Hirdetés
Az új processzorok
Az AMD 2003. április 22-én bemutatta a szerverekbe és munkaállomásokba szánt Opteron processzorait, majd kicsit később, szeptember 23-án Athlon 64 és Athlon 64 FX processzorait, amelyek már egyértelműen az asztali számítógépek használóit vették célba.
Blokkdiagram | ![]() |
![]() |
![]() |
A különbségek
Ha a processzorok tulajdonságait részletesen szemügyre vesszük, akkor egyértelműen kiderül, hogy az Athlon 64 és az FX az Opteron leszármazottjai, kisebb nagyobb butításokkal tarkítva. Az Opteron (Sledgehammer) kétcsatornás 72 bites memóriavezérlőt tartalmaz, és legfeljebb 8 GB DDR200/266/333-as regiszteres ECC memóriát támogat (az utóbbi elengedhetetlen a működéséhez), mindemellett három HyperTransport interfésszel rendelkezik a többprocesszoros támogatás miatt.
Az Athlon 64 FX lényegében egy Opteron, kétcsatornás DDR200/266/333/400-as támogatással, szintén kizárólagosan Registered ECC memóriákkal, azonban csak egy HyperTransport interfészt tartalmaz, tehát nem használható multiprocesszoros rendszerekben. Az Opteron és az Athlon 64 FX Socket 940-es foglalatot kapott, amely közel a duplája az Intel Pentium 4 478 lábának. A sima Athlon 64 (Clawhammer) továbbmegy ennél is, és az FX-nél még meglévő kétcsatornás memóriavezérlőt egy egyszerű huszárvágással egycsatornásra cseréli, így az Opteron és az Athlon 64 FX-ek esetében lehetséges maximális 6.4 GB/mp-es memória-sávszélességet 3.2 GB/mp-re csökkenti. Emellett viszont már nem követeli meg a Registered ECC RAM-ok használatát, illetve a 940 helyett "csupán" 754 lábbal rendelkezik. A különbségek tárháza ennyivel le is zárul.
Az új processzorok esetében sem Megahertz-ekről beszélünk, mint a teljesítmény fő mérőszámáról, hanem egy újfajta modellszámozásról. Az Opteron processzorok jelölése egy háromjegyű számból épül fel, legyen ez XYZ formátumú!
Az X jelöli a többprocesszoros működés mikéntjét.
-
100-as széria (X = 1): 1 processzoros szerverek és munkaállomások
-
200-as széria (X = 2): 2 processzoros szerverek és munkaállomások
-
800-as széria (X = 8): 4 vagy többprocesszoros szerverek és munkaállomások
Az YZ mutatja a relatív teljesítménykülönbséget egy szérián belül, például az Opteron 240-es a kétprocesszoros szerverekbe szánt leglassabb változat, míg a 242-es az ennél gyorsabb, a 244-es pedig az ennél is gyorsabb változatot jelenti. Az AMD az Opteronokat az Intel Xeonok ellen veti be; félreértés ne essék, 64 bites architektúra ide, vagy oda az AMD - egyelőre - nem szándékozik meghódítani azt a piacot, ahol az Itanium jelen van.
Az Athlon 64 FX esetében is valami hasonlóval van dolgunk, az egyetlen bejelentett ilyen processzor az Athlon 64 FX-51 nevet kapta, amely 2,2 GHz-es órajelen üzemel. A későbbi példányok 200 MHz-es órajelemeléssel az FX-53, FX-55, stb. neveket fogják kapni. Az Athlon 64 FX-eket az AMD képzeletbeli pozicionálása közepette egy olyan helyre álmodta meg, ahol nincs ellenfele, azonban mivel az Intelt sem ejtették a fejére, ezért - minő véletlen - pont szeptember 23-án bejelentette Intel Pentium 4 Extreme Edition processzorát, amely az eddigiektől a plusz 2 MB harmadszintű gyorsítótárban különbözik. Ha nem tette volna, akkor az FX-nek nem lenne most ellenfele, az AMD eredeti elképzelése szerint.
Az Athlon 64 a K7 processzorok modellszámozását folytatja, tehát a Pentium 4-hez hasonlítható jelölést használ. Az egyetlen bejelentett modell a 3200+ jelölést kapta, 2 GHz-es órajelen üzemel. Az Athlon 64 elviekben jelenleg a 800 MHz QPB/HT-s Pentium 4 processzorokkal kell, hogy felvegye a versenyt, azonban a későbbiekben a Prescott ellenfeléül szánja az AMD.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!