Külsőségek, ergonómia 1.
Minden utódot az elődjéhez hasonlítanak - mi is így teszünk az LX5-tel, hiszen arra vagyunk kíváncsiak - egyebek mellett -, hogy jobb lett-e, mint az LX3 volt anno. Külsőre a gép felépítése alapvetően nem változott, maradt a kimagaslóan jó minőségű fém burok, a dedikált vezérlők az egyes funkciókhoz.
Vegyük sorba, mi az, ami 2010-re megváltozott kívülről! Elölről nézve az új markolat tűnik ki egyből, amely ívelt formájának köszönhetően jobban kézbe illik, mint az LX3-é. Ha levesszük a lencsevédő kupakot, akkor arra is fény derül, hogy változott a gyújtótávolság telecentrikus vége (90 vs 60 mm). Sajnos a fényerő is, F2.8-ról F3.3-ra csökkent a megnyújtott "gyútávval", ám nincs nagy gond, 60 mm-en most is F2.8-as a legnagyobb blende. Aki jobban odafigyel, azt is észre veheti, hogy a vakusaru magasabbra került az új gépen, mégpedig nem ok nélkül: az LX5 a nagytestvér GF1-től kölcsönzött elektronikus keresővel is kiegészíthető! Eddig jó, örülünk (Vincent...).
Az optika tubusán maradtak a régről ismert kapcsolók: oldalt az AF módjait, felül a képarányt lehet beállítani. Utóbbinál a 4:3, 3:2 és a 16:9 kiegészült egy 1:1 aránnyal is.
Nagyon szerettük az LX3-nál, hogy az optika menetes tubust kapott, lehetővé téve különféle konverterek, extenderek és szűrők felcsavarozását. Ez a funkció szerencsére továbböröklődött az LX5-re így megfelelő átalakítóval akár csillagászati távcsőhöz is illeszthetjük gépünket.
A hátoldalon maradt a 3"-os, 460 000 képpont felbontású LCD, a multifunkciós gombsor fölött azonban szinte minden átrendeződött. Az előd mini joystickje eltűnt, csakúgy, mint a csúszókapcsoló, amellyel a masinát fényképezés és lejátszás üzemmódok között váltogathattuk. Az új megoldás elegánsabb lett, ráadásul jött egy paraméterező tárcsa is, amely jó kemény működésű - hála az égnek, így nem tudjuk véletlenül eltekerni, ha hüvelykujjunkkal ráfogunk; és ráfogunk, mert nem sokkal alatta van a hüvelyktámasz. A nyomógombok mérete maradt a régi, működésük jó, kellően kemény a nyomáspontjuk.
A masina jobb oldalába süllyesztett csatlakozók között már hiába keressük a külső tápellátást fogadó aljzatot, ez ugyanis lemaradt. Maradt viszont a HDMI és az USB csatlakozás.
Alulról nézve maradt minden a régiben, sajnos, a fém állványmenet továbbra is a váz aljának szélére került. Ennek egyedüli előnye, hogy nem kell lecsavarozni a fényképezőről az állványfej inzertjét, ha akkut vagy memóriakártyát kell cserélnünk.
A gépecske tetején szinte minden érintetlen maradt, csupán a „focus” feliratú nyomógombot váltotta a közvetlen filmfelvételt indító gomb.
