Gigabyte 845D -- P4-es alapjárat

Bevezetés

Még mielőtt bárki azt hinné, a prohardver cikkügyileg végleg visszasüllyedt a havilapok "frissességére", az okok spontán elhallgatása mellett, valamint lelkesedésünk töretlenségét bizonyítandó, álljon itt egy újabb írás, annak ellenére, hogy hosszabb távú tapasztalataink szerint a szerkesztőség irányultsága, amely előszeretettel vesz célba új, újabb és még újabb alaplapi megoldásokat, nem feltétlen esik egybe az olvasók érdeklődésével, azaz ezen cikkeink messze nem arról győzködnek minket, hogy így és csak így tovább. De nem baj: kitartásunk számunkra is példaértékű, hogy mást ne mondjunk..

Ha megtehetnénk (valami über-interaktivitásféle jegyében), most úgy folytatnánk eme szösszenetet, hogy megkérdeznénk az általában nyájasnak mondott olvasót (amely kifejezés úgy amúgy talán csak és kizárólag a Juhász vezetéknevűeknél tűnik értelmesnek, a többiekre enyhén deprimáló fényt vet), melyik tesztelt vasról olvasna cikket legszívesebben a Gigabyte 845D, Gigabyte 645 vagy Soltek 645A2 közül.. És ha módunkban állna, tartanánk is magunkat a többség akaratához. De sajnos nem tehetjük, így marad a szerkesztői önkény, amely a Gigabyte i845D lapjához vezet minket, akár gyóntatópaphoz a lelkiismeret, hogy valami "maradandót" köhögjünk ki a témában.

ALAPHANG

A Pentium 4-es rendszerek evolúciója és devolúciója, a kezdeti, manapság már sokak által elavultnak bélyegzett RDRAM-os megoldások (i850), valamint az SDR-es chipsetek (pl. i845) hiányt pótló (értsd: olcsóság), de egyben hiányt is támasztó (értsd: gyér sávszélesség) átmeneti triumfálása után, jelenleg a RAM piacot folyamatosan mozgásban tartó, gyorsabb DDR platformok mentén (DDR266/333, azaz P4X266A, SiS645A2, i845D) állomásoz, hogy eztán is valami hasonló irányba lendüljön tovább.

A SiS645-tel a Silicon Integrated Systems nemrég inteles térfélen is komoly tényezővé avanzsált, mindezt azután, hogy ezt a státust az AMD CPU-kat kiszolgáló SiS735-tel kicsit korábban már sikerült zsebre tennie. Az Intel hasonszőrű, DDR RAM-okat támogató chipkészlete (i845D), vagy akár a VIA P4X266-osa így komoly riválist kapott, és noha a gyártók, ahogyan azt az MSI-nél is láttuk, egyelőre csepp távolságtartással tekintenek az új chipsetre (értsd: van köré lap, csak az épp nem szeretne presztizsmegoldás lenni), a SiS645 úgy fest, jött, látott, ésatöbbi..

Pont erről szólt egyik legutóbbi tesztünk, ahol is a Microstar két zsír új, DDR-es P4-es lapja fölé toltunk górcsövet, és valami hasonló lesz a helyzet most is, amikor a Gigabyte karámjából vezetünk elő elsőként egy 845D-s, majd pedig egy 645-ös lapot. A könnyebb emészthetőség okán a két lap két cikket képez, de ezen felül is igyekszünk magunkat terjedelem-ügyileg kicsit szigorúbban regulázni.

GIGABYTE TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Amikor majd' egy hónapja megkaptuk a két Gigabyte-ot, és először nyitottuk fel a megújult dizájnnal operáló fidesz-sárga dobozokat, meg kell valljuk, egész magasra emeltük képzeletbeli tökfödőnk, ugyanis mindaz, amit láttunk, csupán távolról emlékeztetett a korábbi Gigabyte-os előképekre: a lapok, főleg az inteles, robosztusnak tűntek, remek kialakítással kecsegtettek, színes, szélesvásznú összeszerelési segédlet járt hozzájuk, egyszóval eléggé rendben voltak.

Ám ahogyan a honi tartós kapcsolatok bizonyos százalékánál röpködő csészealjak sem feltétlen utalnak földön kívüli jelenlétre, csupán magán kívüli férjre/feleségre, úgy idővel esetünkben is tisztult a kép, a lapokról lassan, de biztosan gyűltek az őket eláztató háttérinformációk.

