Flawless
A szokásos négy évnyi pihenő után visszatért a Mortal Kombat sorozat, amely a több, mint 30 éves múltja ellenére még mindig a csúcson van. A széria legújabb etapja nem csak folytatása a 9-10-11-ből álló trilógiának, de egy afféle reboot is egyben. Az előző rész végén Liu Kang megistenült Kronika legyőztével, majd újralkotta az univerzumot, teljesen más életutakat szabva meg ezáltal a franchise ismert karaktereinek. A 6-7 órásra rúgó történeti szál itt veszi fel a fonalat, és míg a régi rajongók meglepő és váratlan fordulatokkal, karakterinterakciókkal szembesülhetnek, addig az újoncok számára ez lehet a legjobb pont a sorozatba való csatlakozáshoz – már csak a számos játékmeneti finomhangolás miatt is.
Az elhivatott MK játékosok számára talán egy fokkal kevésbé, avatatlanok számára azonban már inkább meglepő lehet, hogy a Mortal Kombat 1 sztori módja milyen szédítően ütősre sikeredett. Annyira maximumon pörög narratív fronton az alkotás, hogy az idei filmes termés 90%-át játszi könnyedséggel képes volna lesöpörni – persze ezt fel lehet fogni egyben a haldokló Hollywood kritikájának is. Valahogy az egész alkotásban megelevenedik a ‘80-as évek filmáradatának szellemisége, hiszen teret kap a Jackie Chan-féle fizikai koméda, a Schwarzenegger-Stallone páros műveire hajazó, tökös akcióorgia, vagy éppen a két mondat után a szívünkbe magukat belopni képes, emlékezetes karakterek, mely megint csak az említett éra filmjeinek sajátja volt. Az MK1 szemtelenül gyakran váltogat a különböző stílusok között – olykor kikacsintva a hős útját bemutató fantasy, a horror, vagy az Indiana Jones-szerű kalandozások felé is – és mégis képes mindezt úgy tenni, hogy az soha ne érződjön ellentmondásosnak és kizökkentőnek. A némileg talán zanzásított utolsó 10-20%-ot leszámítva a sztori egyszerűen tökéletes, és olyan szinten képes megszerettetni velünk a karakterek javát, hogy már csak emiatt képesek leszünk hosszútávon elköteleződni mellettük a többjátékos csatározásokban.
[+]
Bár a Mortal Kombat 1 a néhány hónapja megjelent Street Fighter 6-hoz hasonlóan igyekszik a korábbi epizódok már bejáratott játékelemeit a tökélyre csiszolni, a fejlesztők ezúttal sem tétlenkedtek, és emellett számos új mechanikával is megörvendeztettek minket. A kisebb újítások közé tartozik a gyors dash és a felfelé blokkolás lehetősége, ám a jelentős változást egyértelműen a jóval összetettebb légi kombók és a kameo harcosok behozatala fogja jelenteni – utóbbiak között olyan karakterek sorakoznak fel, melyek önállóan nem irányíthatóak se egy, se többjátékos módban. Itt pedig fontos megjegyezni, hogy ennél közelebb most se jutunk a 2011-es 9. rész óta visszasírt tag team módhoz – nem baj, talán majd négy év múlva. Az újfajta mechanikákon túl azért az összecsapásokat külsőségek terén is sikerült kicsit megfűszerezni. Egyrészt nem csak az összes harci animáció lett lecserélve – Liu Kang legendás biciklirúgása, vagy éppen Raiden horizontális repülése fergetegesen mutat – hanem karakterspecifikus animációkat kapunk a gúnyolódáshoz is, ha éppen online meccsekben szeretnénk még jobban felbőszíteni az ellenfeleinket.
[+]
Victory
A már említett sztori mód mellett a tudásunkat három fő játékmódban kamatoztathatjuk. Egyrészt visszatérnek a sorozat védjegyének számító tornyok, melyeknek minden szintje más és más kihívásokat szegez elénk, de az egyjátékos kalandozások szerelmesei rengeteg időt ölhetnek majd a szezononként új kampányokat ígérő Invasion módba is. Ennek célja, hogy Johnny Cage villájában barangolva fő -és opcionális feladatokat teljesítsünk, többek között az előrehaladásunkat segítő eszközök és szintlépések segítségével. Külsőségeiben társasjáték,előrehaladás terén RPG, de legmélyen még mindig egy verekedős játék. A mód legalább akkora stíluskavalkád, mint amilyen a játék sztorija is, és kiválóan működik. Ha pedig csak egyszerű összecsapásokra vágyunk, akkor ott van még a jó öreg többjátékos mód is, offline és online, tournament szabályokkal, vagy anélkül, casual és ranked módban – itt hozzátéve, hogy a matchmakinget sikerült már launchra egészen fairre belőni. Az egyedüli sajnálatos probléma, hogy offline módban a második játékosnak nem elérhetőek azok a többlettartalmak, amelyek meg lettek vásárolva, egészen érthetetlen okokból. Ami viszont nagyszerű, hogy gyakorlatilag bármely játékmódot válasszuk is, azáltal fejleszthetjük a választott fő -és kameo karakterünket, így feloldva például új öltözékeket, vagy kivégzéseket.
[+]
A játék PC-n került tesztelésre, és bár a port alapvetően jól sikerült abból a szempontból, hogy egy kenyérpirítón is elfut, örömünk azonban nem lehet felhőtlen, ugyanis bizonyos animációk 30 fps-re vannak zárolva, amikor pedig ez ütközik az amúgy 60-on döcögő játékmenettel, az nagyon bántó tud lenni a szemnek. Persze ez így van konzolon is – dacára annak, hogy a PS5/Xbox Series párosnak nem kellene, hogy ezzel gondja legyen – viszont PC-n súlyosbítja a helyzetet a rossz frame pacing. 30 képkocka is érződhet elfogadhatóan simának, de nem akkor, ha az a 30 képkocka egyenetlenül jelenik meg egy másodperc alatt – itt azonban ez a helyzet. A probléma érinti az előre renderelt átvezetőket is, melyek ráadásul képesek katonás, precíz módon, ötmásodpercenként beakadni, ha csak nem mókolunk a beállításokkal az Nvidia vezérlőpultban. Ettől függetlenül azért örvendetes, hogy van natív ultrawide support, hallás -és látássérültek számára van több kisegítő lehetőség, helyett kapott a DLSS és az FSR, továbbá megfelelően finomhangolható a grafika is.
[+]
Összegzés
Van egy jelentős játékostábor, ami a mai napig a Mortal Kombat 9-et tartja minden idők legjobb verekedős játékának. Ebben ugyan közrejátszhat a nosztalgia, de tagadhatatlan, hogy a 2011-es alkotás a szakadék széléről rángatta vissza a szériát a rivaldafénybe, az egyszerre innovatív és közben a sorozat gyökeréig visszanyúló megközelítésével, emlékezetes sztorijával, tartalmas játékmenetével, és tökéletesen eltalált karakterfelhozatalával. Most pedig ugyanezt teszi a MK1, 12 évvel később, nagyra tartott elődjének babérjaira pályázva. Mert ha nem is feltétlenül tud már olyan újszerűnek hatni azon trilógiával a háta mögött, melynek alapjaira építkezik, de képes az eddigi legteljesebb és legkiforrottabb Mortal Kombat élményt nyújtani. Azt viszont, hogy végül átkerül-e a képzeletbeli korona az új rész fejére, azt a rajongók, az idő, és a következő években várható tartalmak fogják eldönteni.
A Mortal Kombat szeptember 19-én jelent meg PC-re, PS5-re, Xbox Series konzolokra, és Switch-re. A tesztkódot a Cenega biztosította. A játék dobozos kiadásban is megvásárolható.
A Mortal Kombat 1 legjobb vonásai:
- Fantasztikus sztori mód;
- végletekig polírozott játékmenet;
- nagy tartalom.
A Mortal Kombat 1 legrosszabb vonásai:
- A történet utolsó 10-20%-a kicsit el volt sietve;
- 30 fps lock néhány helyen és rossz frame pacing PC-n;
- offline 2 fős módban bizonyos tartalmak nem elérhetőek.
Koncz Dávid