Adatlap
| Panasonic DMC-LX5 | |
| |
|
| Érzékelő típusa, mérete | CCD 1/1,63" |
|---|---|
| Effektív felbontás | 10,1 MP |
| Optika | Leica DC Vario-Summicron (24-90 mm ekv.) 3,8x |
| Optika kezdő fényereje (W-T) | F2.0-F3.3 |
| Képstabilizátor | van |
| Képstabilizátor jellege | optikai |
| Záridő | 1/4000-60 mp |
| LCD | 3" TFT LCD 460 000 képpontos felbontással |
| Belső memória | van, kb. 40 MB |
| Támogatott memóriakártyák | SD, SDHC, SDXC |
| AF típusa | TTL AF |
| AF módok | arcérzékeléses, követő AF, többpontos AF (23 mező), 1 mezős AF (méretezhető, áthelyezhető) |
| AF élességállítási tartománya | 1 cm-től |
| ISO érzékenység-tartomány | auto, 80, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200 |
| Fénymérés módja | intelligens többmezős, középre súlyozott, szpot |
| Fehéregyensúly | auto, napfény, felhős, árnyék, vaku, halogén, színhőmérséklet, fehér 1, fehér 2 |
| Vaku | 30 cm-7,2 m (automata ISO mellett) |
| Vaku üzemmódok | auto, auto és vörösszem, be, lassú szinkron és vörösszem, ki, vaku szinkron, első-második redőnyre |
| Exponálás | egy kép, sorozat, időzítő (2 mp, 10 mp) |
| Üzemmódok | P, A, S, M, intelligens automata, sémák, saját 1, saját 2, saját szín, kreatív mozgókép |
| Scene üzemmódok | portré, bőrtónus-lágy, önarckép, tájkép, panorámasegéd, sport, éjszakai portré, éjszakai tájkép, étel, party, gyertyafény, baba 1, baba 2, háziállat, napnyugta, magas érzékenység, gyors sorozat, vaku sorozat, csillagos ég, tűzijáték, vízparti, hó, légi fotó |
| Első kép elkészítésének ideje | 2,39 mp |
| Két kép közötti idő | 1,7 mp |
| Felbontás | 4:3: 3648x2736, 3072x2304, 2560x1920, 2048x1536, 1600x1200, 640x480; 3:2: 3776x2520, 3168x2112, 2656x1768, 2112x1408, 2048x1360, 640x424; 16:9: 3968x2232, 3328x1872, 2784x1568, 2208x1248, 1920x1080, 640x360; 1:1: 2736x2736, 2304x2304, 1920x1920, 1536x1536, 480 x 480 |
| Nyers (RAW) fájl | van, rw2 |
| Effektek | standard, dinamikus, természetes, lágy, élénk, nosztalgikus, fekete-fehér, dinamikus fekete-fehér, lágy fekete-fehér, egyéni 1, egyéni 2, multi film |
| Videofelvétel | van (AVCHD Lite, Motion JPEG) |
| Videó minősége | 1280x720 (SH: 17 Mbps, H: 13 Mbps, L: 9 Mbps), 848x480, 640x480, 320x240 |
| Videó maximális hossza | 29 perc 59 mp |
| Extrák | többféle oldalarányban rögzíthető álló- és mozgókép, EVF csatlakoztatható |
| I/O interfész | USB 2.0, HDMI |
| Áramellátás | Li-Ion akku (DMW-BCJ13E: 3,6 V, 1250 mAh, 4,5 Wh - kb. 400 kép elkészítésére elegendő egy töltés) |
| Méret | 109,7 x 65,5 x 43 mm |
| Tömeg | 271 gramm akkuval és memóriakártyával |
| Bruttó fogyasztói ár | 139 990 Ft |
| Garancia | 1+1 év |
Külsőségek, ergonómia 2.
Három éve még szinte egyedül indult versenyszámában, mára azonban számos kihívója akadt a Panasonic csúcskompaktjának, így nem csak elődjével, hanem egyik legfőbb konkurensével, a Samsung EX1-gyel is illik összemérni. Ehhez készítettünk pár fotót, ahol a méretek érzékeltetése végett az Olympus E-P1 masinát is becsempésztük a sorba.
A Samsung EX1 testesebb felépítésű, mint a Panasonic jószága (114 x 63,2 x 29 mm kontra 109,7 x 60 x 26 mm), és tömege is majd’ 60 grammal meghaladja a japán szereplőét (330 kontra 271 gramm). Mindkét masina fogása nagyon jó, de az LX5 markolati részébe jobban bele tudnak kapaszkodni ujjaink. Cserébe a Samsung olyan extrákat kínál, ami az LX5-nél nem található: két paraméterező tárcsát, melyek nyomógombokként is működnek, valamint a fantasztikus képű, 614 000 pontos AMOLED kijelzőt, ami ráadásul ki- és elforgatható. Az EX1 optikája is más, 24-90/F2.8-3.3 helyett 24-72/F1.8-2.4, magyarán kevésbé nagy átfogású, viszont fényerősebb.
