Márkás helyett noname – miért?
A telefonok elvesznek, eltörnek, vagy ellopják őket, és persze spontán tönkremennek. Esetemben nem volt szükség külső segítségre vagy a sokak által feltételezett tervezett elévülésre, megoldottam házon belül, szimpla ügyetlenséggel. Előző, elég jól bevált márkás telefonom arcra esve egy matematikailag nehezen modellezhető, ezért igen érdekes, ám a készülék használatát teljesen lehetetlenné tevő pókhálószerű mintázatot jelenített meg a képernyőn, melyet sajnos csak ötvenezer forintos kijelzőcserével lehetett volna letörölni. (Ennyit a Gorilla Glassről: nem golyóálló – de mentségére legyen mondva, hogy korábban már pattant a flaszteren a készülék, és azt kibírta.) Persze az eséstől akár az alaplap is megrepedhetett, ami újabb harmincezres kiadás rémképét lebegtette meg a horizonton, így egy új telefon beszerzése logikusabb lépésnek tűnt. Mivel a bevált megoldások nem túl érdekesek, és a márkás telefonoknak is megvannak a kis hibáik, ezért úgy gondoltam, miért ne ússzam meg a lehető legolcsóbban? Elővettem a tartalék, hangbeszélgetésre is alig jó korai androidos készülékemet, és úgy döntöttem, hogy inkább várok egy kicsit és Kínából rendelek telefont.
Sokat nézegettem a dx.com-ot, de úgy hallottam, akár rendelhettem volna máshonnan is, ma már több helyen ingyenesen szállítják ki a termékeket. Akárhogy is, tényleg igaz, akármilyen kis tételt kihoznak – kérdéses azonban, hogy mennyi idő alatt. Egy korábbi, kéttételes rendelésem közül egyik az ígért három hetes időtartam alatt érkezett meg, a másik pedig több mint két hónap után, mikor már kezdtem feladni a reményt. Éppen ezért nagyon megörültem, mikor megláttam a kis repülős ikonokat, amik azt jelezték, hogy pár nap alatt, némely termékek esetében egy napon belül itt lesz a csomag.
Bőszen meg is rendeltem és kifizettem a kiválasztott telefont, de szerencsére nem álltam fél lábon addig, míg ideért. Jó néhány nap múlva jött ugyanis egy e-mail, hogy a csomagomat átsorolták egy másik szállítóeszközre (vélhetően ugye hajóra), mivel lítium akkumulátort tartalmazott, amit most már nem hajlandóak repülőgéppel szállítani. Megértem a biztonsági intézkedéseket, csak azt nem tudom, hogy minek biggyeszti oda a webáruház a gyorsszállítás ikonját egy telefonhoz vagy egy táblagéphez? Ezek ugyanis elképzelhetetlenek akkumulátor nélkül. Akárhogy is, három hét alatt azért megjött a küldemény, teljesen rendben, hiánytalanul. A csomagot nyomon is lehet követni útközben, de véletlenül sem azzal a linkkel, amit e-mailben küldenek a postázáskor, viszont a csetes ügyfélszolgálaton néhány perc alatt szóba állnak az emberrel, és tényleg segítenek (persze galaktikus angolul).
Specifikációkból, paraméterekből ötös
Itthon egy tisztességes, nagyképernyős telefon négymagos központi egységgel nem éppen olcsó mulatság, ezért nem véletlen, hogy komoly érdeklődést keltenek a kínai noname telefonok.
A 87-110 dolláros árak még a jelenlegi, jócskán emelkedő dollár árfolyam mellett is vonzóak lehetnek, különösen akkor, ha ilyen paraméterek társulnak hozzá, mint négymagos processzor, 5 hüvelykes IPS kijelző, két SIM foglalat (egy normál és egy micro, nem szimultán használatra), 1 GB RAM. Az Mpie MP770 ezekkel kelleti magát, no meg az Android 4.3 rendszerrel, gesztusérzékeléssel. Még ha a 4.3-as OS valójában valószínűleg csak 4.2.2, ahogy ez más kínai telefonoknál is előfordult már. Ránézésre a telefon jól néz ki, elég vékony is – ha ez valakinek szempont lenne ennyi pénzért. 2200 mAh-s akkumulátor van benne, ami biztatóan hangzik. 4 GB-os beépített tárhelyet említ a leírás, ami egy kicsit kevés, de hát – gondoltam akkor még – MicroSD kártyával lehet bővíteni a készüléket, addig meg úgyse derül ki semmi, míg ki nem próbálom.
A lapkakészlet MTK6582 névre hallgat, amire ha rákeresünk a neten, akkor kiderül, hogy nem kifejezetten erre a vidékre (és nem vidékre) szánták: 3G lefedettség hiányában nem lehet vele netezni. Városlakóknak ennyi beleférhet, de aki sokat jár vidéken eleve ügyeljen erre – én mindenesetre belevágtam a dologba.
Néhány meglepetés
Az első meglepetés a nyelv, ami esetünkben kínai, amit legtöbben beszélve sem értünk, nem hogy leírva. Szerencsére az ikonok ugyanazok (a nyelvbeállításé inverz A betű), a nyelvválasztó lista (benne a Magyar bejegyzéssel) pedig a legfelső sorra kattintva jön be.
Aki nagyon rutinos, az magától is megtalálja a nyelvbeállítási lehetőséget, aki meg nem, az kereshet egy útmutatót (pl. ezt, angolul, de képekkel). Ha az útmutatóra szorulunk, akkor persze szükség lesz egy másik internetező eszközre, így lehetőleg ne egymagunkban, a puszta közepén kíséreljük meg üzembe helyezni új kínai telefonunkat.
