LEGO Marvel Super Heroes – Teszt

Bevált elemekből építenek újat

Ahogy a LEGO különleges az építőjátékok között, népes rajongótáborral, amelyben minden korosztály képviselteti magát, úgy a Travellers’s Tales fejlesztette LEGO videojátékok is a játékosok igen széles körének nyújtanak szórakozást. Már első LEGO játékuk, az akkor még létező Lucas Arts-nak fejlesztett LEGO Star Wars: The Video Game is komoly sikernek bizonyult. A megjelenés évében (2005) tizedik helyezett volt a PS2 játékok eladási toplistáján, és a minden akkor népszerű konzolra, PC-re, valamint Mac-re is kiadott játékból több mint három millió példányt értékesítettek. – Ez a darabszám, mai szemmel talán nem is tűnik olyan hatalmasnak, de a 2005-ben abszolút best-seller Madden NFL 06 is „csak” a dupláját produkálta.

Első LEGO játékuk népszerűségéből igazi sikersorozatot kovácsoltak a Traveller’s Tales fejlesztői. A LEGO Marvel Super Heroes megjelenéséig eltelt nyolc év alatt, nagy-konzolokra és PC-re kiadott játékok közül csupán egyetlen volt, ami a tesztek pontszámainak összesítését nézve 70 százalék alatti értékelés kapott. Ezt az eredményt ráadásul úgy sikerült elérni, hogy 18 LEGO címet hoztak ki ezen idő alatt, ami átlagosan évente két játékot jelent. Valamit nagyon jól kell csinálniuk a fejlesztőknek, hogy ilyen játéközön mellett se unjanak rá a franchise-ra a játékosok.

Még csak titkosnak sem nevezhetjük azt a receptet, ami sikereik alapja. Épp úgy, mint egy jó étteremben, minőségi alapanyagból, a fő összetevőket harmonikus kombinációba rendezve és gazdagon fűszerezve tálalják fel. Az alapokat már a kezdetektől népszerű mozifilm, vagy mint a LEGO Marvel Super Heroes esetében is, a sikeres film alapjául szolgáló szélesebb univerzum szolgáltatja. A hozzávalói, az akció, az ügyességi és könnyen átlátható logikai feladatok. Legfontosabb fűszerük pedig a humor, hiszen nehéz lenne komolyan venni az egyforma LEGO figurákon csupán néhány jellegzetes vonásukkal felismerhetővé tett és ettől alapvetően karikatúra jelleget kapó szereplőket.

Igaz a választék koránt sem olyan változatos, mint egy elegáns étteremben, a TT LEGO konyhájában nem nagyon készül más, csak frissensült és köret. Vagyis egy-két kivételtől eltekintve (pl: LEGO Rockband) az akció-platform kategóriába tartozó játékokat kapunk, de ezt is várjuk a stílusok közötti csapongás helyett. Igaz, ezzel nem minden játékos ért egyet, s akiket nem ragad magával a TT féle LEGO címek hangulata, azok a fejlődést hiányolják, és futószalagos gyártást emlegetnek.

Az elmarasztaló véleménynek ugyan van némi valóság alapja, de a Traveller’s Tale LEGO játékai azonban, igenis mutatnak fejlődést. Az tény, hogy nem cserélik le az engine-t minden egyes játékra, de lehetne még bőven címeket sorolni (az A+ ligából is) ahol szintén hosszú évekig nem változik a motor. A generációváltásoknál pedig nem csak a grafika minőségén javítgatnak a fejlesztők, bár ebben a tekintetben egyébként is jóval kisebb kihívás áll egy szabályos mértani formákból álló, fényes műanyag szereplőket felvonultató, mint az emberi karakterekre alapozott játékok előtt. A motor fejlődése mind több részlet megjelenítésében és – ha a jelenet megkívánja – figurák tömkelegének egyidejű kezelésében is tetten érhető. A LEGO Batman 2: Super Heros megjelenésekor pedig igen jelentős előrelépést tettek a TT fejlesztői. A korábban néma, – de arcvonásaikkal és mozgásukkal sok mindent kifejezni képes – figurák szinkronhangot kaptak a 2012-ben kiadott játékban. Annak köszönhetően, hogy nem csak pantomimmel adhatják elő mondandójukat a szereplők, a játéktörténet összetettebbé vált, és persze verbális humor-bonbonokat is ízlelgethetünk az eddig sem szomorú átvezető animációkban.

