Alcor HD-500

Mire jó a set-top-box

1993-ban hozták létre azt a DVB névre hallgató összeurópai platformot, melynek feladata, hogy koordinálja az analógot leváltó szabványos digitális televíziós sugárzás összehangolt bevezetését a földrész országaiban. Erre azért volt szükség, mert ennek révén nagyobb műsorválaszték mellett a korábbinál jobb képminőség érhető el, ráadásul lehetőség nyílik arra is, hogy több nyelv és felirat közül válassza ki a felhasználó számára a legszimpatikusabbat. Egy olyan jövőbiztos rendszerről van szó, amely új piaci és üzleti lehetőségeket jelent, és amely teljesebbé teheti a televíziózást.

Magyarországon a Nemzeti Hírközlési Hatóság írta ki az öt földfelszíni digitális televízió- és egy földfelszíni digitális rádióműsor-szóró hálózat üzemeltetésével kapcsolatos pályázatot; ezeket az Antenna Hungária nyerte meg. A vállalat 1999 óta MPEG-2 tömörítési eljárással folytatta földfelszíni digitális televíziós kísérleteit, ám pályázatában az MPEG-4-es kódolást (ISO/IEC 14496-10 MPEG-4 AVC vagy ITU-T H.264) választotta, mivel a hatóság a tenderkiírásban egyértelműen ezt a korszerűbb, hatékonyabb technológiát támogatta, többek között azért, mert ezáltal multiplexenként akár 8-12 SD csatorna (vagy 3 HD csatorna) átvitele lehetséges.

Jelen pillanatban két műsorcsomag érhető el cég kínálatában. Ezek vételéhez UHF frekvenciatartomány és a 21-69-es csatornák vételére alkalmas tetőantenna szükséges, ezen túlmenően egy DVB-T MPEG-4-es dekóderre (set-top-box) vagy beépített DVB-T MPEG-4 HD tunerrel integrált televíziókészülékre van szükség. Ezzel azonban csak a MinDig TV névre hallgató csomagba tartozó adók nézhetőek, hiszen a MinDig TV Extra plusz adóihoz elengedhetetlen egy dekóderkártya fogadására képes DVB-T MPEG-4 dekóder vagy az integrált tunert tartalmazó televíziók esetén a készüléken elhelyezett CI-slot.

A szaküzletekben, hipermarketekben és internetes áruházakban ma már rengeteg különféle set-top-box megvásárolható, ám ezek tudása nagy mértékben eltérhet egymástól. Az Alcor set-top-boxai már jó ideje elérhetőek, és most lehetőségünk nyílt kipróbálni egy első pillantásra némiképp szokatlan külsejű, ám paramétereiben sokat ígérő terméket, az Alcor HD-500-at.

Külsőre

Mit is vár az ember egy set-top-boxtól? Ha a kinézetre gondolunk, akkor nem sokat. A legtöbb ilyen eszköz meglehetősen konzervatív kialakítású műanyag téglatest, amelyet különféle tipográfiai elemekkel szeretnének izgalmasabbá tenni a gyártók, általában nem sok sikerrel. Az Alcor HD-500 viszont olyan mellettük, mintha egy más faj lenne.

A tervezőmérnökök elfelejtették az unalmas téglát, és az elektronikát inkább egy kisméretű modemhez hasonlító testbe ágyazták. A végeredmény egy kifejezetten ízléses, szokatlan formájú eszköz lett, amelyet könnyedén zsebrevághat az ember, és elviheti akár kempingezni, fesztiválozni, átugorhat vele a nagymamához vagy felviheti a hétvégi házba. Azt nem mondhatjuk, hogy totálisan egyedi ez a megoldás, hiszen vannak hasonló eszközök a piacon, de az biztos, hogy nem ezek vannak többségben.

A burkolat kopogós műanyag, de ez igazán nem zavaró, az viszont remek, hogy jár hozzá egy talpféleség is, amibe bele lehet állítani. Bár általában nem elsősorban a külső alapján választunk set-top-boxot, azért nem baj, ha az eszköz még tetszetős is. Sajnos nem nevezhető egy csatlakozó-Krőzusnak, azért egy HDMI és CVBS video és sztereó hangkimenet került rá, meg persze egy USB csatlakozó is. Sajnos a CI-olvasó lemaradt róla, mert ez az ingyenes csatornák vételére tervezett eszköz. Akinek kártyaolvasóval szerelt eszközre lenne szüksége, az Alcor kínálatában talál ilyen modellt is.

