Lightning Returns: Final Fantasy XIII – Teszt PS3

Felmerülő kérdések

A Lightning Returns: Final Fantasy XIII kínálta küldetések mennyiségére és változatosságával szemben nem nagyon lehet panaszt emelni. Az öt fő küldetés mellett, amelyek önmagukban is fejezetekre, rész-küldetésekre bomlanak, számtalan mellékszál között válogathat a játékos, az NPC-kkel folytatott párbeszédek kapcsán felmerülő missziókon túl az egysínű vasút állomásainak bejáratainál megtalálható speciális hirdetőtáblán az „imák vásznán” is bőséggel sorakoznak a bevételt és hasznos tárgyakat kínáló feladatok. Utóbbiak leginkább a különféle ellenfelek után maradó trófeákból egy meghatározott mennyiség beszerzésére korlátozódnak, míg a mellékszereplők ennél azért összetettebb kihívások elé állítják a küldetést felvállaló játékost.

Arról, hogy a központi szerepet játszó és szűkre szabottságával a játék izgalmát növelni hivatott idő ne legyen végzetes hatással a Final Fantsy epizódoktól szintén tradicionálisan elvárt kiadósságra a New Game Plus játékmóddal próbáltak gondoskodni a fejlesztők. Ez a lehetőség a játék újrakezdését teszi lehetővé, használatával a játékos úgy nullázhatja az eseményeket, kezdheti előröl a történetet, hogy a korábbi játék során vagy végigjátszásban elért személyes fejlődés és séma elemek többsége megmarad. A jóval erősebb karakterrel nekivágva könnyebb teljesíthetőek a küldetések, igaz a már megvívott harcok újrajátszásért már koránt sem olyan bőkezűen osztja a jutalmakat a játék. Érdekes, és véleményem szerint inkább a kezdő játékosnak kedvező megoldás, hiszen egy tőröl metszett Final Fantasy rajongónak az így megkönnyített győzelmek a csalás sajátos formájának tűnhetnek inkább.

Ezzel szemben a látványvilágot már Final Fantasy „előélettől” függetlenül lehet némi kritikával illetni. A franchise-ra már a korai epizódok óta jellemző kiterjedt átvezető animációk ugyan hozzák a tradicionálisnak mondható filmes jelenteket megszégyenítő minőséget. A harcok alatt úgy hemzsegnek a különféle látványos vizuális effektek, hogy néha még a küzdő felek sem látszanak tőlük, sőt még Lightning is átesett némi szépségsebészeti (különösen mellkas tájékon) beavatkozáson. A helyszínek és mellékszereplők azonban koránt sem olyan kidolgozottak, mint amit 2014-ben egy etalon címre pályázó játéktól elvárunk. Különösen a PS3 múlt féléves felhozatalának meghökkentő grafikai képességeket elhozó címei után látszik, hogy a Square fejlesztő nem a tökéletes látvány megteremtésére fókuszálták az energiájukat. Ugyanakkor a játék hangulatában szintén komoly szerepet játszó zenére igen nehéz lenne rosszat mondani, még azoknak is akik egyébként nem kedvelik a nagyzenekari műveket. Ők legfeljebb kihagyják a négylemezes soundtrack önálló meghallgatását.

A Final Fantasy XIII három játékra nyúlt történetét és egyben a franchise Xbox 360 és PS3 korszakát is lezáró epizód, bár jó szórakozásnak bizonyult, de több kérdést nyitott, mint ahányat megválaszolt.
Világosan látható a kiadó azon szándéka, hogy mind jobban háttérbe szoruló, lassan rétegjátékká váló RPG műfajt igyekszik felpörgetni, a 2010-es évek abszolút favoritjának számító és legnépesebb játékos táborral bíró akció játékokhoz közelebb vinni. Csak az a kérdés, hogy megszokott játékmechanikát és a csapat összeállításában és irányításban rejlő taktikai lehetőséget keresve csalódó rajongókkal hány játékost veszít? És hány új rajontót nyerhet magának az akciós irányítást a szerepjátékok komolyabb figyelmet követelő és a lényeget a részletekben hordozó ( avagy szöszmötölős )műfajának keverésével az RPG-t egyébként elkerülő gamerek közül?
Lightning, motivációját, múltját és érzéseit is részletesen meg lehet tudni monológjaiból és a párbeszédekből. A főszereplő egyike a legkidolgozottabb játékbeli karaktereknek. Az viszont kérdés, hogy elég sokan el tudnak-e fogadni HŐS-nek egy olyan főhőst, akit nem magasztos eszmék vezérelnek, csak az „üzlet” rá eső részét akarja teljesíteni?
Abban sem vagyok biztos, hogy az európai, de főleg az amerikai mentalitású játékosok igazi lelkesedéssel tudják belevetni magukat a küldetésekbe, amikor a játék az első perctől az sulykolja, hogy akárhogy teljesítik is a feladatukat a világ mindenképpen elpusztul. Igaz egy Final Fantasy történet esetében bármikor jöhet olyan fordulat, vagy inkább dupla csavar, amikor az addig tényként kezelt információk hazugságnak, a barátok ellenségnek és a kibékíthetetlennek gondolt ellentétek pedig néhány őszinte szóval rendezhető félreértésnek bizonyulnak.