-t. Szerencsére a látvánnyal sincs gond, a Shift Up munkatársai a negyedik generációs Unreal motort használva hozták ki a lehető legtöbbet a programból. A legtöbb figyelmet a kifejezetten látványos ellenséges szörnyetegek mellett főszereplőnk, Eve kapja. Valóban az utóbbi évek egyik legkidolgozottabb karakteréről van szó, még akkor is ha a sok szoknya alá kukkantó kameranézetével és szinte mezítelen ruhájával nem is feltétlenül olyan a látvány, amit bármilyen társaságban jó érzés lenne játszani. Eve kinézetét a számos feloldható ruha, szemüveg és fülbevaló variálja tovább, és a játék végére tényleg több szekrényre való ruhatárból babázhatunk a hősnővel.
[+]
Ahhoz képest, hogy messze nem a legújabb Unreal dolgozik a játék alatt, így nyilván Nanite-ot és Lument is nélkülözték a pályaépítők, a zárt helyek helyenként egészen megdöbbentő látványt nyújtanak. Persze a külső területekkel sincs nagy grafikai probléma, és főleg a változatosság terén látszik a játék e részébe feccölt hatalmas munka, mégis úgy éreztem, hogy a belső terek kidolgozottságához képest mintha valami hiányozna. Néhány zónában lehetett volna sokkal jobb is az összkép, nem beszélve arról, hogy a látványt néhány alacsony felbontású textúrák is rondítja. A környezet egyébként szinte teljesen statikus, nincsenek rombolható tereptárgyak, mindössze néhány dobozt tudunk szétverni, amikben jobb esetben némi nyersanyagot vagy pár pénzérmét találunk. Furcsa dolog a szinkron kérdése, ugyanis az első órákban úgy éreztem mintha az angol változatból (lehet váltani: van koreai is, japánt sajnos csak a szigetország lakói kaptak) hiányozna a beleélés, de később rájöttem, hogy ez nem véletlen és direkt ilyen főhősnőnk. A zenei felhozatalról is csak ódákat tudok zengeni, a csapat e téren is odatette magát, legfőképp a főellenfelekkel vívott, nem egyszer tényleg epikus csaták alatt hallható dallamok ragadtak magukkal.
[+]
Valahogy pont sikerült olyan zenéket írni e helyzetekre, amiket hallva még inkább úgy éreztem hogy legyőzhetetlen vagyok! (Még akkor is, ha ez néhány alkalommal persze hiú ábrándnak bizonyult). Miközben ezen sorokat írom, próbálok visszaemlékezni arra, hogy tulajdonképpen volt-e olyan szegmense a játéknak amivel úgy igazán problémám volt. Akárhogy is töprengek, csak a korábban felhozott apróbb gondokat tudom felhozni (érdektelen mellékküldetések, viszonylag sivár nyílt terek), no meg azt, hogy talán a platformrészekre ráfért volna egy kis igazítás - de minden más szempontból úgy érzem, hogy a Stellar Blade még akár az év játéka díjra is esélyes nálam. Izgalmas, akciódús, látványos, hosszú (az alap végigjátszás 20 óra körüli, de az elvadult maximalisták akár 50-et is belerakhatnak - és akkor jön még a New Game+) és kifejezetten úgy érdemes a dicséretre, hogy ez volt a stúdió első játéka.
[+]
Összegzés:
Ha szeretitek a stílust, akkor mindenképp ajánlott beszerezni a Stellar Blade-et, én úgy vélem hogy nem fogtok csalódni benne. A program számomra számos pontján a Nier Automatát jutatta az eszembe, ami számomra az évtized egyik legjobb alkotása volt, így ez a program is kellemes órákat nyújtott a múlt héten. Ha próbáltad a demót és tetszett amit láttál, akkor tessék beszerezni a végső kiadást (az már csak extra, hogy a próbaváltozatban elért eredményünk továbbvihető), nem hiszem hogy csalódni fogtok.
A Stellar Blade kizárólag PlayStation 5-ön érhető el.
A Stellar Blade legjobb pontjai:
- Remek harcrendszer;
- látványos körítés;
- brutális és élvezetes boss-harcok zseniális zenei részletekkel;
- tartalmas végigjátszás,
- magas újrajátszhatósági faktor.
A Stellar Blade leggyengébb pontjai:
- A mellékküldetések többsége nem túl izgalmas;
- a platform részeket kicsit jobban átgondolhatták volna a fejlesztők.
oriic
