Külső, ergonómia
Az Olympus már jó pár ütés-, víz-, por- és fagyálló fényképezőgépet mutatott be az évek során, s gyakorlatilag ebben a kategóriában a legjobbak között szerepelnek „Tough”, avagy „kemény” masináikkal. A család legújabb tagja a TG-820, amely a családfő szerepkörét veszi át az elődmodell TG-810-től, így tehát ez is 10 méteres mélységig vízálló, 2 méter magasból lelkiismeret furdalás nélkül leejthető, és azt sem veszi zokon, ha kint felejtjük télen a mínusz 10 fokban vagy magunkkal visszük a legporosabb környezetbe.
Első kézbevételkor az volt a benyomásunk, hogy a TG-820 kevésbé brutális, kevésbé „baltaarcú”, mint elődje. Vonalvezetése hasonló, mégis filigránabb, finomabb a réginél. Az előlapon a vakut és a LED-es fényforrást vastag plexi/üveg védi csakúgy, mint az optika frontlencséjét. A hátlapon egy 3”-os HyperCrystal III LCD kijelző teszi a dolgát, ami szintén páncélozott védelem mögött rejtőzik. Az elvileg karcmentes védőréteget már a teszt első napján sikerült összekaristolnunk a víz alatti termékfotó elkészítése során – a medencébe tett kőlap érdes felülete túl nagy kihívás volt a kijelző védelmének. Szerencsére a karc nagyon vékony és nem is mély, de azért látszik.
A készülék fogása olyan, mintha egy kisebb téglát vennénk kézbe: van, aki ezt szereti, van, aki inkább a dSLR gépekhez hasonló kialakítást. Az előlapon egy érdesített felületű műanyagbetét, a hátoldalon pedig egy fémből készült hüvelyktámasz teszi kellemesebbé és biztosabbá a fogást. A kezelőszervek igen jó minőségűek, de használatukhoz határozott mozdulatokra van szükség. A kis joystick néha bizonytalankodott, ha nem toltuk el kellő erővel az egyik irányba, akkor nem csinált semmit, ha meg túl erős, túlzó mozdulattal böktük arrébb, akkor a kívánttól eltérő funkciót léptetett életbe. Szokás kérdése az egész, a tesztidőszak végére már egész jól kitapasztaltuk működését.
A memóriakártya, az akku és a csatlakozók elrendezése hű maradt a kategóriában megszokotthoz: itt is minden a váztest jobb oldalán található masszív és jól szigetelt ajtó mögé került. A retesz külön biztosítóval is rendelkezik, így kesztyűben vagy bódult állapotban sem tudjuk akaratlanul kinyitni a fedelet.
A géptest alján csak a műanyagból készült állványmenet látható, míg a tetőlemezen a bekapcsoló, a kioldó és a zoom billenőkapcsolója található. Már párszor kifejtettük régebben, hogy szerkesztőink a kioldó köré helyezett zoomgyűrűt preferálják, de mint oly sok minden más egy fényképezőn, ez is ízlés és szokás kérdése.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
