Sony Alpha A7 – vegyes érzelmeket kelt

Külvilág, ergonómia

A Leica M9 volt a világ első, teljes képmezős szenzorral szerelt tükör nélküli rendszerkompaktja – ezt a címet már senki sem veheti el a németektől. A Sony azonban a világ első autofókuszos FF MILC fényképezőgépével tette gazdagabbá a világot. Az A7 és ikertestvére, az A7R (kétpetéjű ikrekről lévén szó), nem nagyobbak egy Panasonic DMC-GX7 váznál, mégis négyszeres felületű képérzékelőt helyeztek el bennük a mérnökök. Ezt korábban, amikor még csak az első pletykák keringtek a neten a fejlesztésekről, senki sem tartotta megoldhatónak: hogyan is férhetne egy APS-C-re tervezett NEX vázba – ráadásul annak bázistávolságával – egy full frame lapka? Nos, így:

A „csupasz” masina láttán vigyorog a technokrata szív: ekkora szenzor, ilyen közel a bajonetthez, a gépet tartó cikkíróhoz – itt szem nem marad szárazon! Azonban az első eufórikus kitörések és váltakozó hőhullámok legyűrése után, mikor a „ráció” ismét felülkerekedett, elővettük objektív szemlélőmódunkat, hogy első körben képet alkossunk a fényképező felépítéséről, ergonómiájáról. Első benyomásunk pozitív volt a készülék külsejét illetően: nyilván ízlés kérdése, de nekünk kimondottan tetszik ez a fajta klasszikus vonalvezetésű külalak, amit az A7/A7R követ. Az alapokat egy téglatest alkotja, amire felkerült egy nem túl méretes, de megfelelő fogást lehetővé tévő, a gép külsejéhez illő markolat, valamint az elektronikus kereső púpja (ez utóbbi az, amivel a Sony gépe nagyobb az említett Panasonic GX7-nél – lásd majd az összehasonlító képeket később).

Elölnézetből a bajonett, a markolat, az elülső vezérlőtárcsa, az AF segédfénye és a markolat gumibevonatába ágyazott IR port fogadja a szemlélőt. Más, cserélhető objektíves gépekkel szemben itt a reteszbütyök (szemből nézve) a bajonett bal alsó íve mellé került – ez némi megszokást igényelt az első napokban használat során.

Hátul a dönthető kijelző és a hüvelyktámasz között még bőven akad hely a kezelőfelületnek, ami így kellemesen szellős – a nyomógombok és a multifunkciós egység könnyen elérhető és kényelmesen kezelhető. Egyedül a MENU és a C2 gombokat nehézkesebb benyomni, ugyanis ezek nyomáspontja viszonylag mély, ráadásul egy perem nehezíti meg a benyomását. A hüvelyktámasz masszív, alaposan gumírozott, a bele ágyazott kártyafoglalat ajtaja pedig példás megoldás.

A filmfelvételt indító gomb érdekes helyre került; elsőre azt gondoltuk, hogy ennél sokkal rosszabb elrendezésű nem is lehetne, de pár nap használat után kezelése az „elfogadhatóan kényelmes” szintre került.

Ha már a készülék oldalánál járunk: míg az egyik oldalon a felvevőgomb, az NFC és a kártyafoglalat található, addig a másik oldalra a csatlakozókat rendezték két, külön-külön nyitható ajtók mögé. Felül a mikrofon és a fejhallgató, alul a HDMI és az USB aljzat helyezkedik el. A HDMI-n tömörítetlen élőkép megy ki, így külső felvevővel a belső kodekek által generálthoz képest sokkal jobb minőségű videó rögzíthető.

A pofátlanul apró, kisteljesítményű akkumulátor a markolatban található, s alulról, a megszokott módon érhető el. A fémből készült állványmenet az optika középvonala alatt terpeszt, aminek köszönhetően kisebb, illetve közepes méretű cseretalpakkal szerelve is bőven marad hely az áramforráshoz való hozzáféréshez.

Végül a váz tetején körbenézve a vakusarutól jobbra találni az összes kezelőszervet: a módválasztó tárcsa mellett a kioldó az azt körbeölelő bekapcsolóval, majd az expozíciókorrekciót állító forgókapcsoló (Kedves gyártók! Tessék, itt van a tökéletes tárcsa, ennek működését kell lemásolni, átemelni, licenszelni stb.) fölött az egyes számú funkciógomb.

Érintőlegesen látszik még innen a két paraméterező tárcsa, melyekkel együtt összesen négy található a Sony A7-en.