Bekapcsolás után

Amennyiben első alkalommal használjuk az eszközt, végig kell futnunk egy rövid üzembehelyezési procedúrán. A távirányító segítségével be kell állítani a menü nyelvét, meg kell adni, hogy hol használjuk a dobozt, ezután az magától lefuttatja az automatikus csatornakeresést.

A felhasználók egy része ilyenkor biztos szembesülni fog azzal, amivel mi, hogy az eddig használt antennája ehhez a termékhez nem passzol. Mi egy jó kis japán eszközzel dolgozunk általában, látható is valamelyik képen. Vagány tányérja és kihúzható teleszkópja van, és eddig a nálunk megfordult összes digitális tunerrel ellátott tévénél remekül funkcionált akkor is, ha csak felraktuk a könyvespolcra. Végül is ez így 2010 végén, Budapest belvárosában, a hetedik emeleten talán már nem akkora csoda. Az Alcor HD-500 viszont valamiért nem tetszett neki, úgyhogy előkaptuk a dobozból Funke antennánkat. A holland gyártó berendezése sokkal hosszabb vezetékkel rendelkezik, viszont nincs talpa, úgyhogy csak akkor szoktuk használni, ha a benti nem működik valamiért, esetleg ha a teraszon vagy a tetőn kell játszani az antennával.

Kivittük hát a tiszta ég alá, és ezek után már semmi gond nem volt a vétellel, tehát azt mondhatjuk, hogy a tuner megbízható, de azért megbirkózhatna a gyengébb jelekkel is. A csatornák felkutatásával igen hamar végzett, pár percig tartott csak a dolog. A keresés során a képernyőről folyamatosan tájékozódhatunk arról, hogy milyen adókat sikerült befogni, és nagyjából mennyi idő van még hátra a kutatásból, azaz ha sokáig nem történik semmi változás, akkor érdemes egy kicsit babrálni az antennán. A jel erősségére, illetve minőségére vonatkozó információval nem találkoztunk, pedig azért már vannak olyan eszközök a piacon, amely ezek kijelzésére is képesek.

Főmenű és kezelés

Az egyes funkciók mind a főmenüből érhetőek el, közvetlen gombot csak nagyon kevés kapott a távirányítón. Abban, hogy az egyes paraméterek változtatásához pontosan mit is kell nyomkodni, a képernyő alján található információs sáv segít. Egyes beállításoknál szükség lehet a jelszóra, ez alaphelyzetben minden egyes eszköz esetén “0000000”, de később természetesen a felhasználó saját ízlésének megfelelően módosíthatja.

A főmenűben hét nagyobb csoport található. Ezek elrendezése logikus, viszonylag gyorsan megtalálható minden, a tájékozódást piktogramok is segítik. Az összes grafikai elem a puritán funkcionalizmus jegyeit hordozza magán, azaz nem túl szép, össze sem lehet hasonlítani egy új generációs tévével vagy Blu-ray lejátszóval, viszont kezelése egyszerű és világos.

A távirányító nem egy bonyolult darab. A tervezést nem vitték túlzásba, nincs rajta semmi modern flikk-flakk. A gombok gumiból készültek, és lehettek volna kicsit nagyobbak is. A háttérvilágítást kispórolták belőle, de a legfontosabb funkcióbillentyűk (kurzor, csatornaváltás, info gomb, EPG, felirat) nem maradtak le róla. A menüpontok, csatornák közötti váltás kellően gyors szerencsére, ezzel nincs gond. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek fontosságát, a lassú elektronika képes hazavágni az egész élményt, és az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy nincs is kedve bekapcsolni a tévét.

Mit tud?

Programok

Lássuk, mit is lehet kezdeni az egyes beállításokkal, ez ugyanis híven tanúskodik arról, hogy mire is képes a készülék! A Program menüpont alatt szerkesztgethetjük a csatornákat kedvünkre. Törölhetjük, zárolhatjuk, vagy állandó átugrásra is ítélhetjük, amelyiket kijelöljük; ilyenkor a kiválasztott adó mellett egy jel, ellipszis vagy lakat jelenik meg. A beállítások módosításához szükséges a jelszó megadása, azaz a felhasználónak itt lehetősége nyílik, hogy bizonyos csatornák elérését megakadályozza, ami jól jöhet, ha gyermek is lakik a háztartásban.