Az EX1-hez és az LX5-höz hasonló gépek szinte könyörögnek, hogy „igazi” gépként használják őket. Akik már régóta fotóznak (d)SLR-rel, szinte automatikusan szemükhöz emelnek mindent, amivel képet lehet készíteni. Sajnos, az EX1-et hiába emelgetik, legfeljebb a szép AMOLED kijelző lesz zsíros a hozzányomódó orroktól. A nagyon elszántak ugyan opcionálisan megvásárolhatnak hozzá olyan optikai keresőt, amely a vakusaruba csúsztatva valamelyest enyhíti a hiányt - de tartsuk szem előtt, hogy ezek mind csak egy adott gyújtótávolságon adnak valós képet. A Panasonic LX5 nagy előnye, hogy - bár itt is csak opcionálisan - valódi, hozzá (is) való keresővel egészíthetjük ki, amely a teljes gyújtótávolsági tartományban használható lesz.
Összenézve a két fényképezőt nem fogunk különbséget találni a felépítési minőségükben: mindkettő abszolút első osztályú termék. Az LX5 fenéklemezére ragasztott matrica a maga „Made in Japan” feliratával hiába akar tudatalattinkra hatni, a koreai versenytársnak sincs szégyenkeznivalója.
Hirdetés
A Panasonic DMC-LX5 hozza elődjének minőségét, jó kezelhetőségét, sőt, még rá is tesz egy kicsivel. Kezelőszerveinek módosított elgondolása telitalálat, még a tetőlemez szélre került filmfelvételt indító gomb is ujjra esik. A nyomógombok minősége maradt elsőrangú; annak ellenére, hogy kicsik, nagyszerűen kezelhetők kivétel nélkül. A Samsung EX1 csak plusz szolgáltatásai miatt tetszett leheletnyivel jobban.
Menürendszer
Az LX5 menürendszerének küllemét az LX3-ból örökölte. Itt azért a két fő csoport helyett már hárommal is találkozhatunk: felvétel, mozgókép és beállítás címszavak szerepelnek a repertoárban. Ez a rendszer kinézetre már nem igazán nevezhető tetszetősnek, ráadásul egyes menüpontok a szerencsétlen rövidítéseknek köszönhetően („felh. név rögz.”, „I. felbontás”, „obj. vissza” és társaik) csak a felhasználói kézikönyv ismételt átolvasásával válnak érthetővé.
A felvétel csoportjába olyan funkciók kerültek, mint például a film üzemmód, a képméret, a minőség, az ISO értéke, az ISO limit, a fehéregyensúly, az AF mód, a fénymérés, a multi expo, a sorozatkép, a stabilizátor, a vaku beállításai és többek között az órabeállítás is, amely tulajdonképpen az általános beállításokhoz tartozik.
A három fő pont közül a „mozgókép” a legrövidebb. Ide összesen négy funkciót helyezett a gyártó: felvételi mód, felvételi minőség, folyamatos AF és a szélzajcsökkentés.
Cserébe a „beállítások” ismét jó hosszúra sikeredett, ugyanis hét oldalon keresztül lapozhatók az ide tömörített paraméterek. Az órabeállítással ismét találkozunk, a világídővel dettó, de utazási időpontot is beállíthatunk. Többi paraméterek a teljesség igénye nélkül: beep, hangerő, Fn gomb beállítása, LCD üzemmód, megjelenített méret, kompozíciós segédvonalak, hisztogram, felvételi terület, beégés kijelzése, MF segéd, automatikus képellenőrzés, kezdő mód, számozás törlése, alapállapotba hozás (reset), USB üzemmód, videokimenet, tv képarány, HDMI mód, VIERA link, menübeállítások, formázás, nyelv és társaik.
A fényképezőgép kijelzőjére számos adat megjelenítését kérhetjük: működési mód, videó minősége, képstabilizátor állapota, fénymérés, gyors AF állapota, a vaku állapota, az ISO érték, a film üzemmód, a választott felbontás, a választott minőség, az akku töltöttsége, a memóriában még elférő képek száma, az expozíciós korrekció.
Ha a gép hátlapján megnyomjuk a „Q. menu” feliratú gombot, akkor a gyorsmenü tárul elénk, amely következő paramétereket tárja elénk: film üzemmód, vaku, sorozatkép, fénymérés, AF mező, fehéregyensúly, felbontás, film felbontása és LCD üzemmód.
Több fényképezőgép megirigyelhetné, hogy a Panasonic DMC-LX5 filmfelvételének expozíciós módját mi választhatjuk meg a P, A, S, M négyes közül, így semmi sem állhat nagyon kreatív igényeink útjába.