Természetesen a LEGO Marvel Super Heroes is erre a motorra épült, aminek játékélmény szempontjából – sokunk számára – még a dumáló karaktereknél is fontosabb képessége, hogy sandbox környezet ad a játéknak. Míg korábban „csak” a történetben szerepet játszó helyszínek bejárására, – és oda később más karakterekkel való visszatérésre – volt módja a játékosnak, addig a szabadon bejárható környezetben mindenféle mellék küldetések végrehajtásával is múlathatja az időt. Ez persze nem csak a játék szavatosságát növeli meg nagyságrendekkel, de további mókára is remek alkalmat ad a fejlesztőknek, akiknek agyament ötletei jó pár humoros feladatban is formát öltenek.

A világ sorsa forog kockán

Messze-messze, a naprendszeren is túl, ahol az Ezüst Utazó (Silver Surfer) szörfdeszkája túrja fel a téridő hullámait, ott él Galactus. Ősibb magánál a világegyetemnél és erősebb bárkinél az univerzumban. Erejét bolygók egész bioszférájának bekebelezéséből nyeri. Feltámadt éhségének csillapítására most a földet szemelte ki.

A bekebelezésre kiválasztott világot elérő hírnökére azonban felfigyelnek a föld különleges képességekkel bíró lényei, de nem csak a „jófiúk”. Végül Fátum Doktor (Dr. Doom) a Vasembert (Iron Man) megelőzve darabjaira robbantja az Ezüst Utazó szörfjét, mert meg akarja megszerezni a világon szétszóródó Kozmikus Kockákat, hogy belőlük építhesse fel a „Végítélet Fátum Doktor féle Végzet-Sugarát”. Gonosz terve szerint, ezzel nem csak Világpusztító Galactust tudja megállítani, de a föld feletti uralmat is megszerezheti.

A S.H.I.E.L.D. (Stratégiai Honvédő Iroda Elhárító és Logisztikai Divíziója) parancsnoka, Nick Fury a kettős vészhelyzet megoldására minden idők legnagyobb Bosszúálló csapatát állítja csatasorba. Az összes Marvel szuperhőst felvonultató csapat első feladata, a Kozmikus Kockák visszaszerzése. A feladat ennek ellenére nem lesz egyszerű, mert nemeziseik is szövetségre lépnek és a kockák Fátum Doktorhoz juttatásáért latba vetik szuperképességeiket.

Az ambiciózus kerettörténethez tartozó „névsorolvasástól” tekintsük most el, mert a LEGO Marvel Super Heroes 155 játszható karaktert ígér. Igaz, ezek között néhányan többször is szerepelnek, mint például Vasember, a különféle, és eltérő képességeket biztosító öltözeteiben. Néhány figura pedig adott platformhoz kötődik és természetesen vannak pár csak DLC-ben, illetve előfizetők számára megnyitható szereplők is. A bődületes számból azonban önmagában is érezhető, hogy minden valamirevaló Marvel figura bekerült a játékba, nem csak azok, amelyek már feltűntek a mozivásznon is.

Nem kell képregény-rajongónak lenni ahhoz, hogy örömünket leljük az összes Marvel hőst és ősellenségeiket felsorakoztató LEGO opuszban. Sőt, a Marvel szuperhős szériák legelkötelezettebb rajongóit talán még bosszanthatja is, hogy a történet megalkotásakor a fejlesztők ennyire szabad kézzel nyúltak az egyes franchise-okhoz. A történet epizódjainak többségénél, ugyanis mintha kimondottan arra törekedtek volna a fejlesztők, hogy minden filmes vagy képregényes előzmény nélküli crossovereket hozzanak össze. Mintha kiemelt szempont lett volna a pályatervezésnél, hogy a játékos irányította karaktereket és a velük szembeszálló nemeziseket is, a korábban nem látott csapatokba rendezzék. Remek példa erre a Bifrosty Reception epizód, ahol a Loki és jégóriásai által elfoglalt Asgard-ba Fáklya (Human Torch), Rozsomák (Wolverine) és Amerika Kapitány (az ő nevét kivételesen szó szerint fordították) kíséri el Thort.

A szuperek persze nem csak díszkíséretnek kellenek a kalapácsos viking isten mellé. A küldetések teljesítéséhez minden esetben többféle szuperképességre van szükség, a játékosnak váltogatni kell az általa irányított karakterek között, mindig azt a figurát bevetve, aki az adott akadályt képes eltávolítani az útból, vagy valamilyen módon át tudja rajta juttatni csapattársait. A story-mód epizódjainak kijátszása során épp ezért, előre meghatározottak az adott jelentben irányítható karakterek, akikkel biztosan sikerre vihető az adott küldetés.