A Fav gombbal a kijelölt csatorna bekerül a kedvencek közé. Ezek listája egyetlen gombnyomással előhívható, ami ma még, amikor viszonylag kevés adó közül választhatunk, nem tűnik nagy ajándéknak, de idővel erre a funkcióra borítékolhatóan nagy szükség lesz majd, használata mindennapossá válik.

Az EPG megnyomásával az elektronikus műsorújság kerül elő, ami e dobozok egyik legjobb szolgáltatása. Itt megkapjuk a szokásos tévéműsort, az elrendezés világos, lapozhatunk a műsorok között, amelykről a jobb oldalon egy rövid ismertető olvasható. Amennyiben valamelyik műsornál a felhasználó megnyomja az OK gombot, az előjegyzésbe kerül, azaz a kezdési időpontban az eszköz automatikusan ide kapcsol, így nem kell félni, hogy lemaradunk valamiről. Ez remek ötlet, hiszen sokunkkal megesik, hogy a reklámok miatt bukjuk a film elejét, ennek köszönhetően viszont időben odakapcsol az eszköz helyettünk.

A csatornákat egyébként gyakorlatilag minden lehetséges szempont szerint rendezhetjük, így név, LCN (Logical Channel Number), vagy az ONID szerint, de természetesen oda pakolássza őket az ember, ahova szeretné.

A csatornakeresés külön főmenüt kapott, de ezt biztos, hogy nem fogja túl sokat használni az ember, hiszen az első automata keresés után nincs sok értelme ide visszatérni. Természetesen manuálisan is kutathatunk az adók után, de az automatika olyan gyors és egyszerű, hogy ezzel várhatóan kevesen fognak bajlódni. Maga a csatornakezelés sok set-top-box Achilles-sarka, de ez esetben semmi ilyesmivel nem találkoztunk. Minden flottul megy, a változtatásokat gond nélkül megjegyzi, azokra rákérdez, és az összes almenü elérhető két lépcsőből.

Itt kapott helyet a nagyon fontos Antenna feszültség opció is, amelynek aktiválása után a készülék képes áramot pumpálni a hozzá csatlakoztatott antennába, melynek így az éltető energiához nincs szüksége külön adapterre. Tehát nem kell mondjuk felvezetni az áramot a ház tetejére, és applikálni oda egy konnektort. Ráadásul ma már jó néhány olyan antenna is megvásárolható, amelyet nem is lehet a hálózati áramforrásra kötni, ilyen például az általunk is használt Funke.

Kép

Természetesen beállítható az aktuális képarány és a televízió által használt formátum is, ugyanez a helyzet a felbontással. Bár a dobozra Full HD kezelést írtak, egészen pontosan 1080i-ről van szó, aminél azonban egyelőre nem is kell több, hiszen még a HD-vel jelölt műsorokat sem továbbítják ennél nagyobb felbontásban.

A kép minőségével nem volt semmi gond, a korábban oly sokszor tapasztalt szinkronizációs problémák sem ütötték fel a fejüket, tehát a kép és a hang is rendben volt, minden ott volt, ahol lennie kellett. Nem futottunk bele akadozásba sem, és a kép sem esett szét, pedig ez szintén gyakori grimbusz. A jel erősségéről úgy szerezhetünk tudomást, ha megnyomjuk kétszer egymás után az Info gombot, és ekkor a műsorral kapcsolatos információk mellett ez is megjelenik.

Az Idő menüpont alatt – minő meglepetés – a különféle, órával kapcsolatos beállítást ejthetjük meg. Tehát megadhatjuk a pontos időt, az időzónát, és az időzített kikapcsolás is beprogramozható. Az Opció pontnál lőhetjük be a menü nyelvét, és adhatjuk meg, hogy mi legyen az alapértelmezett feliratnyelv, már ha a sugárzott adás tartalmazza ezt. A feliratok a távirányító Sub gombjának megnyomásával csalhatóak elő. Szintén itt lehet megadni az adás alapértelmezett nyelvét, ami természetesen csak akkor működik, ha az adás mellett sugározzák a kiválasztott hangsávot.

