Képminőség
Érdekes módon (vagy talán inkább okosan?) az Olympus nem követte a legújabb 16-18 MP-es trendeket, így a TG-820-ban „csak” egy 12 MP-es, hátulsó megvilágítású CMOS szenzor található, ami feltételezhetően jót tesz a képminőségnek. Persze ott van még az optika és a képalkotó algoritmus, melyeknek megfelelően kell teljesíteniük. Nézzük meg, mire képes az Olympus keménylegénye ilyen téren!
A látható zajszint valóban alacsony, de ez leginkább az igen erős és ki nem kapcsolható szűrésnek köszönhető. Nincsenek csodák, egyik gyártó sem képes ilyen apró szenzorral megváltani a világot. A látottak alapján még az ISO 800-as érték is kifejezetten használható, ami már nagy szó ebben a kategóriában. ISO 1600-on és fölötte viszont már annyira erős a pixelmosás, hogy valahol fölöslegesnek érezzük a készüléken beállítható ISO 6400-as értéket. Mondjuk például a víz alatt, ahová kevesebb fény jut le, ott valószínűleg előny lehet a magasabb érzékenység, de a képek élvezeti értéke erősen csökkenni fog.
Az optikai torzításokat az elektronika szépen szűri, de minimális mértékben színi hibákkal és a mesterséges fény mellett magasabb részletvesztéssel is számolnunk kell. Beltérben ISO 400 fölött néha délibábos hatása van a képeknek; a kontrasztos élek kissé hullámosak és életlenek. A Tough TG-820 automatikus fehéregyensúlyra állítva konstans és nagyjából élethű eredményeket produkált, fénymérése is a pontosabbak közé tartozik. Íme, képmintáink:
A Tough TG-820-nak valószínűleg jót tett, hogy egy manapság már alacsony felbontásúnak számító, 12 MP-es lapka köré épül. Ezeknek a kis masináknak javarészt a körömpiszoknyi szenzor okozza a vesztét, mert esztelenül sok pixelt zsúfolnak rájuk a gyártók. Szívünk szerint az 1/2,33”-os képérzékelők esetében 8 MP-ben maximalizálnánk a felbontást. A TG-820 képe zajmentes, de cserébe a felbontóképességben kell kompromisszumokat kötni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