Ez persze elnézhető, ugyanakkor egyből feltűnhet, hogy a képernyő mérete kb. stimmel, de a minősége nem. A leírás IPS megjelenítőt említ, amitől szép tág betekintési szöget és gazdag színvilágot várnánk. Nem tudnánk megmondani, hogy milyen cellaszerkezetű LCD panel került az Mpie masinába, de nagyban emlékeztet a 8-10 évvel ezelőtti asztali LCD monitorokra. Korántsem látható jól minden irányból, a kép alulról nézve világosabb, felülről nézve sötétebb a kelleténél, optimális pontot találni gyakorlatilag nem lehet. Persze nagy előnye, hogy van, nagy (és elég nagy) felbontású, 1280×720 pontból áll – állítólag. Legalábbis a specifikációk ennyit említenek, a képernyőképek mérete azonban csak 854×480 pixel, azaz a valós felbontás jócskán elmarad a várttól.
Lehetett számítani arra, hogy az adott chip csak 3G-s lefedettség alatt lesz képes internetet szolgáltatni, de kezdetben egy bit internetet sem látott a telefon, akárhogy is állítgattam, kapcsolgattam a dolgokat, legalábbis saját, vodafone-os előfizetéses SIM-kártyámmal meg sem nyikkant, csak telefonálni és sms-ezni tudtam. Egy kölcsönkért telenoros SIM-mel viszont azonnal hasított. A Vodafone ügyfélszolgálatán e-mail-es megkeresésemre pár óra múlva telefonon példásan reagáltak, és az internet.vodafone.net APN beállítása után működött is a mutatvány. (Ha nem előfizetéses, hanem feltöltős a kártya, akkor állítólag a gyári beállítás kapásból be fog válni.)
Erős korlátok
Az indulási nehézségektől eltekintve az alap alkalmazásokkal kezelhető sebességgel működik az MP707. A tesztprogramokat lefuttatva egészen jó eredményeket kaptam, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy a vas a gyakorlatban is gyors. Ahogy felraktam a kvázi kötelező Facebook appot (majdnem 100 MB, ugye, biztosan nincs pénzük szegényeknek optimalizálásra, adakozzunk!), bejelentkeztem néhány fiókba, úgy kezdtem magamat egyre kényelmetlenebbül érezni, pedig 1 GB RAM van a gépben, amivel számos táblagép kiválóan szerepel. Miután néhány apróság mellett feltettem a Ready tárcsázót és a Chrome böngészőt is, már jelentősen megnövekedett az az idő, amit az alkalmazások közötti váltással, a tasklista megjelenítésével tölt a gép. Utóbb már egy-egy nem túl bonyolult weboldal görgetésén is hosszan elgondolkozott, vagy szövegmezőbe lépve 5 másodperc után jött csak fel a billentyűzet. Várni kellett a tárcsázóra is kicsit bejövő hívásoknál, szóval idegesítő lett az egész. Mindemellett a játékok továbbra is elég jól mentek, de a hétköznapi használat keservesnek bizonyult.
Telefonbeszélgetéskor észrevehető a fejlett mikrofonkezelés hiánya, vagy pusztán gyengébb darabot építettek bele, ezt nem tudom. Egyáltalán nem olyan tiszta a beszélgetés a partner számára, mint egy drágább készülékkel. Ezen sokat segíthet a mellékelt, noname minőségű headset, de a normál üzem ugye nem ez.
Vannak még apróságok: nagyon hiányos leírást adnak a masinához, így a két SIM (egy normál és egy mikro) behelyezése némi találékonyságot követel meg. Ezek a hátlap és az akku eltávolításával válnak csak hozzáférhetővé, ahogy a memóriakártya foglalata is.
Elvileg gesztusérzékeny a telefon, azaz a kép előtt legyezve lehet lapozni: inkább kikapcsoltam a funkciót, mert bármerre is lengettem a kezemet, mindenképp a balról jobbra lapozás művelet zajlott le.
Egy ilyen masinánál nem vár az ember erős kamerát, nem is csinál szép vagy jó képeket, de van azon a szinten, hogy azt mondhassam: ezért a pénzért elfogadható. Van panoráma, és a HDR funkció tényleg segít egy keveset, szóval a legalja árkategóriában nem rossz.
Egyetlen áthidalhatatlan hibája van a telefonnak, ez pedig a mindössze 4 GB-os beépített háttértár, melyből kb. 1,6 GB áll csak rendelkezésre. Sajnos az adatokkal együtt ez nem sok, és még akkor sem elég, ha mindent megpróbálunk MicroSD kártyára telepíteni. Egyszerűen kifutunk a helyből, és nem engedhetünk meg magunknak mindent: szelektálnunk kell, hogy fenn maradjon-e az Angry Birds a gyerek kedvéért, az Inbox helyett térjünk vissza Gmailre, esetleg mellőzzük a Chrome-ot? Aki komolyabban, többféle dologra használná a telefonját, és nem elég a Facebook és a mail, az gondban lesz.
Megéri? Kinek?
Vannak azért vitathatatlan előnyei a telefonnak: olcsó, a csereakkumulátor ára nincs 6 dollár, elég jól néz ki, két SIM-et fogad, nagyképernyős. Mégis, korlátozott memóriája és a multitaskban mutatott visszafogott gyakorlati teljesítménye miatt nem javasoljuk munkára – sem annak, aki sokat telefonál, sem annak, aki mobilalkalmazások használatára épít. Kiváló lehet egy diáknak, akiben még megvan a kísérletező kedv, a felfedező szellem ahhoz, hogy kitapasztalja a még épp elmével megélhető használat gyakorlati korlátait, vagy egy városlakónak, akinek a Facebookon kívül más nem is kell.