A Rendszer menüben a szülői felügyelet szintjén lehet módosítani, amihez szintén szükséges a kód. A tökéletes végeredményhez meglátásunk szerint érdemes kombinálni a csatornakiosztásnál már felvillantott lehetőségeket, tehát a egyes csatornák törlését vagy átugrását, amire szükség is van, mert néha 12-es karika alatt is olyan dolgokat láthat az ember, amitől húsz éve még a legtöbben elpirultak volna.

Extrák

Felvétel indul

Már az ilyen jellegű eszközök egy része is képes arra, hogy segítségükkel műsorokat vegyen fel a felhasználó, elegendő, ha az USB porton keresztül egy külső merevlemezt vagy pendrive-ot csatlakoztatnak hozzá. Ha megtetszik az éppen nézett műsor, akkor csak meg kell nyomni a távirányíthatón található REC feliratú gombot, és már égnek is fel az adatok, a bal felső sarokban meg azt lehet látni, hogy mennyi anyagot rögzített eddig.

Természetesen előre programozásra is lehetőség nyílik, amihez az EPG-t, azaz az elektronikus műsorújságot kell segítségül hívni. Először a kívánt adót kell kijelölni, aztán az időpontot beállítani, amihez a felhasználó igénybe veheti az EPG adatait. Ám ismerve a hazai kereskedelmi televíziók pontos kezdéstől való viszolygását, jól jön, hogy ez itt manuálisan is módosítható. Ha valaki sorozatot szeretne rögzíteni, akkor nem kell minden nap megkeresnie például Esmeraldát a műsorújságban, hiszen beállítható az egyszeri, napi és heti ismétlés is, amikor is tehát ugyanazon csatorna műsorát ugyanakkor automatikusan felveszi a készülék.

Amennyiben nincs megfelelő adattároló csatlakoztatva, akkor ezen beállításokat a modell nem menti el, így is figyelmeztetve arra, hogy valami nem stimmel. Nem szükséges egyébként, hogy a set-top-box a programozott felvételek során bekapcsolva legyen, elegendő, ha áram alatt van, hisz a kellő időpontban szolgálatba helyezi magát a készenléti állapotból, majd a felvétel elkészítése után ismét pihenő pozícióba áll.

Ha a felhasználó megnyitja az Elektronikus Műsorújságot, majd megnyomja az Info gombot, akkor megnézheti az előjegyzett műsorok listáját. Ezeket nyilván szerkesztheti és törölheti itt saját ízlése szerint. Viszonylag hamar bele lehet jönni a felvételek kezelésébe és előre programozásába. Nagyon jól használható, kényelmes a rögzítés az eszköz segítségével, egy rossz szavunk nem lehet rá.

Médialejátszó

Az ára alapján nem teljesen magától értetődő, de pont emiatt igen kellemes meglepetés, hogy a HD-500 médiealejátszóként is használható. Azt túlzás lenne állítani, hogy a világ legsokoldalúbb eszközéről van szó, de mint kapcsolódó szolgáltatás, hozzáadott érték, abszolút megállja a helyét.

Annyi más eszközhöz hasonlóan itt is ki kell választani, hogy milyen jellegű tartalmat szeretnénk lejátszani, és ezután a könyvtárstruktúrából választható ki a kívánt zene, fénykép vagy mozgókép. Zenék esetében csak az MP3 és a WMA kiterjesztésű számok jöhetnek szóba. Sajnos saját lejátszási listát nem állíthatunk össze, csak az egyes könyvtárakban található nótákat hallgathatjuk meg.

A fotóknál aktiválható a slideshow funkció, és itt ízlés szerint beállítható a képváltási idő gyakorisága, illetve hogy az egyes képek milyen effekttel váltsák egymást. A megjelenített fotókkal nincs semmi gond, viszont a kisméretű bemutató fotók valamiért iszonyú rondán festenek, ezektől senki sem fog kedvet kapni, hogy megnézze a nyaralási képeinket, még akkor se, ha valamilyen perverzió folytán korábban erre vágyott volna.

