Alkímia és vegyészet

A Stardew Valley és a legutóbbi Animal Crossing elképesztő sikere nyomán még korábbi aranykorukat is felülmúló lendülettel tértek vissza a békés kikapcsolódást nyújtó, az idilli vidéki életet, és azon belül általában a földművelés, vagy legalább a kertépítés szépségeit bemutató programok – csak a legutóbbi Nintendo Direct alkalmával öt efféle játékot mutattak be. Természetesen mindegyiknek van valami egyedi megközelítése, és mindegyik kicsit másra fókuszál; ez olyannyira így van, hogy a Potion Permitben például semmiféle agrárfeladat nem kapott helyet. A magam részéről ezt pozitívumnak fogtam fel – annyi játék van már, ami erről szól, hogy kifejezetten üdítő volt úgy egy faluba költözni, hogy ott nem a kapa volt a legfontosabb használati tárgyam.

Fiatal, bizakodó, a világra szinte felfoghatatlan jóindulattal tekintő hősünk aranyos kutyájával érkezik meg a mindentől távoli Moonbury szigetre, és ott az azonos nevű falucskába. Tanulmányait tekintve, foglalkozására nézve gyógyító, de ha alkimistának vagy gyógyszerésznek nevezzük, feltehetően azon sem sértődne meg igazán – feladata ugyanis az lesz, hogy egy impresszív méretű kondérban kikeverje azokat a főzeteket, amelyek majd rendbehozzák a helyiek minden betegségét, sérülését és kiütését. Az általunk megalkotható és elnevezhető főszereplő fogadtatása minden, csak nem ünnepi: az első este a nagy bemutatkozáson nem sok híja van, hogy a feldühödött tömeg ki ne toloncolja a városkából.

[+]

Ennek oka a kalandok során fokozatosan derül ki: mindenki úgy tudja, hogy az előző, szintén a távoli, idegen világnak tűnő metropoliszból érkezett előző orvos sok galibát hagyott maga után – szörnyű löttyei több helyi virágfajtát is kiirtottak, a fagyott tundrán pedig egy óriási robbanás többekkel is végzett. (A valóság persze némileg árnyaltabb annál, mint ami a xenofób pletykákból eleinte megtudható.) Nyilván mindenki azt gondolja hősünkről is, hogy hasonlóan destruktív tervekkel érkezett, ezért aztán az első órában a csendes elutasítás a legjobb, amit szomszédainktól remélhetünk. Szociális megítélésünknek az sem tesz jót, hogy a polgármester csak azért hívott modern gyógyítót a nagyvárosból, mert saját lánya lett beteg, és a helyi kuruzsló hónapok alatt sem tudott javítani Rue állapotán. (Talán nem kell hangsúlyozni: míg a falusiak hamar felengednek nagyszerű gyógyításaink és lehengerlően pozitív személyiségünk nyomán, a sértődött kolléga sokkal nehezebben meggyőzhető erényeinkről.)

[+]

A Potion Permit igen hasonlóan épül fel, mint a korábban említett földművelős játékok: a napokra osztott játékban valós időben – bár persze felgyorsítva – telnek az órák, és mindig jóval több a teendő van, mint amennyire idő jut. Noha a konkrét földművelés helyére itt a gyógyítás és a főzetekben használt alapanyagok összeszedése került, ezen túl is millió dolgunk lesz. Szűkös időnkből szánni kell a falusiakkal való barátkozásra (ez a beszélgetéseken túl rengeteg mellékküldetést is jelent), valamint felszerelésünk és klinikánk fejlesztésére is. Ezek mellett potenciálisan rengeteg időt visznek el a pénzkeresős minijátékok (a rendőrségen, a postán és a templomban is vállalhatunk kulimunkát, de ezek mind két-két órába telnek), a szerencsejáték, a horgászat, és a különféle egyéb feladatok is. Emiatt aztán igen könnyű rácsúszni a „na csak még egy napot!” viselkedésre, ami persze igen komoly kialvatlansághoz vezet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!