Az LX5 menürendszere már LX3-ként sem volt igazán tetszetős; a sok rövidítés nem egy esetben érthetetlen a kezdő számára, de még a tapasztaltabb fotóst is becsap egy-egy huncutabb menüpont. Szerencsére csak egyszer kell alaposan végigvergődni rajta, hogy minden beállítás a helyén legyen, utána a fényképezéssel kapcsolatos paraméterek már a gyorsmenü és a dedikált nyomógombok segítségével uralhatók.
Működés 1.
Manapság már nem elég, hogy egy fényképezőgéppel csak fényképezni lehessen, a gyártónak a filmfelvételen kívül még számos más, vásárlókat csábító szolgáltatással kell előrukkolnia, sajnos vagy sem. Főleg ebben a(z) (ár)kategóriában, melyben a Panasonic DMC-LX5 szerepel. Az LX3 idejében (Istenem, úgy hangzik, mintha egy évtizede lett volna..) is már bőven voltak extrázva a gépek, de ott még a (kompaktos értelemben) kiváló képminőséggel és a nagyszerű ergonómiával tartani lehetett a királyi posztot.
Lássuk, mi az, amivel az LX5 szolgálhat: beépített, felnyíló vaku, melynek fénye nem befolyásolja (nem színezi el) témánkat. A vaku nagyon szépen működik, menüből elég jól paraméterezhető. Többek között megadhatjuk, hogy első vagy második redőnyre szinkronizáljon, illetve erejét +/- 2 FÉ-nyire állíthatjuk. Erre ritkán lesz szükségünk, mert az automatika nagyon jól szabályozza a fényerőt, így nagyon közeli (30 centin belüli) témáink sem égnek ki.
Film üzemmódot is kap a fotós, amely nem más, mint maréknyi képi hatás, melyek mind fényképünk színi világát befolyásolják. Összesen tíz + kettő egyénileg kutyulható áll rendelkezésünkre, s természetesen mindegyiket paraméterezhetjük a főmenüből (kontraszt, színtelítettség, élesség és zajszűrés): standard, dinamikus, természetes, lágy, élénk (vibrant), nosztalgikus, standard ff, dinamikus ff, lágy ff, multi film (ebben legfeljebb három film üzemmód hatását adhatjuk össze, de ezek már nem paraméterezhetők tovább).
Állóképeinket összesen négyféle képaránnyal készíthetjük el. Az elődmodellnél ez a szolgáltatás még csak három tagból állt. Konkrétan az 1:1, a 4:3 (natív), a 3:2 és a 16:9 oldalarányokról van szó.
Az AF módja is többféle lehet: arcérzékeléses, követő, többmezős, vagy csak szpot, melynek pozícióját (a kurzorokkal), s méretét (a paraméterező tárcsával) magunk állíthatjuk be. Az élő AF lehet gyors (Q-AF), amely a kioldó félig lenyomott állapotában élesedik, vagy folyamatos, tehát kioldó nyomkodás nélkül is arra áll élesre, amit a „célkeresztbe” hozunk.
A panorámasegéd annyira nem tetszett, ugyanis a kép oldalán (választásunk szerint jobb vagy baloldalt) található áttetsző segédkép nem látható megfelelően, nehéz esetenként az illesztést elvégezni. Ráadásul valóban csak segédről van szó, az így elkészített képeket nekünk kell számítógépünkön összeilleszteni.
Működés 2.
A multiexpó legfeljebb három képből állhat. Gyakorlatilag egymásra exponál x képet a fényképező, majd összerakja őket egy végső fotóban. Itt sajnos nem használható a film üzemmód, csak a standard él.
Az úgynevezett „I. felbontás” low (alacsony), standard (átlagos) és high (magas) lehet, vagy ki is kapcsolható. A kép részletgazdagságára van hatással.
Egy kedves szolgáltatás a zoom léptetés. Ha ezt engedélyezzük, akkor a kijelző alján zoomoláskor megjelenik a gyújtótávolsági skála, s minden egyes apró mozdulatra egy adott értéket léptet az elektronika az optikán. A lépésközök: 24 mm, 28 mm, 35 mm, 50 mm, 70 mm és 90 mm.
