Használat közben
Nem mondanánk, hogy az X-T100 a legergonomikusabb váz, ami valaha a kezünk ügyébe akadt, de ez váratlan módon nem a markolat hiányának köszönhető. Bár a felszerelhető műanyagelemmel és nélküle is viszonylag kényelmesen lehet tartani, a probléma akkor kezdődik, amikor meg akarjuk nyomni az exponálógombot, amihez már másfajta fogást kell alkalmazni – ilyenkor kis- és gyűrűsujjunk is lecsúszott a váz aljára. Néhány alkalom után azonban már elsőre rögtön úgy kaptuk fel a gépet, hogy az exponálógombon volt a mutatóujjunk és két ujjal támasztottuk alulról a vázat, így pedig már kényelmesen tudtuk használni.
[+]
A következő lépés a komponálás volt, ez mind a hátsó kijelzőt, mint az EVF-et használva egyszerű művelet, mindkettő esetében elégedettek voltunk a megjelenítés minőségével. Azzal viszont kevésbé, hogy a monitort semmi nem rögzíti behajtott állapotában, ezért minden érintésnél némi lötyögést tapasztaltunk, ami valószínűleg annak is betudható, hogy nem egy frissen kibontott példányt próbáltunk, ettől függetlenül egy kis pöcök elfért volna a kijelző szélén, ami behajtva valamennyire beakad, ezzel rögzítve azt a vázhoz.
[+]
Na nem mintha egyébként szívesen tapogatnánk a megjelenítőt, sajnos az érzékelés sebessége nem az igazi, akár fókuszpontválasztásról, akár a menüben való navigálásról beszélünk, az érintéstől számítva csak nagyjából fél-egy másodperc után reagál a rendszer a kiadott utasításokra, ez pedig nem a hardveres teljesítménynek tudható be, mert a gombokkal való navigálásnál nem tapasztaltunk ilyet.
[+]
Az alacsonyabb teljesítmény inkább fókuszálás közben tűnik fel, egyébként is érezhető, hogy az objektív elég sokat keresgél, főleg akkor, ha nincs szikrázó napsütés, de ha sikerült az élességállítás, egy pillanatra „lefagy” az élőkép és csak utána láthatjuk ismét, amit a kamera is lát, ez pedig sajnos minden fókuszálásnál előfordul. Persze nem arról van szó, hogy használhatatlan lenne, de ha mozgó témát szeretnénk fotózni, akkor nem ez lesz a tökéletes választás. Ezért nagy kár, mert rendelkezésünkre áll arc- és szemkövetés is, ez pedig még jól is működik, pontosan trackeli a követnivalót, de ez csak a zöld négyzeteken látszik, mire élesre állna, már lehet, hogy máshol jár az illető. A rendszer egyébként képes a mosoly érzékelésére is, melyet távoli kioldásra is használhatunk, és nagyjából 10/8 esetben működött is a dolog.
[+]
A menü felépítése egyébként ismerős lehet azok számára, akik próbáltak már Fujifilm kamerát: bal oldalon a főbb oldalakat látjuk (öt oldal a fotózással kapcsolatos mütyüröknek és három, ahol a kamera egyéb beállításait érjük el), amiken belül egy hosszú listában tudjuk kiválasztani a nekünk kellő funkciókat. A leggyakrabban használt dolgokat betehetjük az élőkép módban is elérhető gyorsmenübe. Itt jegyeznénk meg, hogy ez az egyetlen hely, ahol a forgásiránynak megfelelően reagál a szoftver a tárcsákra, mindenhol máshol (ISO, rekeszállítás, egyebek) a logikával ellentétesen működik minden, vagyis jobbra tekerve csökkennek, balra pedig nőnek az értékek. Ehhez valószínűleg hosszabb idő után hozzá lehet szokni, minket viszont még a második hét végén is nagyon zavart.
Provia és Velvia (kattintásra galéria nyílik) [+]
Fujifilm kamerához híven most is kapunk többféle filmszimulációs módot, szám szerint 11-et (Provia, Velvia, Astia, Classic Chrome, Pro Neg. Hi, Pro Neg. Std, Monokróm, Monokróm + sárga szűrő, Monokróm + piros szűrő, Monokróm + zöld szűrő, Szépia), melyek a fenti galériában hasonlíthatók össze. Ezeket live view módban is beállíthatjuk, de akár utólag is aktiválhatjuk őket, amennyiben a nyers fájlok mellett (vagy helyett) készült JPEG formátumú verzió is a képből.
[+]
Általában a vázteszteknél nem szoktuk megemlíteni a tesztelésre kapott objektívet, hiszen ez nem egy fix pont, az eddigi tesztkameráink pedig olyan kategóriákba estek, ahol valószínűleg komolyabb minőségű darabok kerülnek a gépre, most azonban kivételt teszünk, tekintve, hogy egy barátibb árazású modellről van szó, melyet bizonyára sokan fognak kitben vásárolni. A mellékelt XC 15-45 mm f3.5-5.6 OIS PZ nevéből már sejthető, hogy ez egy stabilizált, power zoomos darab, utóbbi pedig azt jelenti, hogy a zoomgyűrű nem közvetlenül mozgatja a lencsetagokat, mindössze elektronikus jeleket küld a motor felé, ami aztán elvégzi a gyújtótávolság változtatását. Ebből következően nem is forgatható körbe teljesen, csak néhány centit tudunk rajta tekerni mindkét irányban, amitől nem függ a zoomolás sebessége, vagyis a kompaktokhoz hasonlóan meg kell várnunk, míg elérjük a kívánt gyújtótávolságot.
[+]
Jó hír, hogy a rendszer megjegyzi a kikapcsolás előtti állapotot és ismételt bekapcsolásnál beáll az előző pozícióra, rossz hír viszont, hogy ezt a funkciót nem tudjuk kikapcsolni, így az egyébként sem túl jó, nagyjából két másodperces bootidő csak tovább romlik, ha épp tele állásban hagytuk az objektívet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