Hirdetés

Összehasonlítás

A fényképezőgép fizikai jellemzőinek szemléltetése céljából készítettünk még pár termékfotót, ahol az A7 más gépekkel közösen látható.

Adatlap

Sony ILCE-7 (Alpha A7)
Érzékelő típusa, mérete 35,8 x 23,9 mm Exmor CMOS szenzor
Effektív felbontás 24,3 MP
Optika cserélhető
Bajonettrendszer Sony E bajonett
Pormentesítő rendszer van, feltöltődés elleni bevonat az optikai szűrőn és ultrahangos tisztítórendszer
Képstabilizátor nincs
Záridő 1/8000 - 30 mp (+ bulb mód)
Kijelző 3"-os dönthető (felfelé kb. 90 fokban, lefelé kb. 45 fokban) XtraFine LCD 1 230 000 képpontos felbontással
Kereső van, elektronikus kereső 2 359 000 képpontos felbontással, 0,71-szeres nagyítással, 100%-os képfedéssel
Belső memória nincs
Támogatott memóriakártyák SD/SDHC/SDXC/Memory Stick Duo/Pro Duo/Pro-HG Duo
AF típusa kontraszt- és fázisérzékeléses hibrid rendszer 117 fókuszmezővel
AF módok egyszeri AF, folyamatos AF, AF/MF
ISO érzékenységtartomány ISO 50 - 25 600
Fénymérés módja 1200 zónás mérőrendszer; szpot, többmezős, középre súlyozott
Fehéregyensúly auto, napfény, árnyék, felhős, izzó, fénycső 1, fénycső 0, fénycső +1, fénycső +2, vaku, víz alatti, színhőmérséklet (K), egyéni 1, egyéni 2, egyéni 3
Vaku nincs beépített; rendszervakuval 1/250 mp a legrövidebb szinkronidő
Vakuüzemmódok auto, derítő, lassú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált, vezeték nélküli
Exponálás egyszeri, folyamatos, folyamatos zársebesség előv., önkioldó, önkioldó 3 kép, expo sorozat, fehéregyensúly sorozat, DRO sorozat
Üzemmódok P, A, S, M, egyéni 1, egyéni 2, auto,sémák, pásztázó panoráma, filmfelvétel
Sémák portré, sport, makró, tájkép, naplemente, éjszakai jelenet, kézben tartott esti, éjszakai portré, elmosódás csökkentés
Nyers (RAW) fájl van, 14 bites
Videofelvétel van, AVCHD és MPEG-4
Videó minősége MP4: 1440x1080 @ 30 fps, 640x480 @ 25 fps
AVCHD: 1920x1080 @ 50i 24 Mbps, 50i 17 Mbps, 50p 28 Mbps, 25p 24 Mbps, 25p 17 Mbps
Extrák Wi-Fi, NFC, hibrid AF rendszer, 13-féle képi hatás
I/O interfész USB 2.0, HDMI, 3,5 mm-es mikrofonbemenet, 3,5 mm-es fejhallgató-kimenet
Áramellátás NP-FW50 Li-ion akku,1080 mAh, 7,7 Wh
Méret 127 x 94 x 48 mm
Tömeg 474 gramm
Váz anyaga műanyag és magnéziumötvözet
Fogyasztói ár 469 900 Ft
Garancia 3 év

Menürendszer

A Sony A7 menüje egyszerűen kezelhető, átlátható. Összesen hat fő szekcióra osztották, melyek egyenként egy vagy több aloldalt tartalmaznak. Az első főbb oldal a fényképezéssel kapcsolatos beállításokat tartalmazza, mint például a képméretet (felbontás), az oldalarányt, a minőséget (RAW, JPEG, RAW+JPEG), a videó fájlformátumát, a fókuszmódot, az érzékenységet (ISO), a fénymérést, a fehéregyensúlyt, a zajcsökkentést, a képstabilizátort és más hasonlókat.

A második oldal már kissé általánosabb jellegű beállításokat rejt, de még mindig olyan tételekkel találkozhatunk, amelyek a fényképezést befolyásolják. Ilyen például a kézi élességállítás segédje, a zebra engedélyezése, a rácsvonal (segédrácsok), a hangerő, a gombok kiosztása, a színes kontrasztélek MF segéd beállításai, az élőnézet kijelzés, expozíciósorrend, arcregisztráció és társai.