A Panasonic gépei híresen jó (azaz hatékony) képstabilizációs rendszerrel rendelkeztek (Mega O.I.S.). A legújabb fényképezőikbe már a Power O.I.S. névre keresztelt változat kerül, amely az LX5-ben összesen három működési móddal bír. Az első egyértelmű, teljesen automatán méri fel a helyzetet, s annak megfelelően próbál dolgozni. A második a mode 1, amely folyamatosan működik, a mode 2 pedig csak a kioldó megnyomására lép akcióba. Bár nem egy ultrazoomos optika extrém gyújtótávolságaival kell megbirkóznia a rendszernek, azért az ekvivalens 90 mm-en az 1/5 mp-es záridőt sem kutya ilyen jól megfogni.
Az összesen 23 séma között két portrézásra alkalmast is találhatunk. Az egyik a „sima” portré, a másik „bőrtónus lágyra” keresztelt. Minden fényképezőt gyártó cég kínál valamiféle arcsimító megoldást, eddig nekünk az Olympus gépekben található hatása tetszett a legjobban. Az LX5 megoldása igen finoman nyúl bele a képbe:
A HDR, azaz nagy dinamikaátfogású képek szerelmesei is örülhetnek, hiszen 1/3-tól egészen 3 FÉ lépésközű felvételeket készíthetnek. Ha a menüben a funkciónál akár 1/3-os lépést beállítunk, a készülék automatikusan élesíti a felvételi módot. A kioldó egyszeri megnyomására három kép készül el az előre beállított expozíciós lépésköztekkel.
Végül pár szó a fényképezőgép működési sebességéről. Bekapcsolást követően az első kép (RAW + legjobb minőségű JPEG teljes felbontásban) 2,39 mp után készülhet el. Két kép (RAW + legjobb minőségű JPEG teljes felbontásban) közt csupán 1,7 mp a kényszerpihenő, ami igen jó értéknek minősül. A teljes gyújtótávolsági tartományt 2,85 mp alatt lehet végigzoomolni, ami pontos munkát tesz lehetővé.
Bár semmiféle „szenzációs újdonságot” nem vezetett be a gyártó, a készülék mégis örömet okoz használat közben. A teljesen manuális mód, a manuális fókusz, a választható képarányok, a számos jópofa séma, a csatlakoztatható EVF és a többiek mind-mind a használhatóságot növelik.
Képminőség 1.
A Panasonic LX3 esetében bizakodva estünk neki a képminőség vizsgálatának. Tetszett az érzékelő, a képalkotó algoritmus sem volt rossz, bár az is a Panasonicra jellemző érdekes mintázódás jeleit viselte (lásd később), de ami az optikát illette, kissé elhamarkodtuk a fejben bekészített szuperlatívuszokat. Később ugyanis kiderült, hogy bár jól rajzol az optika, de jóval nagyobb a hordótorzítása, mint azt mi gondoltuk. Ennek leleplezéséhez egy független RAW fájlfeldolgozó program kellett (Raw Therapee), ami nem korrigálja automatikusan a Pana objektíveinek geometriai torzításait.
Az LX5 egy valamelyest módosított lencserendszerrel rendelkezik, amely a JPEG-ekből kiindulva alacsony torzítású, és cikkünk elkészültéig nem is találkoztunk olyan szoftverrel, amely az LX5 RAW fájljait automatikus korrekciók nélkül nyitná meg, így egyelőre nem tudjuk, mi a „valós” helyzet a témában. Azért az idézőjel, mert természetesen egy fénykép elkészültéhez számos út vezethet, és létező dolog a szoftverre is támaszkodó optikai tervezés, elég csak az m4/3-os objektívekre gondolnunk.
A készülékhez csomagolt Silkypix Developer Studio 3.1 SE ugyanazt a képet tárta elénk, mint az Adobe Lightroom 3.2, illetve az Adobe Camera Raw 6.2. Íme:
Kromatikus színi hibákkal ennél az optikánál sem kellett találkoznunk; „legjobb” szándékunk ellenére becsillanásokat sem igazán sikerült produkálnia. A vörös csatorna hajlamos a „majdnem túlcsordulásra”, RAW-ból azonban szépen korrigálható a jelenség. Picit fentebb említettük a „panasonic-os” mintázódást... nos, itt a képrészlet, amely remélhetőleg jól szemlélteti a dolgot:
A mintázódás az érzékenység fokozásával erősödik, legjobban homogén felületeken lehet észrevenni. Olyan, mintha egy papírlapnak látnánk a szálait, rostjait. A másik jelenség, ami feltűnt, hogy a kép esetenként labirintusos lesz (ezt, azaz ennek létrejöttét korábbi cikkeinkben már részleteztük):
Hogy a valós felhasználás milyen képeket eredményez, azt alábbi képmintáinkkal szeretnénk bemutatni. A zajról és a JPEG vs RAW eredményekről a következő oldalon lehet olvasni.