Egy-egy helyszínt kimaxolni első nekifutásra azonban lehetetlen, mert a bónusz területeket elzáró akadályokat olyan szuperképességgel lehet csak eltávolítani az útból, amilyennel a küldetéshez rendelt csapat egyetlen tagja sem rendelkezik. Viszont a csalogató kihívások visszacsábítanak, miután sikerül olyan karaktert is játszhatóvá tenni, amelyik képes az akadály leküzdésére, vagy a speciális anyagból készült tárgyak szétszedésére, hogy az ott rejtőző gyűjtögetni valókat is hozzá csaphassuk a kollekcióhoz. A sikerélményen túl az is ösztönzés lehet, a nem is annyira elrejtett mini készletek, aranykockák és miegymások begyűjtésére, hogy bizony vannak olyan karakterek, melyek csak kellő számú bónusztárgy összeszedegetés után válnak elérhetővé.

Bonyolultság helyett változatosság

Karakterek megnyitása mellett, különféle, a szuperhősökre aggatható jelmez és „ruházati kiegészítő” is elérhető, ráadásul nem csak a történet helyszínein lehet az ezekhez szükséges bónusz tárgyakat gyűjtögetni. Ahogy arról már szó esett korábban, a nagyobbik részében New York utcáin és épületeiben bonyolódó történet epizódjainak helyszíneit, egy szabadon bebarangolható városban közelíthetjük meg. Az utcákon, metróalagútban, felhőkarcolók tetején és mindenféle, néha igencsak meglepő helyen lehet belebotlani bónuszt rejtő tárgyakba, vagy a lakosok apróbb-nagyobb, de „mindenképp” szuperhős után kiáltó problémáinak megoldásáért is jár jutalom. A LEGO Marvel Super Heroes New Yorkja persze nem pontos mása a valódi városnak, már csak mérete miatt sem, de azért szép nagy, és számos ikonikus tereptárgy és épület megtalálható benne. Szép számmal akadnak a valóságban nem létező, de a Marvel univerzumokban fontos szerepet játszó, jellegzetes épületek is, mint a Stark torony vagy az OSCORP irodaháza.

Ezek többsége pedig nem csak külsejével, mint városi díszlet kap szerepet a játékban. A történet során többet belülről is megismerhetünk, legalább is azokat a részeket, ahol az ellenfelek és akadályok során végig kell küzdeni karaktereinket a pálya végén valamely nemezissel vívandó összecsapásig. A bossfightokban a műfaj íratlan szabályai érvényesek, mert bár karaktereink szuperhősök, de az ellenfeleik is különleges képességekkel bírnak, s nem is lennének igazi főgonoszok, ha valamilyen trükkel (szuperfegyver, óriásrobot, stb) nem próbálnának tisztességtelen előnyhöz jutni. Ettől ugyan nem válnak legyőzhetetlenné, de a sikerhez, a karakterek összehangolt és jól időzített bevetése szükséges, esetenként pedig segédeszközt kell rögtönözni a helyszínen található tárgyak szétverése után visszamaradó építőelemekből. A Homokember (Sandman) óriás szörnyetegének részeit, például vízzel kell sárrá változtatni, amihez egy hirtelenjében megépített vízágyúra is szükség lesz, hogy aztán a megszilárdult anyagot már szét tudja verni Hulk.

Az irányítás a sokféle feladat, az aktív szuperhős többféle képessége és a karakterek közötti váltogatás ellenére sem bonyolult feladat. A Traveller’s Tales fejlesztői a mozgás irányítására való analóg karon vagy iránybillentyűkön felül gyakorlatilag négy gombot felhasználva oldották meg a vezérlést. Ez úgy lehetséges, hogy több funkciót is ugyanaz a billentyű lát el. A fegyverrel vagy távolba ható támadási képességgel is bíró karaktereknél, ha nincs a közelükben ellenfél, akkor lövést adhatunk le az akciógombbal. A repülésre vagy lebegésre képes karaktereknél az ugrás gomb dupla lenyomása aktiválja azt. A szupererőt előhívó billentyű pedig azon túl, hogy egyes karaktereknél más-más képességet hoz működésbe lenyomása és nyomva tartása, a kapcsolók közelébe lépve azokat aktiválja. A különösen nagy erőkifejtést igénylő cselekedeteket pedig, valamely billentyű (amit jelez a játék) heves nyomkodásával lehet végrehajtani.