A harmadik fő menüpontban a vezeték nélküli funkciókat láthatjuk csokorba szedve. Ide tartozik például a WPS, a repülési mód, az NFC, a küldés okostelefonra, a csatlakozási pont beállítása, az eszköz nevének szerkesztése, a MAC cím megjelenítése vagy a hálózati beállítások visszaállítása.

A negyedik menüpontban a telepített alkalmazásokat érhetjük el. Itt az alkalmazások listáját és a „bemutatást” találjuk.

A következő mező a képvisszanézéssel („lejátszás”) kapcsolatos funkciókat foglalja össze. Itt érhető el a képek/videók törlése, a megtekintés üzemmódja, a képindex, a megjelenítés elforgatása, a diabemutató, a nagyítás, a képek védelme és mások.

Végül az utolsó pontban az általános jellegű beállításokkal szembesülhetünk. Ide olyan szolgáltatásokat és paramétereket gyűjtöttek össze, mint például a képernyő fényereje, a kereső fényereje, a kereső színhőmérséklete, a hangerő beállításai, a menü elrendezése (nem csak lista, hanem mozaik is lehet), az energiatakarékossági beállítások, a HDMI paraméterei, az USB szerepe, a gép nyelve, a dátum és az idő, a kártya formázása, a mappák kezelése, a firmware információi stb.

Természetesen a Sony A7 gyorsmenüvel is el lett látva, ez alaphelyzetben a hátlapon található, „Fn” feliratú gomb megnyomásával csalogatható elő. A kijelző alsó harmadában jelennek meg egyszerű piktogramok és rövid magyarázó szövegeik; a gyorsmenüből közvetlen hozzáférést kapunk a képfelvételi módhoz (egy kép, sorozatfelvétel stb.), a vakuüzemmódhoz, a vakukompenzációhoz, a fókuszmódhoz, a fókuszmezőhöz, az expozíció-kompenzációhoz, az ISO értékéhez, a fénymérési módhoz, a fehéregyensúlyhoz, a HDR felvételi módhoz és a saját beállításokhoz.

Összességében elmondható, hogy az A7 szerencsére már nem a korai NEX vázak „érdekes” menüjével lett felvértezve, hanem egy egyszerűen kezelhető, könnyen áttekinthető rendszerrel, ami bár messze nem tökéletes és messze nem hibátlan (logikai felépítés és az egyes funkciók hozzárendelése itt-ott kissé furcsa), de abszolút használható.

Működés

A Sony A7 már jellegénél fogva sem egy sietős masina. Ez működésén is meglátszik, hiszen sem általános, sem sorozatfelvételi sebessége nem nevezhető igazán gyorsnak. Csigalassú a bekapcsolás utáni feléledés: 1-3 mp telhet el, mire az első fotót elkészíthetjük. Ugyanez vonatkozik az automatikus élességállításra is, ami bár megfelelő természetes fénynél és statikus témáknál kellően gyors, azonban a valós világban – mondjuk gyerkőcök fotózásakor – gyakran lassúnak és pontatlannak bizonyult. Az AF mezőt szinte a teljes képernyő felületén tetszőleges ponton elhelyezhetjük, s méretét is meghatározhatjuk kicsi, közepes és nagy négyzetben. Ehhez be kell lépnünk a gyorsmenübe (Fn gomb), majd kiválasztani a megfelelő piktogramot (legalsó a bal oldalt megjelenő sávban). A fókuszmező amúgy lehet „széles”, „terület”, „közép” és „pontszerű” (itt választhatunk háromféle méret közül). Rövidfilmünk az AF sebességéről ideális körülmények közt:

Az automatikus élességállítás mellett használhatunk kézi fókuszálást is, amihez kétféle segédeszközt hívhatunk segítségül. Az egyik a képnagyítás (a kinagyított kép megjelenítésének intervallumát beállíthatjuk a menüben), a másik pedig a focus peaking, aminek az intenzitását (magas, közepes, alacsony), és a színét (piros, sárga, fehér) állíthatjuk be igényeinknek megfelelően. A lenti videóban a focus peaking működése mellett a „Zebra” mintázat működése is bemutatásra kerül. Utóbbi szolgáltatás az élőképen animált zebracsíkos mintázattal jelöli a kiégett részeket, határértéke menüből változtatható.

Lazán kapcsolódik az automatikus élességállításhoz, hogy maga a kioldógomb nagyon szokatlan, elsőre rettenetesnek tűnik: félállás klasszikus értelemben véve nincs, akkor áll élesre a rendszer, ha lazán ráhelyezzük ujjunkat a kioldóra. Az óvatlan, más fényképezőgépekhez szokott kéz a félállás kattanását keresve el is süti a zárat, így az első órákban érdekes képek készülhetnek, az egyszer biztos!