Képminőség 2.
A Panasonic DMC-LX5 is képes a JPEG képek mellett a RAW állományok rögzítésére, így a későbbiekben kedvünk szerint javíthatunk képeinken, vagy éppen művészkedhetünk velük. Mivel a gépből kijövő JPEG-ek nem minden esetben nyerték el tetszésünket, kíváncsiak lettünk, hogy mit és mennyire lehet javítani, illetve lehet-e egyáltalán utólag „csodát tenni”. Íme pár példa:
A nyers fájlokon csak minimális változtatásokat eszközöltünk, például a képélesítést 40%-ra, a luminancia zajszűrést 20-30%-ra tettük. Az első képen sokkal tisztább, kevésbé mosott homogén felületeket láthatunk a módosításoknak köszönhetően. A piros rózsa is kevésbé bántó a szemnek, ha nem a gépen belüli JPEG motorra bízzuk a képalkotást. Végül a bogyós képen is sokkal természetesebb, filmszerűbb a kép szemcsézettsége. A kísérletező kedvűek hasonlóan apró beállításokkal sokat javíthatnak képeiken - megéri az utómunkára időt szakítani!
Elődjéhez hasonlóan, az LX5 is -2/+2 szintű zajszűrést tesz lehetővé az egyes film stílusokon belül (a stílusokat a főmenüben szerkeszthetjük, a gyorsmenüből csak kiválasztani lehet ezeket). Zajos képeinket a Standard stílussal, 0 zajszűrési szinttel készítettük. Próbálgatásaink során a 0 szint tűnt ideálisnak általános fotózási célokra. Ha nagyon finom részletekkel teletűzdelt témát szeretnénk megörökíteni, akkor érdemes a zajszűrést alacsonyabb szintekre vinni. Ugyanígy emelhetjük akár +2-re is a szűrés mértékét, ha nem részletgazdag, amit fotózunk, de szeretnénk minél kevesebb zajt. Aki persze RAW-ban fotózik (és miért ne tenné, ha már adott a dolog), az sokkal finomabb és hatékonyabb szűrést tud utólagosan berhelni.
Érdekes, hogy az ISO 400 és ISO 800 érzékenység mellett készített fotók fehéregyensúlya a vöröses felé tolódik el, s ez a megvilágítástól (és annak jellegétől is) teljesen függetlenül történt. Színzajjal egyáltalán nem találkozni, egyedül a sárga foltosodás lehet zavaró, amely ISO 800-on és fölötte jelentkezik a képeken. A finom részletek ISO 800-on kezdenek elmosódni, de még ISO 3200 is használható marad végszükség esetére:
Az LX3-hoz hasonlóan az LX5 fénymérése is igen pontosnak bizonyult, de a fehéregyensúly ennél a készüléknél sem volt mindig százas. A beépített vaku színsemleges megvilágítást adott, témáink nem kaptak se vöröses, se más színű beütést használatától.
Láthatóan javult az LX5 képminősége elődjéhez képest, de ha igazán jó képeket akarunk, akkor (most is) erősen ajánlott a RAW formátum használata. A Leica optika most is brillírozik, de torzításairól egyelőre nem tudunk nyilatkozni, mivel a Raw Therapee még nem támogatja az LX5 fájljait. Mindenesetre tetszett, amit láttunk, de a Samsung EX1 és a Canon G11 (és a lassan érkező G12, no meg majd talán a Nikon P7000) mellett már nem lesz olyan könnyű dolga a Panasonic-nak, mint legutóbb.
Filmfelvétel és értékelés
Filmfelvétel terén még a drágább (és persze más kategóriába tartozó) masinákat is leiskolázza az LX5. Kezdjük eleve azzal, hogy ha a módválasztó tárcsát „videó” állásba kattintjuk, felugrik a képernyőn egy menü, hogy P, A, S vagy épp M módban szeretnénk filmeket rögzíteni! Akinek ez nem mond semmit, annak további soraink sem emelik majd pulzusát: A, S és M módban - az éppen kiválasztottól függően - minden paramétert felvétel közben is lehet állítani. Tehát M filmfelvételnél a kis hátsó paraméterező tárcsával válthatunk rekeszértéket és/vagy záridőt. A záridő minimuma érthető okokból kifolyólag 1/30 mp lehet.
Az állókép készítésénél már megismert film üzemmódok szintén mind elérhetők a legfeljebb HD felbontású felvételeinkhez, így kis művészi hatást is becsempészhetünk műveinkbe. Természetesen lehet zoomolni rögzítés közben; az AF is működik, néha azonban kissé lassan áll élesre, ha hirtelen közelebbi vagy távolabbi témára váltunk. Az elektronika viszonylag lassan követi a fényviszonyok változását. A képstabilizátort érdemes használni, ha bekapcsoljuk, ez automatikus (mode 1) üzemmódban fog működni. Összességében elmondható, hogy közepes/jó mozgóképminőséggel és jó hangminőséggel kényezteti tulaját az LX5. Tesztvideó1, tesztvideó2.
Értékelés
A Panasonic sokat, kicsit talán túl sokat is várt, mire végre kihozta az LX3 utódot. Nagyon jó gép lett az LX5, de most már a konkurencia sem rest, egy EX1 vagy egy G11 után már annyira nem vagyunk hasra esve tőle, mint annak idején az LX3-tól voltunk. Ez persze az LX5 érdemeiből mit sem von le, egyedül az összhatás szól kisebbet. El lettünk kényeztetve, és bár az újonc egyértelműen jobb és többet nyújt, mint elődje, de annyival nem, amennyivel drágább is lett annál. Jelenlegi kiskereskedelmi ára miatt - hiába sorakoztat fel egy rakás hasznos funkciót és szolgáltatást a jó képminősége mellett - csak egy (tehetőseknek) ajánlott plecsnit tudunk neki adományozni. Akinek fontos a kis méret és tömeg melletti jó képminőség és a rugalmas kezelhetőség, a teljes manuális működés úgy álló-, mint mozgóképfelvétel téren, nem fog tudni érzelmek nélkül elmenni mellette. És ez jó is így, egy ilyen masinát az ember nem csak a ráció, hanem szíve döntése alapján vesz meg. Már csak azért is, mert ha nagyon racionálisan nézzük, akkor bizony árban a belépő szintű dSLR-ek, méretben meg a kisebb EVIL vázak (NEX-5, E-PL1, GF1, NX100) szorongatják, miközben képminőségre mindkét típus már egy másik kategória.
| Termék megnevezése | Panasonic DMC-LX5 |
|---|---|
| Jellemzés | Kompakt királykategória kimagaslóan jó képminőséggel és gazdag szolgáltatás csomaggal. |
| Pro | + Igényes formavilág, + hatékony képstabilizátor, + nagyon jó minőségű felépítés, + hasznos szolgáltatások, funkciók, + igen jól teljesítő optika, + jó mozgóképminőség, + nagyon halk az optika léptetőmotorja, filmfelvételbe sem hallatszik bele, + a szűrőket filmfelvételhez is lehet használni, + nagyon jó állóképminőség, + EVF opcionálisan kapható hozzá, + nagy fényerejű optika, + teljesen manuális mód állóképek és mozgóképek mellett egyaránt, + színsemleges, megfelelő teljesítményű vaku, + gyors működés, + konverterezhető. |
| Kontra | - Drága, - LCD nem hajtható ki, nem forgatható el, - JPEG motor nem hozza a legjobb minőséget, - elavult, ronda menü, esetenként érthetetlen rövidítésekkel, - paraméterező tárcsa túl kemény működésű. |
| Ergonómia |  |
| Képminőség | |
| Mozgóképek minősége | |
| Ár/érték | |
| Felépítés, anyaghasználat | |
| Ennyire kellene | |
| Alternatívák | Samsung EX1, Panasonic DMC-LX3, Canon PowerShot G11 |
Panasonic DMC-LX5
MLaca
A Panasonic DMC-LX5 fényképezőgépet a Panasonic South-East Europe Kft.-től kaptuk bemutatóra.