A képnézegetésnél valószínűleg sokkal többen használnák arra, hogy ilyen-olyan forrásból megszerzett audiovizuális anyagaikat nézzék meg rajta. Első pillantásra nem is tűnik rossz ötletnek ez, hiszen támogatja többek között egyes MKV és MOV anyagok lejátszását is, ami a HD, Full HD tévével rendelkezők számára remek hír. A puding próbája az evés, ezért megnéztük, hogy a valóságban hogy teljesít, ehhez pedig a médialejátszó-tesztjeinknél már megszokott, stevve segítségével összeállított tesztcsomagot használtuk. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

Kezdjük a legjobbal! A HD TV (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájllal. Akadozásmentesen, tökéletesen jelenítette meg ezt a nagyfelbontású anyagot, és a hang visszaadásával sem volt semmi gond. H.264 (TS)-sel sem akadt semmi probléma, és ugyanez volt a helyzet 3,8 Mbps bitrátájú MKV-val, bár néha itt mintha megakadt volna a kép. A Quicktime (720p) is egész jól indult, azonban hang helyett csak zúgást produkált. Az Xvid fájl nem tetszett, csúful akadozott, a kép néha érthetetlen okból „becsúnyult” és a feketéje is rossz volt. A DivX-et nem is látta, és ugyanez volt a helyzet a másik (1080p) Quicktime anyaggal, valamint a WMV HD-val is. A 9,7 Mbps bitrátájú MKV-t, és a más eszközöknek is kínos perceket okozó beszédes nevű „Killa_sample”-t ugyan felismerte, de elindítani már nem tudta. A külső feliratokat remekül kezeli, és ezek színén is tudunk változtatni. Ahhoz képest, hogy ezt a médialejátszót csak kiegészítő szolgáltatásnak funkció ebben a set-top-boxban, egészen jól működik.

Frissítés és értékelés

Szoftverfrissítés

A szoftverfrissítés elegánsan és kulturáltan levezényelhető, nincs másra szükség, mint egy pendrive-ra, amire rá kell másolni a gyártó oldaláról elérhető fájlt, majd azt bedugni a dobozba, a megfelelő menüpontba lépni és elindítani a frissítést. Az eszköz folyamatosan informál róla, hogy milyen fázisban jár a folyamat, miután végzett, nem is kell mást tenni, mint újraindítani a HD-500-at. A gyártó ajánlása szerint ilyenkor érdemes visszaállítani az eszközt a gyári beállításokra, ami azt jelenti, hogy bizonyos procedúrákon újra végig kell menni.

Fontos, hogy kizárólag FAT32 fájlrendszert használó pendrive-ról tudja végrehajtani a firmware-frissítést, tehát nem használhatóak az U3 rendszerű eszközök. Nyomatékosan kiemeli a gyártó azt is, hogy hordozható merevlemez csatlakoztatása is elkerülendő, ha a szoftverfrissítés az ember célja.

Vélemény

Túlzás lenne azt állítani, hogy egy tökéletes eszközről van szó, de, ha ha azt nézzük, mennyibe kerül, és cserébe mit kínál az Alcor HD-500, akkor az mindenképpen tapsot érdemel. A negatívumok között említhető meg a ma már kissé anakronisztikusnak tűnő grafikai kivitelezés, illetve a korántsem topkategóriás tuner, amely nem boldogult a szobaantennával. A Time-shift is kimaradt belőle, ami nekünk egyáltalán nem hiányzott, viszont a tények kedvéért ezt nem lehet elhallgatni.

A médialejátszónak nagyon örültünk, bár azért akadtak vele gondjaink, ezen kívül minden mással tökéletesen elégedettek voltunk. A menürendszer világos, a készülék, kicsi, dizájnos, mobilis és könnyen kezelhető. Az Elektronikus Műsorújság és úgy általában az információk átadása flottul megy, a felvételkészítés funkció gyors és felhasználóbarát. Ez egy kiváló ár/érték aránnyal büszkélkedhető, rmek set-top-box bárkinek, aki nem tervezi fizetős csatornák vételét, és igyekszik viszonylag kevés költséggel megúszni a digtális adásra átállást.

Alcor HD-500 tuner

elefant

Az Alcor HD-500 set-top-boxot az Infopatika Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.