Hirdetés
Jól bevált recept
A Sandy Bridge-E megalkotásához az Intel viszonylag régóta rendelkezésre álló eszközöket és fejlesztéseket használt fel. A mikroarchitektúra hónapok óta kereskedelmi forgalomban van, így ebben jóformán semmiféle kockázati tényező nem lapult. Mindehhez a már két éve tömeggyártásra alkalmazott, 32 nm-es HKMG gyártástechnológiát alkalmazták, melyet a mérnökök már úgy ismertek, mint a tenyerüket. Természetesen így sem gyerekjáték egy teljesen új lapka megalkotása, különösen akkor, ha azt elsősorban a szerverek világába szánják.
A fenti képen az egyszerűen csak Sandy Bridge-E névre keresztelt szilícium fotója látható. A nem kevesebb mint 2,27 milliárd tranzisztort tartalmazó lapka területe 435 mm2. Mindkét érték meglehetősen nagynak számít.
| Lapka kódneve | Gyártástechnológia | Magok száma | L2 + L3 mérete | Tranzisztorszám | Lapka területe |
|---|---|---|---|---|---|
| Sandy Bridge-E | 32 nm HKMG | 6 | 16,5 MB | 2,27 milliárd | 435 mm2 |
| Sandy Bridge | 32 nm HKMG | 4 (+ IGP) | 9 MB | 995 millió | 216 mm2 |
| Gulftown | 32 nm HKMG | 6 | 13,5 MB | 1,17 milliárd | 240 mm2 |
| Lynnfield | 45 nm HKMG | 4 | 9 MB | 774 millió | 296 mm2 |
| Bloomfield | 45 nm HKMG | 4 | 9 MB | 731 millió | 263 mm2 |
| Orochi (Bulldozer) | 32 nm HKMG SOI | 8 (4 modul) | 16 MB | ~2 milliárd | 315 mm2 |
| Llano | 32 nm HKMG SOI | 4 (+ IGP) | 4 MB | 1,45 milliárd | 228 mm2 |
| Thuban | 45 nm SOI | 6 | 9 MB | 904 millió | 346 mm2 |
| Deneb | 45 nm SOI | 4 | 8 MB | 758 millió | 258 mm2 |
Olyannyira, hogy ezen paraméterekben a lapka át is vette a vezetést az éppen aktuális mezőnyben. Tranzisztorszám tekintetében bő 13%-ot ver a Bulldozerre, míg méretben durván 90 mm2-rel nagyobb, mint a második helyezett Thuban. Érdekességképpen megemlítenénk, hogy az AMD aktuális, 40 nm-en készülő csúcs Cayman kódnevű GPU-ja 389 mm2 területű, míg az NVIDIA GF110 kódnévre hallgató nagyágyúja nem kevesebb mint 520 mm2-es. A Sandy Bridge-E, ha nem is pontosan, de ezek közé ékelődik be méretét tekintve.
A lapka felépítésén még érdemes néhány mondat erejéig elmélázni. A "Queue, Uncore & I/O" szekció tartalmazza a PCI Express sávokat, melyekből összesen 40 darab található a processzorban. Az előzetes várakozások alapján ezek a 3.0-s szabványt is támogatták volna, de egyelőre ez bizonyos okokból nem valósult meg teljesen. A vezérlő ugyan elméletben támogatja a szabványt, de a PCI-SIG minősítése értelmében hivatalosan csak a PCI Express 2.0-val kompatibilis. Az Intel szerint bizonyos, az új szabványt támogató kártyák működni fognak 3.0-s módban, ennek ellenére a hivatalos prezentációban a legtöbb helyen még 2.0 szerepel. Egyes források szerint az ügy végére a pontot majd egy újabb, jövőre érkező stepping fogja feltenni, így addig 3.0-s kártyák hiányában biztosan meg kell elégednünk a 2.0-s támogatással. Az említett fenti rész foglalja még magában a QPI linkeket, melyek csak a szerverekbe szánt, Xeon névre keresztelt verziókban kerültek bevetésre. Kettő vagy ennél több processzort tartalmazó rendszerek esetében ezek biztosítják az egyes CPU-k közti adatcserét, azaz egyprocesszoros megoldásoknál erre nincs szükség. Középen hatalmas L3 cache lapul, melynek mérete nem kevesebb mint 15 MB. 20 utas csoportasszociatív, megosztott a processzormagok között és továbbra is a MESIF koherencia protokollt követi.
Ennek megfelelően a magoknak saját L3 szeletük van, melybe írhatnak, míg az adatok olvasása szempontjából a teljes L3 cache elérhető bármelyik számára. Ezen felül a cache inkluzív, azaz az összes L1 és L2 gyorsítótárban megtalálható információt tárolja: az Intel szerint ez jobb megoldás, mint az AMD által alkalmazott exkluzív cache, mert így az adatkeresgéléshez szükséges forgalom csökkenthető, bár azt nem teszik hozzá, hogy így a kihasználható terület viszont kisebb. A cache méretével együtt nőtt annak késleltetése, egészen pontosan 5 órajelciklussal, 25-ről 30-ra.
A cache mellett két oldalról találhatóak a magok. A lapka alapvetően egy natív nyolcmagos dizájn, de az asztalra szánt verzióknál legalább 2 magot letiltottak, azaz teljes értékű verzió jelen állás szerint egyelőre csak Xeon formában lát majd napvilágot.
Legvégül a memóriavezérlő, mely az Uncore részhez hasonlóan igen méretes darab. Ez nem véletlen, hisz egy négycsatornás megoldást rejt, azaz 256 bites. A gyári specifikáció alapján a modulok órajele 1600 MHz, míg összkapacitásuk 64 GB lehet. Mindent egybevéve négy modullal nem kevesebb mint 51,2 GB/s-os elméleti átviteli csúcsértéket lehet elérni.
A Sandy-Bridge-E a GPU-hoz kapcsolódó funkciókat (pl.: Quick Sync) leszámítva mindent tud, amit korábbi, hasonló nevű rokona. Utasításkészletek tekintetében a felhozatal teljesen megegyező. Természetesen a Hyper-Threading most sem maradt ki, ahogy a hardveres virtualizáció támogatása sem, bár az első C1-es revízió esetében a VT-d technológia (címfordítási és védelmi funkció) egy hiba miatt le van tiltva. A Nehalem érkezésével bevezetett Turbo Boost is jelen van, egészen pontosan a 2.0-s verziója. Ennek segítségével tesztünk főszereplője akár 300 MHz-es pluszt is kaphat, ha az a beállított TDP keretbe és a hőmérsékletbe még belefér. Három vagy négy aktív magnál ez már plusz 400, míg kettő vagy egy esetében plusz 600 MHz.
| Típus | Órajel | Turbo Boost órajel | L3 cache | Fogyasztás (TDP) | Listaár |
|---|---|---|---|---|---|
| i7-3960X (6 mag) | 3,3 GHz | 3,9 GHz | 15 MB | 130 W | 990 dollár |
| i7-3930K (6 mag) | 3,2 GHz | 3,8 GHz | 12 MB | 130 W | 555 dollár |
Első körben két asztali Sandy Bridge-E modell debütál; fontosabb specifikációikat a fenti táblázat foglalja össze. Jövő év első negyedévében érkezik még az i7-3820, melyben már csak négy mag, valamint 10 MB L3 cache lesz aktív. Az alap 3,6, míg a turbó órajel 3,7 GHz lesz, továbbra is 130 wattos TDP mellett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