Az Intel saját, általában kacifántos nevekkel bíró lapjairól (aktuálisan: Bonham, Adkins, Tupelo, Coosbay, Dodson, Havre, Pendleton, stb.) két dolgot szokás hangoztatni. Az egyik a stabilitás, amely már kinézetre is megvan (nemrég láttam egy 845-ös Winnipeget, na, azon akkora kondik voltak, hogy azt hittem, ez valami "vicc"!), a másik viszont a tuning képességek szinte teljes hiánya; bár az is igaz, arra a piacra ott van temérdek egyéb gyártó jobb-rosszabb implementekkel, ez az ügy tehát vállaltan nem Intel kenyér. Ám az is elmondható, hogy Intel chipsetes lapokat sok esetben irgalmatlan magas FSB-kel is alá lehet dúcolni, tehát a chipsetek, főleg újabban, már nem gáncsolják ki a túlhajtásra áhítozókat. Persze chipsetje válogatja, hiszen az i850 a RAM oldalon sok esetben már igen korán szűkké vált (115MHz), bár még így is lekörözte az akár 170MHz-en járatható, SDR-es i845-öt.

Mindezzel csupán annyit óhajtunk mondani, hogy amikor a chipset bírná a strapát, mert más gyártó lapja az ékes bizonyíték rá, akkor a tuningképességek gyárilag meglékelése szerintünk rossz ómen, azaz ilyen lapnak nálunk nem terem babér. Ez persze nem jelenti azt, hogy az adott lap használhatatlan lenne, csak épp nem versenyképes. Pontosabban, és ebben már minden politically correctségünk ott figyel, a mi állunk biztosan nem fog leesni miatta. Ennyi.

Kivezetés

Hogy jön ez ide? Csak úgy, hogy a Gigabyte 8IRX-es lapja olyan, mint a helyi érzéstelenítés: teljesen érzéketlen a túlhajtásra. Egyrészt nincs rajta CMOS clear jumper(!!), bár BIOS-ból kettő is került rá. Ez utóbbi azonban mit sem ér: tegyünk csak alá egy 140-es FSB-t, a lap rögvest az örök vadászmezőkre katapultál; persze csak egy elemmel meggyőzés erejéig. (lásd a képen) Másrészt nem tud feszt állítani, ez pedig csúnya hiányosság. Ennek fényében minden TITAN series felirat súlytalanná válik, a lap elhasal, mint KOKO profi pályafutása, marad az ISM-szóvivői titulus, meg a lakópark reklám: bukott bajnokok beton bungallói (ez persze kicsit erős), vagy valami ilyesmi.

Fesz emelés nélkül stabil tuning nem igen lehet, így hiába is a Gigabyte lap és az i845D chipset minden FSB potenciálja, mely utóbbit az MSI kapcsán láttuk mi is (a VCore állítással egyetemben), a user kénytelen maradni a kaptafánál, tehát annyin használja a konfigot, amennyin kapta.. Kár.

A gyári gondoskodásnak fura módon ugyan nem esett áldozatául a VAGP/VDIMM beállítás, ám ezeknek így nincs túl sok értelmük. A legtöbb, mi adható, mármint a lapnak, az a +33%, ugye a RAM-ra, de ez, még egyszer mondjuk, csekély vigasz. Kárpótlásul ugyan ott a Creative CT5880-as hangchipje, meg az amúgy makulátlan stabilitás, csak ez ugye kevés, főleg a nagytestvért figyelve (8SRX, 645), aki olyat tud majd, hogy öröm lesz nézni, bár.. To be continued.. :)

A lapról ezen felül elmondható, hogy a +12V-os tápot itt is muszáj volt bekötni, a táp amúgy egész jó helyen figyelt, valamint a HDD/FDD csatikat is normális helyre sikerült elhelyezni. A továbbiakban a teszteredmények mondhatni szerényen képviseltetik csak magukat, sebaj, majd a 8SRX kárpótol. Azt azért kiemelnénk, hogy mint azt már a két DDR-es MSI-nél is megfigyeltük, az Intel chipsetje jobban skálázódik, azonos órajelen mérhetően erősebben teljesít, ez azonban továbbra is kevés az üdvösséghez. Ami pedig csúnyán rontja az összképet, az nem más, mint a lehagyott komponensek garmadája (lásd képek itt-ott), bár ezek egy része a BIOS-ban tetten érhető.

A Pentium 4-es platform szerintünk kb. mostanra forrta ki magát, ami persze még nem jelenti azt, hogy ne lenne benne tartalék. Azonban egy SiS645A2/SiS650, vagy egy i845D köré épített izmos DDR-es rendszer, akár 2.4GHz-en járatott, emberi áron mért Northwooddal megfejelve, vagy maradjuk csak az itt is használt D0-s Willamette-nél, jelenleg minden bizonnyal képes kiemelkedőt domborítani, persze mindezt csak a PC-s mércével mért régióban.