És akkor egy nagy ugrás: a képhatások (effektusok) élvezetesek, esetenként valóban képesek meglendíteni a lanyhuló kreativitást, ráadásul zömüket többféle módon lehet paraméterezni. Azonban ezeket csak akkor élesíthetjük, ha kizárólag JPEG-ben fotózunk – kár.

A Sony DRO-nak hívja a HDR, avagy nagy dinamikaátfogású képkészítést. Ezt a szolgáltatást nem csak JPEG, hanem JPEG+RAW vagy RAW használatakor is lehet engedélyezni. Összesen hat fokozata van: DRO level 1-5 és automatikus. Bár utólag is építkezhetünk a nyers fájlokból, azért van, amikor kényelmesebb ezt a műveletet a gépre bízni. A fotómasina egyetlen egy képet készít, bármire is állítjuk a DRO-t, majd ebből építi fel a HDR képet.

Régi kedvencünk a Sony MILC masinákban a pásztázó panoráma funkció, ami természetesen az A7-ből sem maradhatott ki. Panorámánk lehet „normál” (8192x1856 pixel) vagy „széles” (12416x1856 pixel), iránya pedig fel, le, jobbra és balra mutathat. Aki ügyes és ráér fotózás után, valószínűleg szebb panorámaképeket rakhat össze az utómunka során speciális szoftverek segítségével, azonban a kezdőknek és a kevésbé ráérőseknek a készülék automatikája is kielégítő eredményt nyújthat. Próbáink során minden egyes fotónál nagyon jók, észrevétlenek voltak az illesztések; az automatika az expozíciós értékeket és a fehéregyensúlyt is jól kézben tartja, hogy ne legyen eltérés az egyes kockák közt. Sajnos csak a végeredményt menti el a gép, az egyes fotókat nem, és értelemszerűen csakis JPEG-ben dolgozik.

A készülék bejelentésekor elégedetten olvastuk, hogy az elektronikus kereső majdnem 2,4 millió képpontos felbontással rendelkezik. A 0,71-szeres nagyítású keresőnek élőben – azaz nem csak paraméterei szerint – is jó képe van, de valahogy mégis többre, jobbra, szebbre számítottunk. Gyors szemmozgatáskor nincs szivárványosodás és csak esti sötétben (szobában, kis asztali lámpával világítva) kezd el szaggatni a képfrissítés. A zsizsikesedés elkerülhetetlen, de mértéke nem zavaró. A képváltás sebessége kijelző és EVF között viszont zavaróan lassú:

A Sony A7-ben bekapcsolható, hogy kioldáskor a fizikai helyett elektronikus első redőnyt használjon a gép, ezáltal halkabb lesz az exponálás, hiszen csak egyszer kell a redőnyzárnak mozognia. (Az élőkép biztosítása érdekében a redőny folyamatosan nyitva van komponáláskor, majd a kioldó lenyomásával lezár, a gép megkezdi az expozíciót. Ezután kinyit, majd ismét lezár, amikor vége az expozíciónak.). Az A7 zárszerkezete kimondottan hangos, így ez egy hasznos funkció. Kisfilmjeink a történésről (az első videó lassítva mutatja be az egyszeri zármozgást, míg a második filmben a kikapcsolt elektronikus első redőnnyel látható a kettős mozgás):

Egy manapság divatos szolgáltatás is belekerült a Sony A7-be: ez pedig nem más, mint a vezeték nélküli vezérelhetőség és fájlmegosztás. Mint szinte minden esetben, úgy itt is gyakran hasznát lehet venni a Wi-Fi/NFC párosnak, hiszen egyrészt így pillanatok alatt megoszthatunk fotókat barátainkkal (pl. a közösségi hálózatokon keresztül), másrészt kényelmesen vezérelhetjük távolról a fényképezőt okostelefonunkról/táblagépünkről. Ehhez csupán a megfelelő operációs rendszer alá tartozó „PlayMemories Mobile” alkalmazást kell telepítenünk, ami ingyenesen szerezhető be Android és iOS alá. Bemutató videónk a témához:

