Hirdetés
Költségvetési deficit
A fejlesztők gondoltak a verekedős játékokban kezdőbb, vagy legalábbis a frame-adatokban turkálni nem akarókra is, így a gyors ütés gombját nyomogatva egy egész hosszú kombót tudunk elindítani bármely karakterrel. Ez a sztorimódban, illetve a könnyebb arcade gépi ellenfelek ellen kiválóan működik, ám online már számolnunk kell azzal, hogy ezeket nem olyan nehéz levédeni, ráadásul a manuális kombók érezhetően többet sebeznek, sokszor akkor is, ha csak feleolyan hosszúak.
Hiába a kellemes játékmenet, az biztos, hogy nem sok játékot ér olyan negatív reakcióhullám megjelenése előtt, mint amit az Infinite-nek kellett elszenvednie. A sorozat rajongóinak dühe mind a Capcomot, mind a Marvelt érte – előbbit a játék látványosan alacsony büdzséje, utóbbit a kemény karakter-megszorítások miatt. Noha pontos számokat természetesen nem tudni, a jóindulattal is legfeljebb középszerű grafikán tisztán látszik, hogy az Infinite nem a ma megszokott mennyiségű fejlesztővel készült: az MvC3 nagyszerű, rajzfilmes stílusát realisztikusabb stílus váltotta fel (kivéve, érthetetlenül, néhány harcos esetében), de a karakterek, és főleg a capcomos karakterek javarészt igen gyengén néznek ki. Chris Redfield, Nathan Spencerés Frank West különösen pórul jártak, de például Dante is távol áll attól a jóképű harcostól, akinek megismertük a Devil May Cryokban. (A dolog odáig fajult, hogy Chun-Li arcát teljesen le is cserélték – és ez egész jól sült el; nem bánnám, ha a többiek is kapnának ilyesféle plasztikai műtétet.) A helyzetet fokozza, hogy a sztorimód átkötő jelenetein is látszik a megfelelő odafigyelés hiánya: a bevilágítás néha szörnyű, arcmimika meg alig akad, ami főleg az Injustice 2 e téren remeklő videói után szívfájdító.
[+]
A Marvel „hibája” egyszerűbb: noha a játéknak semmi köze a filmekhez, mégis letiltották azokat a karaktereket, akik mozis jogai más cégeknél vannak. Így aztán nincs Wolverine és nincs Deadpool, eltűnt DoctorDoom, és Magnetotó lStormig minden X-Men is hiányzik. A felállás e tátongó lyukait olyan újoncok próbálják elfeledtetni, mint Gamorra, Black Panther, illetve Widow, esetleg a sztoriban központi szerepet kapó Ultron – nálam a jó öreg Rozsomák mindig az alapcsapat része volt, így azt mondom, viszonylag kevés sikerrel.
[+]
A grafika közepes mivolta engem kevéssé zavart, elsősorban azért, mert a játék tempója olyan fürge, hogy bunyó közben egyszerűen nem lehet odafigyelni a hiányzó árnyékokra és mozdulatlan arcokra. Ráadásul a pályák – noha nincs túl sok – remekül sikerültek. Noha a játékmenetre kiható szerepük nincs, de leginkább ezekben jelenik meg az, ahogy a két univerzum összeütközött és összekeveredett – minden helyszín két klasszikus terület ilyen fúzióját mutatja be. Az A.I.M. és az Umbrella találkozásából megszületett az A.I.M. Brella, de a Monster Hunterek ValHabarjából és Black Panther otthonából létrejött Valkanda is mókás hely.
[+]
A Marvel vs. Capcom: Infinite megmutatja, hogy a Capcom tanult a Street Fighter V-öt ért kemény kritikákból – csak éppen arra nem jutott idő és/vagy pénz, hogy a játékot megfelelően becsomagolják. A casual és a hardcore játékosokat is kiszolgáló harcrendszer egész jól működik, nem hiányzik egyetlen fontos játékmód sem (ami nem jelenti azt, hogy a NetherRealm, a Namco és az Arc Systemworks játékaiban nincs ennél jóval több), és hiba nélkül dolgozik a netkód. Azt azonban mégsem jelenteném ki, hogy a játék bármiféle komoly előrelépés lenne elődjéhez, és főleg annak Ultimate jelölésű extra kiadásához képest. És persze sikerült a lehető legzsúfoltabb időpontban kiadni, amelynek hatása már a megjelenés hetében is érezhető volt az ürességtől kongó online csatatereken. Nem rossz, de pontosan látni, hogy hol és hogyan lehetett volna ennél sokkal emlékezetesebb is.
A Marvel vs. Capcom: Infinite PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg.
Pro:
- Szórakoztató sztorimód;
- jól működnek az Infinity Stone-ok.
Kontra:
- Szegényes grafika;
- ikonikus Marvel-karakterek hiányoznak
75
Grath