Az akció és ügyességi feladatok mellet, a játékos logikai képességeit is próbára teszi a LEGO Marvel Super Heroes. A zárak kinyitásához, pálya elemeinek mozgatásához, vagy a berendezések energiájának ki-be kapcsolásához persze nem kell rakétatudónak lenni, viszont az egyszerű és gyorsan megoldható feladványok kellemesen megtörik a harc és ugrálás ritmusát, megelőzve ezzel, hogy monotonná váljanak a hosszabb küldetések.

Gyerekjáték, felnőtteknek is

A leírva kissé kuszának hangzó megoldás a gyakorlatban igen jól működik, és a játék kezelésére azok is hamar ráéreznek, akik korábban nem kerültek közelebbi kapcsolatba a TT LEGO sorozatába tartozó címekkel. Arról, hogy a harc se legyen unalmas, egy minimál kombo megoldás hivatott gondoskodni. Minden egyes karakternek vannak sajátos közelharci mozdulatai, az egyszerű ütés mellett igen látványos, sőt kimondottan akrobatikus támadásokat is produkálnak harc közben. Ezek előcsalogatáshoz nem kell bonyolult kombinációkat végignyomogatni, folyamatosan támadva a közelünkbe kerülő ellenfeleket, az éppen a játékos által irányított karakterek szépen bemutatják repertoárjukat. Folyamatos támadásra pedig jó pár alkalommal lesz mód, mert a főellenségek kegyencei ritkán próbálják egymagukban utunkat állni. Még szerencse, hogy a LEGO játékokban nem igazán van „Game Over” felirat. A figurák nem meghalnak, csak alkotó elemeikre hullnak (ezzel kicsit ki is van fogva a szél az erőszakos videojátékok ellen kampányolók vitorláiból), a játékos irányította karakterek pedig hamar újra összeállnak, és ott folytatódhat minden, ahol épp félbeszakadt.

A finoman megfogalmazva „visszafogott nehézségi fok” – amit nem is lehet variálni – is egy olyan állandó jellemzője a TT LEGO játékainak, amit a hangulatra nem fogékony játékosok az egyértelmű hátrányaihoz sorolnak. Saját meglátásom szerint, azonban inkább az előnyére válik a könnyen elérhető siker. Elsősorban azért, mert ha nem kell minden idegszálával a túlélésre vagy az összetett irányításra koncentrálnia a játékosnak, akkor a háttérben zajló történésekre, a helyszínek részleteire több figyelmet tud fordítani. Márpedig a fejlesztők számítanak erre a figyelemre, és nem kevés megmosolyogtató részlettel hálálják meg. A legfiatalabb korosztályba tartozó, és kezdő játékosok számára azért ez a nehézségi fok is bőven tartogat kihívást, ugyanakkor a teljes kudarc kizárása komoly frusztrációforrást iktat ki. Idősebb és gyakorlott gamerek esetében, pedig kiválóan alkalmas egy kis lazulós játékra, amikor a komolyabb erőfeszítést megkövetelő játékok inkább idegesítő, mint szórakoztató kihívást jelentenének.

Őszintén remélem, hogy a Travelles’s Tales fejlesztői még sok LEGO-sat mesélnek nekünk, miközben a játékok fejlesztésének útján sem felejtenek el tovább utazni. Mert bár pompás és hosszan tartó szórakozást nyújt a LEGO Marvel Super Heroes, bőven vannak még kultikus hősök és történetek, amire játékot lehet alapozni, és az engine képességein is lehet javítani, sőt szolgáltatásainak bővítésére is kínálkozik még lehetőség. Nem tudom, hogy miért nem teszik végre hálózativá a cooperatív multiplayert, mert abban viszont biztos vagyok, hogy az ünnepek alatt jó néhány órát remekül fogunk vele szórakozni az egyszerre csak ritkán ráérő családtagjaimmal, a rögzített mellett jól működő dinamikus osztott képernyős helyi co-op módban. Ugyanakkor nagyon szívesen tenném ezt a saját konzoljuk előtt a város, ország, világ másik végén ülő ismerőseimmel vagy épp ismeretlenekkel is időnként. Egy másik, a PS3 és Vita tulajdonosok által valószínűleg szintén régóta áhított lehetőség a cross play, vagyis, hogy az egyébként mindkét konzolra megjelent játék között át lehessen vinni a mentéseket.