Képminőség

A Sony A7 képminőségét a vele együtt kapott FE 28-70 mm F3.5-5.6 OSS objektívvel karöltve, a készülék saját JPEG állományai (legjobb minőség, natív felbontás) és a RAW fotók alapján ítéltük meg. Szerettük volna egy fényerősebb, nem „kitobjektívvel” is megmérni a masinát, azonban erre nem volt lehetőség. A Sony ARW kiterjesztésű nyers fájljait az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatának 13.0 kiadásával és az Adobe Camera RAW beépülő modul 8.4.0.182-es változatával nyitottuk meg, a konverzió során az alapbeállításokat használtuk, majd a nyers fájlokat 10-es minőségű JPEG-ként mentettük el. Első lépésben a fényképek zajszintjére voltunk kíváncsiak, íme, az eredmények (gépen belül az összes lehetséges zajszűrés kikapcsolva):

Amint látható, a masina saját JPEG motorja is szépen teljesít (már ami a zajt illeti), azonban a finom részleteket kikapcsolt szűrés mellett is kissé elmossa (ISO 1600-tól bezárólag). A nyers fájlokból való építkezés során, bár több apró részlet marad meg, a színek fakóbbnak tűnnek (ez lehet az ACR gépre vonatkozó sémájának is a hibája).

A(z újabb) Sony szenzorok általában igen tág dinamikatartománnyal rendelkeznek – nincs ez másképp az A7 lapkája esetében sem. Egy kirándulásunk során lencsevégre kapott – ellenfényes – torony árnyékos oldalából például nagyon szépen ki lehetett hozni az amúgy már bebukott részleteket. Fenti képen például a korlát fogai közti háló mintázatát is elő lehetett csalni. Emellett minimális a zajosodás, sávosodásnak („banding”) pedig nyomát sem látni.

A mellékelt kitobjektív egyébként meglepően jól tette a dolgát; persze vannak nála (sokkal) jobb üvegek is, de ha épp nincs más, akkor sem kell tőle kétségbeesni. Ami azonban zavaró volt vele kapcsolatban, hogy a váz méretéhez képest ormótlanul nagynak, az A7 szellemiségéhez egyáltalán nem méltónak éreztük (és ez valószínűleg így lesz a többi zoomobjektívvel is, amit a Sony kiad majd FF-es, tükör nélküli rendszerkompaktjaihoz). Noha egyetlen lencserendszerrel felszerelkezve nem lehet abszolút mértékben véleményt alkotni egy gép képminőségéről, azt azonban meg lehet jósolni, hogy milyen lehet ennél jobb optikákkal az A7 képe: pazar. Képmintáink (a fényképezőgép saját JPEG állományaiból válogatva, módosítások nélkül – EXIF adatok az adott fájlból olvashatóak ki):

Filmfelvétel és értékelés

A Sony alaposan felkészítette A7 fotógépét videózásra: van 3,5 mm-es fejhallgató-kimenet a hang élő monitorozására, van 3,5 mm-es mikrofonbemenet is, ha épp nem elégednénk meg a beépített sztereó hangfelvevő minőségével, hangerejével, és van élő, tömörítetlen jelkimenet a HDMI aljzaton keresztül, aminek köszönhetően külső felvevővel sokkal jobb minőségű anyagot rögzíthetünk, mint a belső kodekek segítségével (arról azonban nincs információ, hogy konkrétan milyen paraméterekkel rendelkezik ez a jelfolyam).

Az A7-tel alapvetően MP4 és AVCHD (MTS) formátumokban vehetjük fel mozgóképeinket; a legnagyobb felbontás 1920x1080 @ 50p, ahol 28 Mbps a jelfolyam adatsűrűsége. Felvétel közben lehet állítani az expozíciós értékeket (záridő, rekeszérték, expozíciókorrekció, ISO érték), de a fókuszmezőt is áthelyezhetjük igény szerint, ha épp nem kézi élességállítást használnánk. Segítségünkre nem csak a focus peaking lehet, hanem a „zebra” funkció is, amivel könnyen ellenőrizhető a téma egyes területeinek kiégése. Legjobb képminőséget választva, 50 kép/mp-es frekvenciával a jello minimális, a képminőség AVCHD-ban is közepes/jó környékére tehető. Tesztvideó.

Értékelés

A Sony A7 egy nagyon érdekes gép, s valószínűleg senki nem tud elmenni mellette anélkül, hogy ne érezne iránta valamit. Minimum megosztónak lehet nevezni a készüléket, hiszen egyrészt egy úttörő, merész hős, másrészt egy zöldfülű, „egyelőre-nem-teljes-értékű-rendszer” alapja. A Sony kétségkívül nagy fába vágta fejszéjét, hiszen az eleinte kizárólag APS-C méretű szenzorok (és bajonett) köré épített NEX rendszert egyik napról a másikra „fullfrémesítette”, ami valószínűleg nem kis kihívást jelenthetett a mérnököknek.

