Képminőség

A DSC-HX5V a gyártó Exmor R érzékelőjét kapta, ami az átlagnál alacsonyabb zajszintet és annál magasabb érzékenységet ígér. Mérete azonban viszonylag csöppnyi 1/2,4”-os, ami ráadásul a kategóriában megszokott 1/2,3”-nál is kisebb valamivel. Ezen felül köztudott, hogy a képminőség nem csak az érzékelőtől, hanem a képalkotó algoritmus hatékonyságától és az optikától is függ. Ez utóbbi ennél a fényképezőnél ekvivalens 25 mm-ről indul, tehát igen sok befogható vele a témából.

Látszólag az optika gyújtótávolságának mindkét végén igen alacsony a torzítás, azonban a széles kezdőérték és a tízszeres átfogás gyanakvásra ad okot. És valóban, videózás közben derült ki, hogy itt bizony az elektronika igyekszik kompenzálni a hibákat:

A 19:10-es képarány ráadásul le is vág rendesen az érzékelő képéből, de még így is látni, hogy igen jelentős a hordótorzítás 25 mm-nek megfelelő gyújtótávolságon. De gond egy szál se, hiszen ez csak akkor szól bele a képminőségbe, ha a fényképező digitális képjavítása nem megfelelő minőségű.

Fenti kép szemlélteti, hogy a sarkokban és a fotó bal, illetve jobb szélén van látható minőségromlás, de ennek mértéke még elfogadható. Itt is érvényesül a valamit valamiért elve: a képsarkokban észlelhetően gyengébb minőségért cserébe a kategórián belül komoly nagylátöszöget kapunk. Tesztképeink következnek:

Kromatikus színi hibákkal nem találkoztunk a teszt alatt, de becsillanásokkal, azaz flare-rel annál gyakrabban. Azért hozzá kell tenni, hogy alábbi minta elég brutális körülmények közt született, a valós felhasználáskor ilyesmit csak kevesen fognak megkövetelni a géptől:

A fényképező viszonylag élethűen ábrázolta a látott témák színvilágát, azonban mesterséges megvilágítás mellett a sárgás-vöröses felé tolódott el a fehéregyensúly – de legalább itt is konstans eredményt kaptunk az érzékenység teljes skáláján:

Az ISO értéket egészen 3200-ig tolhatjuk, s valóban alacsony is marad a zajszint. Ez azonban csak részben köszönhető „Mr. Exmornak”, mindinkább az erős zajcsökkentésnek, ami nem kapcsolható ki, de szerencsére csak ISO 800-nál kezdi el destruktív munkálkodását a képi részletek ellen. És pontosan ez az érték az, ameddig jelentős minőségromlás nélkül használható marad a fényképezőgép. Normális fényviszonyok mellett valós témáknál is normális képminőséggel számolhatunk, amint ez tesztképeinken is látható (az exif értékek böngészése nélkül nem igazán mondja meg senki elsőre, melyik kép készült ISO 400 fölötti értéken).

A Sony Exmor R érzékelőjének köszönhetően valóban alacsony marad a színzaj, s a fényképező akár ISO 800 mellett is kategórián belül abszolút elfogadható minőségű képeket készít. Az optika torzítását az elektronika javítja, ami a képszéleken meg is látszik. De valamit valamiért: a nagy látószögnek köszönhetően legalább sokat befoghatunk témánkból. Erős fényben körültekintően fotózzunk, a lencserendszer hajlamos a becsillanásokra, szerencsére a kromatikus színi hibák igen ritkán fordulnak elő. Sajnos mégsem tökéletes a HX5V képminősége, ugyanis a képek hatása gyakran akvarellszerű, maszatos.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!