Hirdetés
...fájdalmas hiányosságokkal
Sajnos a memóriamanipulációk kínálta élményt igen szűkmarkúan mérik a játékban. Ez az egyik indoka, hogy miért is nem kapott kedvezőbb értékeléseket a Remember Me. Az ötlet kellőképp egyedi, a kivitelezése remek, mégis csupán néhány alkalommal nyílik rá lehetőség, a nettó idejét tekintve kiadós játék során. Persze annak a mondásnak is igaza van, hogy a jóból is megárt a sok, de sokaknak, hozzám hasonlóan ennyi nem volt elég belőle.
A másik, sokat felhánytorgatott probléma, a Remember Me szigorú linearitása. Ami leginkább azért szembeszökő, mert a játék világ annyira kidolgozott és magával ragadó. Neo-Paris csillogó, neonfényes felső-, és mocskos vízben ázó, nyomasztó alsóvárosa olyan hangulatos, hogy csábít a barangolásra. Személy szerint engem, egyik kedvenc filmem, a Szárnyas fejvadász messziről csillogó, közelről és alulnézetből viszont igencsak elkoszolódott és megkopott jövőképére emlékeztet, csak replikánsok helyett itt robotok a gépi létformák. Mások az ötödik elem túlnépesedett és látványos techológiai fejlettsége ellenére, a magasban közeledő járművek árnyékában szeméthegyekkel borított világára emlékeztet.
Lényegtelen részletkérdés azonban, hogy mihez is hasonlítgatjuk a Remember Me jövőbeni Párizsának hangulatát, az attól még tény marad, hogy szigorúan kötött pályát, a történet megkövetelte időrendben járhatunk be benne. Még a titkos bónuszok felderítése is inkább a megfelelő képernyők felkutatását jelenti, hogy aztán a rajtuk jól láthatóan megjelölt értékeket a pályáról alig-alig letérve össze tudjuk gyűjteni. Még ha igazi sandbox környezet, egy teljesen bejárható város után áhítozni talán túlzás is lenne, néhány mellék küldetés, kiterjedtebb bónusz-vadászat talán enyhítette volna azt a hiányérzetet, ami a játékosok többségében feltámad a játék során.
Akadnak a Remember Me történetét kritizáló vélemények is, melyek szerint az egyedi alapgondolathoz. Az emlékekkel kufárkodó és általuk minden uraló vállalat hatalma ellen küzdő titkos szervezet, ami a rendszer egykori legsikeresebb kiszolgálóját állítja csatasorba, mint alapötlet nem kapott elég csavarosan kidolgozott történetet. Tény, hogy a drámainak szánt fordulatok nem hoznak akkora meglepetés, mint a Tűz és jég dala regényekből készült Trónok harca sorozatnak Vörös nász című epizódja, aminek amerikai premierje után az internet tele volt a sírva átkozódó nézői reakciókról készült videókkal. Viszont szerintem mindenki tudna olyan krimisorozatokat felsorolni, amiben hemzsegnek a hasonlóan kiszámítható fordulatokat tartogató epizódok.
A játék hiányosságaival együtt is bőven tud élvezetet nyújtani a játékosoknak. Ráadásul most, hogy a PlayStation Plus ingyenesen letölthető játékkollekciójába is bekerült, a prémium szolgáltatás előfizetőinek egyetlen fillérjébe sem kerül ez az élmény. Ennyiért pedig nem vétek, de kimondottan bűn lenne kihagyni.