A kis bázistávolságnak hála viszont szinte az összes létező rendszer objektívparkja konverterek közbeiktatásával használható az A7/A7R gépekkel, cserébe viszont a natív lencserendszerek (főleg a nagylátószögűek) nagyok, hiszen megfelelő távolságot kell biztosítani a szenzor és az optika között, különben nem lehetne megfelelő képminőséget biztosítani (leginkább a képszélek, képsarkok érintettek). A kitobjektív belsejébe hátulról belekukkantva is látható, hogy a tubusban csak körülbelül 2-2,5 centiméteres távolság után található a hátsó lencsetag – kvázi objektívvel egybeépített konvertert kapunk.

Mindemellett a Sony A7 meggyőző képminőséget produkál már a kedvező árú kitobjektívvel is. A zajszint alacsony, a kirajzolt részletek mennyisége tekintélyes, a dinamikatartomány a legtágabbak között van. Azonban van még mit fejleszteni ezen a fényképezőgépen is: az AF rendszer nem minden esetben képes hozni az elvárt szintet: sem pontossága, sem sebessége nem nevezhető etalonnak. Az elektronikus kereső képe szép, de az előzetes várakozásokhoz képest kissé alulteljesít: leginkább a frissítési frekvenciával van gond, ami lassú, képkéslekedést okoz gyorsabb svenkeléskor. Sötétben pedig valamelyest belassul és megjelennek apró zsizsikek.

Szolgáltatások terén továbbra is tetszetős a Sony pásztázó panoráma módja, a beépített HDR funkció, valamint a képi effektusok. Roppant hasznos tud lenni az egyénre szabható kezelőfelület (Cx gombok, tárcsák), a vezeték nélküli funkciók, de kicsit az volt az érzésünk, hogy a gyártó egy-két „divatos” szolgáltatást direkt hagyott ki a készülékből, hogy azokat később külön letölthető alkalmazásként adja el nekünk. Hiányoltuk a gépen belüli, legalább alapszintű RAW konvertálás lehetőségét, ugyanakkor tetszett, hogy a kereső színhőmérsékletét saját igényeink szerint alakíthatjuk. A mérnökök mindent megtettek annak érdekében, hogy az A7-ből akár egy jó videokamerát építhessünk (külső felvevő, csatlakoztatható fejhallgató és mikrofon), de a megfelelő belső kodekek még hiányoznak.

Az A7 ergonómiájával elégedettek vagyunk, a kezelőfelület kialakítása kényelmes használatot tesz lehetővé. A huzamosabb használatnak amúgy sem kezünk fáradása, hanem a törpe teljesítményű akku szab gátat: nem egész 300 kép után töltőért könyörög a Li-ion egység, és akkor még nem is használtuk a Wi-Fit... Összességében tetszett nekünk a Sony A7, mert bár vannak hiányosságai és hibái, a bevett irány ígéretes; már csak a megfelelő minőségű (és fényerejű) lencserendszerek fejlesztésére és gyártására kellene végre ráállnia a gyártónak.

Termék megnevezése Sony Alpha ILCE-7 A7
Jellemzés Full Frame szenzoros MILC – ígéretes kezdet kisebb-nagyobb botladozásokkal.
Pró + Igényes, minőségi felépítés,
+ tetszetős dizájn,
+ nagyon jó képminőség,
+ menü tud magyarul,
+ DRO/HDR,
+ pásztázó panorámafelvétel,
+ kis bázistávolság miatt bármilyen objektívvel használható (konverterezve),
+ van fejhallgató-bemenet,
+ van mikrofonaljzat,
+ HDMI-n tömörítetlen jel megy ki,
+ jó ergonómia.
Kontra - Kimaradt a HD filmes felbontás,
- nincs RAW feldolgozási lehetőség,
- egyes divatos szolgáltatások (pl. time lapse felvétel) kimaradtak,
- esetenként lassú és pontatlan AF,
- lassú sorozatfelvétel,
- alacsony bitrátájú mozgóképfelvétel,
- csak AVCHD és MP4 választható videóhoz,
- még mindig kevés objektív kapható hozzá,
- nagyon gyenge akkuteljesítmény,
- lehetne kedvezőbb az ára.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW
Mozgóképek minősége
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene


Sony Alpha ILCE-7 A7 fényképezőgép

MLaca

A Sony A7 fényképezőt a Sony hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Sony

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés