Meizu miniplayer - a kínai csodagyerek

Mizu? Meizu?

– Na, egy újabb iPod-koppintás! – kiáltottak fel szinte egyöntetűleg a PROHARDVER! ügyeletes hírszerkesztői, amikor szokásos napi anyaggyűjtésük során pár hónapja ráakadtak a Meizu új miniplayeréről szóló kis szösszenetre. Bár kétségtelen tény, hogy a miniplayer számos hasonlóságot mutat a világ legnagyobb példányszámban eladott hordozható zenegépével, elhibázott lépés lenne minden egyes piacra dobott médialejátszót az amerikaiak nagy sikerű, egyben komoly ellentáborral rendelkező iPodjához hasonlítani, annál is inkább, mivel Szingapúrban azért nyomul még egy Creative, Japánban egy Sony, Koreában pedig egy Cowon. Lényegében ez az a négy gyártó, amelyre eddig azt lehetett mondani, hogy konstans, kitűnő minőségű lejátszókat állít elő, bár a legjobb imázsa vitathatatlanul az almás holmiknak van. Az alma azonban nem mindenkinek ízlik, éppen ezért jó hír lehet a válogatós vásárlóknak, hogy a fenti csapat könnyen kibővülhet a jövőben.

Pedig itthon egy éve még csak hírből sem nagyon ismerhettük ezt az egzotikus nevű, jobbára hazájában hódító kínai márkát, nade sebaj, hallani még biztosan fogunk róluk, pláne, mivel a miniplayerrel sikerült valami olyat alkotniuk, amit eddig egyik kis konkurensnek sem: összegyúrtak egy olyan flashmemóriás médialejátszót, amely ebben a formában nem szerepel a nagynevű vetélytársak kínálatában, ráadásul mindezt tették úgy, hogy minőségét, minőségérzetét tekintve a legkekecebb szemlélő is gondolkodás nélkül a felsőkategóriába sorolja a kis ékszerdobozt.


[+]


[+]

A névjegykártyánál is kisebb, mindössze tíz milliméter vastag miniplayer felépítésébe egyszerűen nem lehet belekötni, a Meizunak mindent sikerült oda és úgy raknia, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az anyagminőség első osztályú: króm hátlap, fehér, üvegszerű (állítólag alumínium, szerintünk inkább jobb minőségű műanyag) előlap, kellemes tapintású, érintésérzékeny vagy nyomogatható kezelőfelület. Sehol egy sorjás felület, nyoma sincs a szép vonalakat otrombán megtörő csavaroknak, a miniplayer mégis bombabiztosan össze van rakva, az illesztések sziklaszilárdak és pontosak. Az előlapot és a hátlapot egy nagyon diszkrét védőfólia óvja a karcoktól, ez barátságos gesztus a Meizu részéről, ráadásul nem is kerül fél centnél többe. Persze, aki milliószám akar havonta lejátszót értékesíteni, annak ez is sok lehet.


[+]

Az hagyján, hogy a Meizu miniplayer úgy néz ki, ahogy, de még a csomagolását is sikerült tetszetősre alkotniuk a kínaiaknak – azért valljuk be, ebben ritkán jeleskednek arrafelé. Más kérdés, hogy a dobozon a típusnéven kívül semmi nem szerepel, a kihajtogatható belső tároló pedig csak a szokásos tartozékokat vonultatja fel – fülhallgató, USB-s adatkábel, bőrtok, puha törlőrongy, leírás, telepítőlemez –, de ne legyünk telhetetlenek (bár azért egy hálózati töltő még beleférhetett volna a csomagba).

Kezelés

A Meizu lejátszójának lítiumion akkumulátora a mellékelt USB kábellel, a számítógépen keresztül tölthető; az áramforrás átlagos körülmények mellett körülbelül három óra alatt töltődik fel teljesen és húsz órányi zenehallgatást, illetve hat órányi videózást enged a felhasználónak. Ez a töltési mód egyébiránt sokaknak kedvezhet, utángyártott autós szivargyújtó-töltőt például már ötszáz forint körüli összegért beszerezhetünk a lejátszóhoz (ezeket eredetileg mobiltelefonokhoz tervezték, de használhatóak a miniplayerrel is).


[+]

A miniplayer külalakjáról fentebb ódákat zengtünk, a hibátlan összeszerelési és anyagminőség mellett a kezelőgombok és csatlakozások elhelyezése is praktikus: a lejátszó előlapját szinte teljes egészében elfoglalja a 2,4 hüvelykes képátlójú, QVGA (320x240 pixeles) felbontású színes TFT. Mellette azért még szépen elfért egy négygombos, kétirányú scrollozást is engedélyező vezérlő. A felső élen van egy többfunkciós gomb bekapcsolás, lejátszás, valamint pillanat/állj szerepekkel, az átellenes oldalon fellelhető még egy billentyűzetrögzítő kapcsoló, és ezzel be is fejeződött a felsorolás.

A lejátszó kezeléséhez pillanatokon belül hozzá lehet szokni, a hatalmas kijelzőnek, illetve a logikus szoftveres felépítésnek köszönhetően a menükben gyerekjáték a navigáció, az összes funkciót és beállítást gyorsan és egyszerűen elérjük.

Ami a funkciógazdagságot illeti, a Meizu miniplayer hat főbb üzemmódban fogható munkára, így a zenelejátszás mellett lehet vele képeket vagy filmeket nézegetni, rádiót hallgatni, zenét vagy szöveget felvenni (rádióból, mikrofonról), valamint szöveges állományokat olvasgatni (a miniplayer helyesen jeleníti meg az összes magyar ékezetes betűt). Unatkozó miniplayer-tulajdonosoknak van még néhány játék, mellesleg a készülék stopperként, ébresztőként, naptárként és számológépként is használható. A hátsó, krómozott felület talán még piperetükörként is beválna végszükség esetén, bár ezt a funkciót nem vizsgáltuk.

A miniplayer zenelejátszás terén remekel, minden fontosabb formátumot támogat, a processzor pedig sokrétű paraméterezési lehetőséget enged, így a tízsávos hangszínszabályozóval plusz az SRS/WOW, valamint a TrueBass effektekkel szépen el lehet játszadozni, kiszínezve még a legfakóbb zeneszámot is. A beépített, 50 csatorna tárolására alkalmas rádió hasznos extra lehet például azok számára, akik reggel, munkába menet Shakira helyett mondjuk a Reggeli krónikát hallgatnák szívesen, ráadásul a műsorvezető hangját igény szerint szintúgy lehet az equalizerrel színezgetni. A zeneszámok lejátszását amúgy számos lehetőségen keresztül indíthatjuk el: egyenként, albumonként, lejátszási lista alapján, lehet továbbá műfaj, előadó vagy értékelési szint alapján is keresni a flashmemória tartalmában.

Óda Meizunak

A miniplayer hangminőségére egyébiránt egy rossz szavunk nem lehet, a hangerőállítás tartománya megfelelő, nincs sistergés, zúgás, illetve egyéb, oda nem illő, hallható zörejek. További jó hír, hogy a Meizunak minden jel szerint sikerült ráakadnia egy olyan fülhallgató-beszállítóra, amelyik a többséggel ellentétben nem gyalázatos minőségű füldugaszt tesz le az asztalra a lehető legolcsóbban, így a lejátszóhoz mellékelt fekete dugaszok bizony rávertek az általunk használt Sennheiser típusra. Végre rájöttek tehát a messzi Kínában, hogy a végtelenségig történő spórolás nem minden esetben célravezető.

A videolejátszás üde színfoltja a miniplayernek, és bár az efféle egérmoziktól nem érdemes csodát várni, a Meizu lejátszója azért derekasan helytáll, maximum 512 kbit/másodperces XviD tömörítésű fájlokat játszik le nekünk 18 képkocka/másodperces sebességgel, ami pont annyira elég, hogy még lássuk a kép akadozását, de ez ne kergessen minket feltétlenül az őrületbe.

