Mindennapi használat, összegzés
Mindennapi használat
Ahogy látható, felemás eredményekkel zárult a tesztelés első fázisa, ám ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk. Az egereket kipróbáltuk a mindennapok során, amibe persze beletartozik némi játék is, és itt már közel sem volt olyan vészes a helyzet, mint az első blikkre tűnhet (a GW9300M-re és GW9900M-re gondolunk). Az kétségtelen, hogy mindhárom kurzorkergető legnagyobb problémája a tömege. Tudjuk, hogy ez nagyon szubjektív tényező, és számos olyan felhasználó van, aki csak legyint az ilyesmire, de szerintünk nagyon nem járja, hogy a legkönnyebb példány is 120 gramm. Ez már nem is közép-, hanem nehézsúly.
A GW9300M-ben van a leggyengébb szenzor (A3050), ennek ellenére lehet vele tisztességeset lőni (a videó egy korábbi implementációval, a Roccat Luával lett elkövetve, de átemelhető tesztünkbe példaként). Az bizonyos, hogy ajánlott kerülni a túlontúl alacsony egérérzékenységet, mert ott már akadhatnak problémák, ám amennyiben relatív közelségben maradunk az arany középúthoz, nem fog megkeseredni az életünk.
Hiába a rossz számok, felhasználói szinten kellemesen elvoltunk a "kis" 9300-assal, és inkább csak a kifejezetten magas LoD (kb. 3,5 mm) zavart bennünket. Ez megintcsak egyéni preferencia kérdése, mert vannak, akik imádják és vannak, akik ki nem állhatják az ilyet. Ha az utóbbi csoportba tartozunk, akkor sem kell kétségbe esnünk, hiszen erre több megoldás is kínálkozik. Az egyik a jó öreg tapefix, azaz egy átlátszatlan szigszalag darabbal részlegesen kitakarjuk az érzékelő lencséjének látószögét, a másik pedig az, hogy vastagabb teflontalpakat használunk (szükség esetén e két metódus kombinálva is alkalmazható, bár az gyakran már kontraproduktív).
A GW9800M szenzorosan már jóval kellemesebb összképet mutat, ám nála a tömegen kívül a bal és jobb klikkek alatt megbúvó mikrokapcsolók nyomáserejét sokalltuk; nem kérdés, hogy (kis költői túlzással élve) irtózatos munka őket lenyomni, hosszútávon bizony kimerítő dolog kattintgatni velük. A GW9900M is megállta a helyét a hétköznapokban, semmi különösebb említésre méltó nem jut az eszünkbe vele kapcsolatban, tette a dolgát, ahogy kell. A LoD-ja igen alacsony, körülbelül 1,5-2 mm, ebben párra talált a 9800-assal. A sok programozható gomb megkönnyítheti a létezést, mert az operációs rendszer/egyéb szoftver sűrűn használt funkcióinak jó részét jobb tenyerünk alá csoportosíthatjuk; az sem kérdés, hogy ezt a MOBA- és MMO játékosok üdvözítőnek fogják találni.
Játékokat illetően most nem a Quake franchise nagyjait vettük elő, hanem az újkeletű Apex Legends trendvonatára ültünk fel, és persze némi Call of Duty: World at War kooperatív zombi módot is eszközöltünk néhány esti LAN keretein belül. Megintcsak azt kell elmondanunk, mint korábban: a tesztelő személyére levetített fizikai diszkomforton túl (a tömeg, ugye) derekasan helytálltak a gWings üdvöskéi, igaz, a sensitivity nem volt csutkára lehúzva. Lényeg a lényeg, zavaró anomáliákkal nem találkoztunk.
Összegzés
A végszóhoz érkezve több szempontot is célszerű figyelembe vennünk. Ne felejtsük el, hogy egy friss belépőről van szó a játékos egerek (illetve egyéb gamer perifériák) piacán, ezért inkább szárnypróbálgatásként tekintünk a termékekre, mintsem kiforrott mérnöki folyamat gyümölcseiként; remekül lehet építkezni OEM komponensekből is, csak a megfelelő receptet kell megtalálni. Ezt megerősíti a gyártói weboldal egyszerű volta – de ezeken biztos még dolgoznak majd.
Az kétségbevonhatatlan, hogy a gWings a belépőszinten igyekszik szétszórni portékáit (egyelőre legalábbis), és ezzel a törekvéssel tulajdonképpen nem lő túlságosan mellé, hiszen a 12 gombos csúcsmodell is megáll a 15 000 forintos határon.
Ahogy már korábban is leírtuk, a legnagyobb gondunk az egerek tömegével volt. Igen, ez nagyon erősen személyes preferencia kérdése, de nem értjük, hogy ha már háromfelé osztották a kínálatot, miért nem lehetett egymástól jobban differenciálni a modelleket: több értelmet tulajdonítanánk annak, ha a GW9300-as például 90-100 gramm környékére, a GW9800-as mondjuk 110 gramm tájára, a legtermetesebb GW9900-as pedig 120 gramm vonzáskörzetébe lett volna pozicionálva. A jelen felállás szerint aki könnyebb (vagy csak középsúlyú) rágcsálót keres, még véletlenül sem gondolhat a magyar gyökerű brand felhozatalára, mert nem fog találni magának megfelelő típust.
A mérsékelt árazással pariban van a dobozok tartalmának egyszerű volta, a felhasznált, olcsó anyagok és a kisebb gyermekbetegségek (mint amilyen például a GW9800-as "izmozós" Omron kapcsolói vagy a GW9900-as szoftveres sensitivity/felbontás bugos szabályozása). Ha a tömegtől eltekintünk, talán a három egér kombinációjából születhetne egy olyan termék, amit már bátran mernénk ajánlani. Mi elsősorban egy GW9300M burkolatban lakó GW9800M szenzort tudnánk elképzelni, GW9300M mikrokapcsolókkal, talpakkal és dedikált polling rate váltóval, a GW9900M-éhez hasonló, textúrázott felülettel, ám harisnyázatlan, csupasz kábellel. És persze nagyjából 20 grammal könnyebben, de azt mondtuk, tekintsünk el a tömegtől.
[+]
Ezektől függetlenül simán megeshet, hogy valaki megtalálja a számára tökéletes egeret már a gWings elsőkörös kínálatában is, de erre még nagyobb sanszot szolgáltatna, ha egy-két ezressel tovább mérsékelnék az árcédulákon szereplő (amúgy nem túlságosan elszállt) összegeket. Azzal az életbölcselettel zárjuk jelen írásunkat, amit már számtalanszor elismételtünk a múltban: vásárlás előtt, ha tehetjük, mindenképpen tapogassuk meg a kiszemelt példányt, és a komfortot illetően ne adjunk mások szavára; ahány ember, annyi kényelmi szempont és igény létezik.
Synthwave
A gWings Spider egereket a hazai forgalmazó bocsátotta rendelkezésünkre.
