Motoros játék: küzdelem kell vagy élmény?

A terepmotorozás világa külsős szemmel talán a boldog, határokat nem ismerő örömködésről szól, a Monster Energy Supercross hivatalos játékadaptációja azonban kicsit más fényben mutatja meg ezt a tevékenységet. A nyílt pályák helyett zárt arénák, vérre menő küzdelmek terepe ez, a játékórák elteltével pedig egy pillanatra sem csillapodott bennem ez a kettős érzés.

Szinte fizikailag érezhető, ahogy küzdeni kell minden egyes jól sikerült ugratásért, bevett kanyarért és megfelelő féktávért. Mindamellett megannyi zavaró tényező és a feszültséget már-már fokozó monotonitás volt jellemző a játékélményre, amiben nem elég 22-szer jól megcsinálni ugyanazt a szakaszt, ha 23-adik alkalommal nem adja ki, kezdhetjük az egészet elölről.

A tökéletes rajt sokat segít, de külön meg kell tanulni [+]

Akit egy ilyen játéknál zavarnak a fenti tényezők, szemezgessen más alkotásokkal, az MX Nitro például sokkal játékosabb, az MXGP 3 szabadságérzése is sokkal kézzelfoghatóbb, akár a lassan klasszikussá érő Trials Fusionig vissza lehet nyúlni, ha valaki csak úgy időt szeretne eltölteni egy motoros játékkal, a küzdelem élményét azonban egyik sem adja át jobban ennél az alkotásnál.

Mi egy első szériás Xbox One-on próbálgattuk a játékot, aki szintén ilyen gépen játszik, mindenképp törődjön bele, hogy fog találkozni nagyon hosszú töltési időkkel és kisebb megakadásokkal. Az Unreal Engine 4 egyébként jó választás hozzá, a látványvilág minden szempontból helytálló, nem egy zárt pályás motoros játék, ahol grafikai téren többet várnék, ismét csak oda nyúlhatok vissza, hogy akinek van ideje nézegetni a közönség kidolgozottságát és a különböző pályaelemek vonalélességét, az valószínűleg már utolsó helyezettként, az esélytelenek nyugalmával kullog a cél felé.

Hirdetés

Hibák itt is vannak, de az összkép kielégítő

A sár életszerűbben csap fel a sárvédőre és a hátunkra, mint a Milestone korábbi, hasonló játékainál, az esések animációja is élethűbb, viszont a teljesítményproblémák mellett nehéz lenne szó nélkül elmenni, és az általános tapasztalat sajnos az, hogy a többi konzolon sem feltétlenül jobb a helyzet. A PC-s gépigény egyébként magas, de még a jelenlegi VGA-árak mellett sem megugorhatatlan.

A játékkal töltött első pillanat is egyértelműsíti, hogy itt nem a kezdők istápolása volt a fő cél: nincs komoly bevezetés vagy szabályrészletezés, a játékos beállítja a legalapvetőbb dolgokat, és máris versenyhelyzetbe kerül, az irányításhoz szükséges billentyűket meg majd puskázza a jobb oldali felirathalmazról. A karrier mód aránylag jó fokozatosságot ad, az elején még egy-két óriási bénázáson kívül nem irreális folyamatosan nyerni, viszont itt még olyan, teljesen irreális jeleneteknek is szemtanúi lehetünk, aminek később már biztosan esés, tömegbaleset, de legalábbis a pályáról való leesés lesz a vége. Fizikailag is megengedőbb a játék eleinte, mint a későbbi szakaszokon, a szimpla játékos módban egyébként lehet is állítani ezt a segítséget.

Nagyokat lehet pattogni, a nagy lendülettel azonban nehéz bánni a kanyarban [+]

Az irányítás szintén nem a kezdőknek kedvez: nehéz érezni, hogy melyik helyzetben mi a helyes fékezési technika, természetesen itt is külön kezelhetjük az első, illetve a hátsó mechanizmust, elöl a jobb adagolhatóságot eredményező analóg karral, hátul pedig egyszerűen gombnyomással. Ez utóbbi zavart a legkevésbé, én épp csak hozzá-hozzáértem a hátsó fékhez, ha ívszűkítésre vagy egy túl nagyra sikerült ugrató utáni lendületcsökkenésre volt szükségem, ám az analóg karral tényleg nehéz precízen bánni, és bár változtatható a nézőpont, a fékhatást nem adja át elég jól a kamera.

Aki a monotonitást érzi fő problémának, használhatja az online módot, ahol valódi emberek ellen versenyezhet – nagyon kemények a gépi ellenfelek is, szóval nem biztos, hogy ez nehezítés –, és ha nem Nintendo Switch gépre vette meg a programot, akkor a pályaszerkesztővel is gyárthat magának pályákat. Nyolcféle arénához számtalan pályaelem áll rendelkezésünkre, és bár egy igazán jó kombinációt legyártani nem egyszerű, kellően nehéz és változatos szakaszokkal gazdagíthatjuk játékunkat, az alkotás öröme pedig csak hab a tortán.

Pályaszerkesztésre is van lehetőség [+]

A hivatalos licenszek, motorok és versenyzők mellé rengeteg reklámot is kapunk, az összes szponzor ott szerepel a mezeken, a motorokon, a pályaelemeken, a töltőképernyőkön, a borítón, a főmenüben és mindenhol, ilyen mennyiségben ezt legalább annyira nevezhetjük egy ingyenes játékra utaló hirdetéshalmaznak, mint valóságot reprezentáló, értékelendő pontnak, amitől a hivatalos játék hivatalos lesz. Túl sok változatosság a továbbiakban nincs, nagyon egyszerű a fejlődési rendszer, ha bárkit motivál az új motorszín, esetleg egy mez vagy egy bakancs, az serényen gyűjtögetheti a játékbeli pénzeit, de érdemi változást nem hoznak ezek az apróságok, még a köbcentiosztályok is inkább csak afféle kötelező körök.

A Monster Energy Supercross remek szórakozás volt néhány órán át, viszont közel teljes árú játékként mérik, ami a tartalmi hiányosságok és az optimalizációs fiaskók ismeretében inkább túlzás, mint realitás. Zavaró lehet a számtalan reklám, a hiányos bevezetés, az egyhangú játékmenet és a visszafogott fejlesztési lehetőség, nem tartom valószínűnek, hogy mindenki motivált marad a játékban egy bizonyos szint után, így aki egy önfeledt motoros játékot keres, nézzen körül a fent említett alternatíváknál is, a tiszta küzdelem átéléséhez azonban ez egy remek választás!

Pro:

• A Milestone egyik legjobbja ebben a kategóriában;
• valódi küzdelem, jó irányítás.

Kontra:

• Szűkös bevezetés, kevesebb vegytiszta élvezet;
• kimondottan repetitív.

Értékelés: 70

A játékot Xbox One-on teszteltük, de elérhető még PC-re, Nintendo Switch-re és PlayStation 4-re is.

szentkuti11