A képnézegetőről hasonló a véleményünk, mint a videolejátszásról, azaz alkalmasint jól jöhet a JPEG, GIF és BMP képek megjelenítésének lehetősége, mozaikképes áttekintése és a diavetítési lehetőség, de a miniplayer tulajdonosai aligha erre a funkcióra fogják a legtöbbet használni lejátszójukat. A miniplayer egyébiránt későbbi szoftverkiadással működik majd USB OTG egységként is, azaz például digitális fényképezőgépekről PC közbeiktatása nélkül is rámenthető majd kép, ám a jelenlegi firmware-verzióval ez a lehetőség egyelőre nem adott.

OTG ide, OTG oda, a Meizu miniplayerhez hasonló funkciókkal és minőséggel bíró médialejátszót igen nehéz fellelni a feltörekvő gyártók kínálatában. A nagyoknak, úgy tűnik, fel kell készülniük rá, hogy néhány kicsi bizony felért az ő szintjükre, egyes készülékeikkel komolyan szégyenbe hozva azokat a lejátszókat, melyeket nem ritkán csak az évek hosszú munkájával összehozott, felépített márkaimázs tesz sikeressé. A Meizu ilyen feltörekvő márka, mely a miniplayerrel számunkra minden kétséget kizárólag bizonyította érettségét, rátermettségét arra, hogy hamarosan a nagyok közé kapaszkodhasson. A nagynevű riválisoknak ettől az egy lejátszótól önmagában még nemigen kell tartaniuk, ám ha a gyártó így folytatja, bizony jobb lesz, ha felkötik a gatyát Amerikában, Koreában, Japánban vagy Szingapúrban, de legalábbis az érintett márkáknak nem árthat majd átgondolniuk árstratégiájukat, ha versenyre akarnak kelni az olcsó kínaival – mely ez esetben egyáltalán nem gagyi, sőt.

 

Adatlap
Termék neve Meizu miniplayer
Adattároló flashmemória 1, 2 vagy 4 GB kapacitással
Kijelző mérete 2,4 hüvelykes, 320 x 240 képpont felbontású TFT (260 000 színárnyalat)
Frekvenciatartomány 20 - 20 000 Hz
Jel/zaj viszony 90 dB
Maximális teljesítmény @ 16 Ohm 18 mW csatornánként
Támogatott fájlformátumok MP3 (VBR is), WMA (DMR), WMV, WAV, OGG (Q1-Q10), JPG, GIF, BMP, AVI (MPEG-4 XviD)
Lejátszási idő 6 óra mozgókép, illetve 20 óra zene
Funkciók diktafon, képnézegető, videó- és zenelejátszó, MP3-felvétel külső forrásból, FM rádió (felvétel is), USB háttértár (USB 2.0), E-Book (txt fájlokkal), naptár, számológép, ébresztőóra, játékok
ID3 tag támogatása ID3 V1, ID3 V2 2.0, ID3 V2 3.0, ID3 V2 4.0
Hangszínezés tízsávos EQ (hét előre beállított, három szabadon paraméterezhető hangszínnel), SRS/WOW, TrueBass
Lejátszási listák támogatása van
Firmware frissíthető igen
Méret 79 x 48,2 x 10 mm
Tömeg 55 g (akkumulátorral)
Bruttó fogyasztói ár 1 GB: 39 900 Ft
2 GB: 49 900 Ft
4 GB: 69 900 Ft
Forgalmazó Infopatika Kft.

Ami tetszett:

  • minden szempontból kitűnő minőség,
  • nagy, jó minőségű kijelző,
  • sokrétű funkcionalitás,
  • kiterjedt médiatámogatás,
  • mindehhez képest olcsó.

Ami nem tetszett:

  • -
Meizu miniplayer

Renwick

A bemutatóban szereplő Meizu médialejátszót az Infopatika Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Meizu

Azóta történt

Előzmények

  • Érkezik a legújabb iPod-wannabe

    A kínai Meizu Mini Playere elsősorban a videók lejátszására fókuszál, miközben az Apple-nél egyelőre nincs kész az új iPod.

  • A félgigás trió előadása

    A zenelejátszásra specializálódott médialejátszók mezőnyéből három különböző tudású és minőségű példányt emeltünk ki. Közös vonás az 512 MB-os háttérkapacitás.

Hirdetés