Egy szellemek által is látogatott misztikus japán fürdőház menedzselése – olyan nagyszerű ötlet ez, hogy az ember csak csodálkozni tud, hogy miért is kellett ilyen sok idő hozzá, hogy az megihlesse a játékfejlesztőket. A mobiltelefonos (és ma már Switch-en is elérhető) Hot Springs Story volt talán az első ilyen program, de alig három hónapja próbálhattuk ki az ugyanezt a témát némileg komolyabban feldolgozó Spirittea demóját is. Aki pedig tudja, hogy az onsen a hévizes fürdőházak japán neve, az az is sejtheti, hogy a most megjelent Onsen Master milyen témát választott magának.

Az Onsen Master hőse egy Mu nevű srác, aki mestere mellett tanulta ki a fürdőházakkal kapcsolatos tevékenységek teljes körét: mikor a játék indul, már rutinosan suvickolja a dézsákat, mossa fel a vendégek által hátrahagyott tócsákat, és darálja a gyógyvízbe szánt illatos növényeket. A játék központi drámáját pont e mester eltűnése biztosítja; sajnos ez közel sem olyan érdekes, mint amilyen hosszúak az átvezető jelenetek, engem még a végső nagy fordulat sem rázott meg különösebben. Ami a játék felépítését illeti, nem kell semmi bonyolult dologra számítani: tanára keresése közben Mu, illetve egyszemű yokai-barátja (a yokai a japán folklórban megjelenő szellemek neve) bejárja Japán fantasy verzióját, fürdőházról fürdőházra vándorolva, mindenütt megfürdetve a helyieket.

[+]

A kihívás lényege roppant egyszerű: mindig több a teendő, mint amennyi idő vagy nyersanyag rendelkezésünkre áll. Az Overcooked, a Moving Out, a Good Job! és a hasonló, elsősorban a vidám kapkodásra és az általában hamar kiabálásba forduló kooperációra épülő játékok nyomán haladva az Onsen Masterben is a megállás nélkül a nyakunkba ömlő feladatok, illetve a kegyetlenül visszaszámláló óra lesznek legfőbb ellenfeleink – a kétfős kooperatív módban pedig mindehhez a nyilvánvalóan totális pancser társunk tesz majd hozzá egy jókora adag extra stresszt. Legalábbis ez az elmélet: a gyakorlatban mindez ugye csak akkor jelent tényleges élményt, ha minden a helyén van, márpedig az Onsen Master igen komoly hiányosságokkal küzd.

[+]

No de az éles kritika előtt térünk vissza egy pillanatra az alapokhoz: mi is lesz Mu feladata a játékban? Az Onsen Master hat eltérő fürdőházat tartalmaz, és mindben három-három pályát kell teljesíteni – az utolsón mindig egy meglehetősen főellenség szellem megfürdetése is kötelező. Minden fürdőben négy dézsa áll rendelkezésre, valamint ezekbe öt eltérő gyógynövény, illetve a későbbi pályákon már áldást kifejező papírcetlik is. Amikor megérkeznek a vendégek, a fejük feletti színes ikon jelzi, hogy melyik gyógyfűtől illatozó vízbe vágynak. A megfelelő növényt le kell őrölni az analóg kar forgatásával, be kell dobni az egyik dézsa tiszta vízbe, majd oda kell vezetni (mi több, rángatni, vonszolni, vagy akár hajítani) a klienst. Minden feltöltött dézsa öt embert tud kiszolgálni mielőtt végérvényesen mocskossá válik – ezt követően le kell engedni és tisztára kell sikálni azt, aztán jöhet bele az épp aktuális elvárásoknak megfelelő új gyógynövény, és végül a kliensek.

[+]

Ez jelenti az alapot, amire az Onsen Master épül, de ezt két tekintetben is variálták a fejlesztők. Az egyik ilyen elemet a vendégek jelentik, akik között néha megjelennek a türelmes sorban állásra nem nagyon hajlandó yokai szellemek is. A kappák, kitsunék, tenguk és csontvázak mind megzavarják az amúgy is elég kapkodós játékot – előbbiek például minduntalan randa tócsákat eregetnek, utóbbiak pedig a legkisebb várakozást is azzal torolják meg, hogy áthajítják Mut a pálya szemközti sarkába. A főellenfelek külön extrát jelentenek, azokat mindig valami pici trükk kíséretében háromszor kell a kívánt anyagokkal kényeztetni. A másik csavart maguk a helyszínek jelentik: ugyan az első, oktató jellegű fürdőház még nem kínál semmi különlegeset, de a későbbiek már mind valami nehezítéssel járnak. Az egyiket rendszeresen elönti a dagály, a másikon cseppkövek hullanak a plafonról, a harmadikon két dézsát külön kell megnyitni és így tovább.

[+]

Mindezekkel együtt sem lesz igazán trükkös vagy nehéz a játék, nekem például kettőnél több próbálkozásra csak a legutolsó pályán volt szükségem az igen szigorú időlimit miatt. És mivel az időlimit legfeljebb kétperces, és mivel csupáncsak 18 pálya van a játékban, ebből az is következik, hogy még az egyes helyszínek kimaxolásával, a háromcsillagos értékelések utólagos elérésével sem lehet másfél-két óránál több az az idő, amit az Onsen Master felemészt. Nekem még ezzel sem lenne feltétlenül nagy bajom, de sajnos még ez a kevéske idő sem telik gond nélkül. A legnagyobb probléma az, hogy az irányítás közel sem elég feszes ahhoz, hogy kiszolgálja a játékot. Nagyon könnyű a rossz kliens kezét megfogni, vagy éppen elejteni a gyógynövényt, az pedig még idegesítőbb, hogy mind mászkálás, mind ugrálás közben lépten-nyomon beleakadunk valamibe; kooperatív-módban ráadásul ezek a hibák megsokszorozódnak. A megannyi buggal való harcot tovább színesíti, hogy legalábbis Xboxon az achievementek jó kétharmada azok teljesítése esetén sem nyílik meg.

[+]

Próbáltam szeretni az Onsen Mastert, de hiába kellemes zenéje és gyönyörűen megrajzolt térképe, ez finoman szólva sem volt elég a sikerhez. A 18, általában első próbálkozásra egyedül is simán teljesíthető pályája rendkívül kevés, arról nem is szólva, hogy még a főszereplő irányítása, és emiatt az egész játékmenet is kifejezetten irritáló lett. A kapkodásra építve tényleg lehet vidám játékot készíteni – ezúttal viszont ez nem sikerült.

Az Onsen Master PC-re, Switch-re, illetve Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Az Onsen Masterben hat japán fürdőházban kell helyt állnunk: a vendégeket a dézsákhoz irányítva, mindenkit a megfelelő illatszerrel kényeztetve, a koszt feltakarítva. Feladatunk végtelen, a cél az, hogy adott idő alatt sikerüljön a lehető legtöbb pontot összeszedni a megfelelő magatartással. Már ez az alap sem annyival magával ragadó, mint szerettem volna, de sajnos a kevéske tartalom és az irányítás komoly problémái még inkább betesznek a játékélménynek.

Az Onsen Master legjobb pontjai:

• A körítés stílusos.

Az Onsen Master leggyengébb részei:

• Pocsék irányítási rendszer;
• rengeteg egyéb kisebb-nagyobb hiba;
• érthetetlenül rövid és könnyű;
• túl egyszerű ahhoz, hogy igazi partijátékká váljon.

Bényi László