Hirdetés
Néma penge
A ’80-as évek végén, a nagy amerikai nindzsaőrülettel párhuzamosan vált egy időre a Sega kabalafigurájává Joe Musashi, a Shinobi-széria főhőse. A fürge és atletikus harcossal számos ellenfelet győzhettek le a rajongók a 2000-es évek elejéig szép tempóban érkező újabb és újabb epizódokkal, amik egy idő után már más főszereplőket, és persze akár 3D-s játékmenetet is felvonultattak. Az ötletek azonban egy idő után elfogytak, és a Nintendo 3DS-re 2011-ben kiadott epizód óta pihent a sorozat – és nem sokan lehettek, akik bízhattak a visszatérésében. A Sega azonban más japán cégek sikereit látva nemrég módszert váltott, és sorban veszik elő régebbi sikerjátékaikat és egykor klasszisnak számító hőseiket. Ennek az erőfeszítésnek az eredménye az Art of Vengenace is, amin nem valamelyik saját fejlesztőcsapatuk, hanem egy régi külsős szövetségesük, a Streets of Rage 4-et is jegyző Lizardcube dolgozott.
Az talán természetes is, hogy egy Shinobi-játékban nem a narratíván van a fókusz, de azért a játék kínál egy meglepően eredeti sztorikeretet. Musashi sokat szenvedett faluját megtámadja az ördögi Lord Ruse, aki démoni csatlósaival és megavállalatával vág véres ösvényt a világ megannyi békés vidékén. Hősünk felesége, gyermeke és közössége védelmében indul útra, kardját használva, szövetségeseket keresve, Ruse tisztjeit szép sorban levágva (ez még nem az eredeti rész). Mint az hamar kiderül, Ruse-ra eredetileg a zord kaszás, a nagybetűs Halál tisztességes és fair szerepe szállt volna, de ő a begyűjtött lelkekből inkább saját hatalmát kezdte gyarapítani? A sok lélek nagy hatalmat jelent, így a gonosz nagyúr elkezdte ritkítani a védtelenek millióit. Musashi a halál előző kiválasztottjával, valamint a Ruse ellen küzdő ellenállás vezérével együtt indul útnak az enyhe metroidvania-elemekkel fűszerezett pályákon, azt csinálva, amihez legjobban ért: katanával kaszabolva azokat, akik nem értenek egyet terveivel.
[+]
A játékmenet elképesztően pörgős és élvezetes. Musashi kezdetben egyszerűbb kombókkal kaszabolja a gonoszokat, fürge szökellésekkel kerülve el támadásaikat. Tud a falon futni és ugrani, dobókéseket hajítani, plusz idővel különleges képességeket bevetni: hárítani a vízmágia erejével, támadni a tűzzel, sőt, akár masszív sárkányfejet idézni, amely szétharapja ellenségeit. Ha elég energiát zsebelünk be, akkor egy jóval erősebb és látványosabb technikát is bevethetünk, ami komolyan megsebez mindenkit a képernyőn, meggyógyíthatja hősünket, vagy épp ideiglenes védelmet biztosíthat. Ezek használata jóval változatosabbá teszi a harcokat, ráadásul a választással mindenki saját játékstílusához tudja igazítani taktikáját. A legvagányabb azonban a kivégzések rendszere! Minden ellenfél nem csupán egy élet-, hanem egy állóképesség-csíkkal is rendelkezik – utóbbit elsősorban a dobópengékkel, valamint a lassú-de-erősebb csapásokkal lehet csökkenteni. Ha ez elfogy, akkor Musashi egy szimpla gombnyomással azonnal áldozata mellett terem és kiiktatja azt, függetlenül annak maradék életerejétől. A legjobb, hogy ezt több gonosszal is megtehetjük egyszerre, zsinórban cikázva és szabdalva őket szét. Minél többet vágunk le egyszerre, annál több extra erőforrást kapunk: gyógyulást, vagy például pénzt, amivel új holmikat vásárolhatunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
