A zabagép
Pac-Man gyakorlatilag a videojátékok szimbóluma, és kétségtelenül az egyik legjobban beazonosítható, globálisan ismert karakter. Nem kell játszani ahhoz, hogy valaki azonnal felismerje a hiányzó szeletű sárga kört, amely anno évekre meghódította a játéktermeket. A figura interaktív kalandjainak alapjai egyszerűek voltak: hősünket egy labirintusban kellett irányítani – a cél a pöttyök befalása volt, amit az eltérően viselkedő szellemek igyekeztek megakadályozni, ellenük pedig a videojáték-történelem legelső powerupjait vethettük be. A mókát addig lehetett nyomni, amíg ki nem kaptunk (pontosabban egy hiba miatt a 256. szintig). A sárga kör, majd gömb azóta számos kalandot megélt, a sportjátékoktól modern platformjátékokon keresztül furcsa multiplayer lehetőségekig, de talán egyik sem rugaszkodott annyira távolra az eredetitől, mint a frissen megjelent Shadow Labyrinth. Ennek előfutára volt a tavaly decemberi Secret Level animációs sorozat „Circle” című epizódja, amely lefektette a játék sötét hangulati alapjait: egy kíméletlen sci-fi világot, ahol vagy megeszed ellenségeidet... vagy ők teszik ezt veled.
Karakterünk, a szótlan „Nyolcas” az őt egy másik világból megidéző, lebegő gömb, Puck társaságában indul útnak ebben a számára idegen világban. Mechanikus társunk jóval többet tud erről a vidékről, de frusztráló lassúsággal adagolja az információkat, miközben A pontból B-be vándorlunk. Az úton számos karakterrel találkozunk, akik állandó háborút vívnak gyakorlatilag mindenki más ellen: van itt mecha-sereg, intergalaktikus teleportáció, ördögi istenség és még sok egyéb bizarr szereplő és koncepció. A narratíva, bár komplexnek tűnik, valójában feleslegesen zavaros, és nem túl érdekes ahhoz, hogy motiváljon minket – viszont legalább jópofa utalásokat helyeztek el benne a Bandai Namco több játéksorozaton átívelő United Galaxy Space Force univerzumára (ennek ugyanúgy része a Galaxian-széria mint a Mr. Driller, vagy akár az Ace Combat 3).
[+]
A játék maga egy meglehetősen kiszámítható, mondhatni papírforma metroidvania, amely a műfaj klasszikus struktúráját követi. Hősünk kezdetben csak olyan szimpla cselekedeteket tud végrehajtani, mint az ugrás, az elgurulás, vagy a legegyszerűbb támadás, később viszont olyan jól bevált mozdulatsorokkal bővül az eszköztára, mint a légi suhanás, a kampópontok kihasználása vagy a dupla ugrás. Egy jópofa kis adalék, hogy bizonyos szekcióknál síneken haladhatunk, Puckot irányítva, amolyan klasszikus Pac-Man-stílusban közlekedve és falatozva. Sima kombónk ugyan nemigen változik, de extra támadásokat azért lehet szerezni, erős csapásokat zúzva a gonoszokra vagy épp bombát zúdítva rájuk. A fejlődéshez és bónuszok vásárlásához szükséges nyersanyagokat pedig – vagány módon – ellenfeleink felzabálásával nyerhetjük el. Ha pedig eleget tömtük magunkba a gonoszok húsából, akkor átváltozhatunk egy masszív mechává, amellyel egy rövid ideig megállíthatatlanok lehetünk.
[+]
Hirdetés
A játékmenet szerencsére igényesen kidolgozott, de állandóan az birizgálja az embert, hogy igazából semmi extrát nem nyújt, hogy minden képességet vagy helyszínt láttunk már más, jobb játékokban. Vonulhatunk egyik helyről a másikra, próbálgathatunk letérni a fő útról extrák megtalálásához, majd megküzdhetünk a hol kreatív, hol lapos főgonoszokkal (köztük a régi kísértetek sötét verzióival, a G-HOST-okkal). A világ féltucat játékóra után megnyílik kicsit, de addigra a műfaj ismerőit már valószínűleg untatja a sok önismétlődő háttér és az érthetetlenül monoton színvilág. Ráadásul bizarr, hogy időnként könnyed az élmény, egyszer-egyszer viszont a semmiből kíméletlenül nehézzé válik, amit a ritkásan elszórt checkpointok ugyanúgy csak nehezítenek, mint a váratlanul brutális platformer részek is.
[+]
A Shadow Labyrinth legjobb aspektusa a régi Pac-Man pályáira épül, bizonyos helyeken ugyanis az old-school labirintusokba kerülhetünk, ahol az alapok ismerősek, de a részleteken azért csavar egy nagyot az új játék. Itt is enni kell tehát a pontokat, elkerülni és kiiktatni a szellemeket – majd le kell győzni a nagy G-HOST-okat. Ehhez ugrálva küldhetjük a pálya építőkockáit az ellenfélre, vagy éppen a legyőzött kisebb csatlósain keresztül mérhetünk csapásokat a bossokra. Az idő szorít, a zene dübörög, a remixelt nosztalgia pedig kifejezetten jól működik. Olyannyira, hogy még inkább felerősíti azt az identitásválságot, ami egyébként jellemzi ezt az újragondolást: ez a megközelítés jóval közelebb áll ahhoz, amit a Pac-Man jelent és képvisel, mint ahhoz a háborús metroidvaniához, amire próbálták ráhúzni sárga irháját.
[+]
El kell ismerni: ez a bizarr Pac-Man teljesen kompetens alkotás lett: irányítható, jól fut, kellően tartalmas. Az is tagadhatatlan azonban, hogy nemigen kínál olyan mértékben pluszt, amitől kitűnne a burjánzóan népszerű műfaj tengeréből. Én speciel nem bánom a régi, családbarátabb alkotások sötétebb újragondolását, de itt határozottan öncélúnak érzem a játék ezen részét, már csak a gyászos háttérsztori és a cseppet sem érdekes világ miatt. Cinikus, de simán elhinném, hogy egy promóciós trükk ötleteként született meg, csupán azért, hogy nagyobb érdeklődést generáljon egy teljesen átlagos kalandhoz. Amikor mer vagányan nyúlni ihletéhez, akkor kifejezetten jól működik, máskor azonban izzadságszagúnak érződik. Egy biztos: a Secret Level sokkal izgalmasabb képet vetített előre, mint amit a Bandai Namco csapata végül letett az asztalra.
A Shadow Labyrinth PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Shadow Labyrinth egy jól összerakott, de teljesen átlagos metroidvania játék, ami inkább promó céljából ölti magára a Pac-Man-gúnyát. Mész, ugrálsz, harcolsz, ahogy már ezerszer megtetted – és örvendezel, amikor jön egy újabb, az eredetit okosan, ügyesen átértelmező szakasz.
A Shadow Labyrinth legfőbb pozitívumai:
- Ötletes szekciók gondolják újra az eredetit;
- hozza a metroidvania alapvető kellékeit.
A Shadow Labyrinth hiányosságai:
- Túlzottan kötődik a műfaji klisékhez;
- a darkos, edgy megközelítés identitásválságot eredményez;
- mind játékmenete, mind tálalása repetitívvé válik.
