Bevezető

A Fujifilm fényképezőgépeiről az embereknek először a retró dizájn, a főleg tárcsákon alapuló kezelés és az X-Trans érzékelő ugrik be először, másodszor pedig az ezek mellé társuló, nem épp alacsony vételár. Akik épp első kamerájukat szeretnék megvásárolni, azoknak opció lehet az X-A vagy X-M széria, de ezek külsőben és kezelésben is jelentősen elmaradnak az X-T sorozat tagjaitól, nem figyelmen kívül hagyva az EVF hiányát.

[+]

Tavaly tavasszal felröppentek olyan pletykák, hogy a japán gyártó alulról kívánja bővíteni a T sorozatot, nem sokkal ezután pedig hivatalossá is vált az X-T100 létezése, melyet elsősorban azoknak ajánlanak, akik eddig telefonjukkal fotóztak, de szeretnének eggyel feljebb lépni képminőségben, ugyanakkor nem kívánnak ebbe a projektbe már elsőre nagyon sokat befektetni, továbbá szempont a kompakt kialakítás és a fotók egyszerű megosztása a közösségi hálózatokon.

[+]

Persze az egyszámjegyű X-T modellek mellett eddig is léteztek olcsóbb megoldások, mint például az év elején leleplezett X-T30, de az itthoni bérekhez képest ezek esetében sem beszélhetünk olcsóságról, tekintve, hogy csak a váz is 300 000 forint feletti tétel. Tesztünk főszereplője ezzel szemben kitobjektívvel is megáll 200 000 forint környékén, ami egy kis akaraterővel viszonylag hamar összespórolható összeg, ezért kíváncsian álltunk neki a próbának.

[+]

Fontos megjegyezni, hogy fényképezőgépekről szóló tesztjeinkben nem az elkészült fotók képminőségét vizsgáljuk több száz százalékos nagyításban, ezt a feladatot meghagyjuk a napi szinten ezzel foglalkozó médiumoknak, ugyanis véleményünk szerint azonos felbontás és szenzorméret mellett csupán nüansznyi különbségek vannak a különböző gyártók kamerái között. Mi leginkább a használat közbeni általános tapasztalatokra, a kezelhetőségre és a fotózás élményére vagyunk kíváncsiak.

Specifikációs adatlap

Külső, kezelőszervek

Az első benyomásunk a kamerát kézbe véve az volt, hogy mennyire kicsi, méretéhez képest viszont kisebb tömegre számítottunk. Persze magnéziumházról nem beszélhetünk, de a helyette használt alumínium és a műanyag kombinációja igen minőségi benyomást kelt, egyáltalán nem volt olyan érzésünk, mintha játékkamerát tartanánk a kezünkben. Ahogy az a képeken is látszik, a vázon egyáltalán nincs markolat, mindössze egy kis műanyag bütyköt találunk a dobozban, amit szükség esetén felcsavarozhatunk oda, ahol nagyobb gépek esetén a markolatot találjuk. Az előlap közepén a Fujifilm saját, fémből készült X bajonettjét találjuk, balra felette pedig az autofókusz segédfénye néz velünk szembe. Az előlap borítása első pillantásra bőrnek tűnik, de megtapogatva egyértelművé válik, hogy – egyébként minőségi – műanyaggal van dolgunk.

[+]

A váz tetején találjuk a fontosabb kezelőszerveket, mint például a módválasztót, a bekapcsolásra szolgáló retesszel körülvett, kétállású exponálógombot, a programozható Fn és videórögzítés gombokat és a két testreszabható tárcsát. Utóbbiak egyike mellett egy kis villámmal jelzett reteszt is találhatunk, ezt magunk felé húzva előbukkan az előlapi Fujifilm logó mögé rejtett beépített vaku, amivel ha nem lennénk megelégedve, a vakupapucsnak hála külső egységet is csatlakoztathatunk.

[+]

A hátoldalon először valószínűleg a 3 hüvelyk képátlójú, érintésérzékeny LCD kijelzőt fogjuk észrevenni, mely talán a gyártó modelljei közül a legjobban kitalált darab. Nem csak függőleges irányban tudjuk le és fel dönteni, hanem vízszintesen is, de nem az X-T3-nál is tapasztalt módon jobbra lehet behajtani, hanem balra, kifelé, így szemben állva a vázzal is láthatjuk, hogy éppen mit vesz a kamera. A felbontás nem túl acélos, mindössze 1,04 millió pixelt számoltunk meg rajta, de legalább a színhűségre nem lehet panaszunk. A monitor felett középen kapott helyet az elektronikus, 2,36 millió pixeles OLED kereső, melyhez dioptriaállító tárcsa és közelségérzékelő is tartozik, kiegészítve egy megjelenítési módok közötti váltásra szolgáló kapcsolóval.

[+]

A minden elemében szabadon konfigurálható, négyirányú D-pad mellett kapunk egy visszajátszás, törlés, Display és Q menü gombot, valamint egy fura módon függőleges állású tárcsát, melyet akár be is nyomhatunk – utóbbihoz szintén többféle funkciót rendelhetünk.

[+]

A csatlakozók szokás szerint kétoldalt kaptak helyet, szemből nézve a jobb oldali ajtó mögött bújik meg a 2,5 milliméteres mikrofonbemenet, az ellentétes oldalon pedig a micro USB és a micro HDMI portok rejtőznek.

[+]

Az egyetlen SD kártyát alul tudjuk behelyezni az akkumulátor mellé. Számunkra negatívum, hogy az állványmenet nem az optikai tengellyel egy vonalba került, az pedig méginkább fekete pontot érdemel, hogy felszerelt állványfejjel nem lehet kinyitni az akkumulátorfedelet, ez pedig a kártyacserét is megnehezíti.

Használat közben

Nem mondanánk, hogy az X-T100 a legergonomikusabb váz, ami valaha a kezünk ügyébe akadt, de ez váratlan módon nem a markolat hiányának köszönhető. Bár a felszerelhető műanyagelemmel és nélküle is viszonylag kényelmesen lehet tartani, a probléma akkor kezdődik, amikor meg akarjuk nyomni az exponálógombot, amihez már másfajta fogást kell alkalmazni – ilyenkor kis- és gyűrűsujjunk is lecsúszott a váz aljára. Néhány alkalom után azonban már elsőre rögtön úgy kaptuk fel a gépet, hogy az exponálógombon volt a mutatóujjunk és két ujjal támasztottuk alulról a vázat, így pedig már kényelmesen tudtuk használni.

[+]

A következő lépés a komponálás volt, ez mind a hátsó kijelzőt, mint az EVF-et használva egyszerű művelet, mindkettő esetében elégedettek voltunk a megjelenítés minőségével. Azzal viszont kevésbé, hogy a monitort semmi nem rögzíti behajtott állapotában, ezért minden érintésnél némi lötyögést tapasztaltunk, ami valószínűleg annak is betudható, hogy nem egy frissen kibontott példányt próbáltunk, ettől függetlenül egy kis pöcök elfért volna a kijelző szélén, ami behajtva valamennyire beakad, ezzel rögzítve azt a vázhoz.

[+]

Na nem mintha egyébként szívesen tapogatnánk a megjelenítőt, sajnos az érzékelés sebessége nem az igazi, akár fókuszpontválasztásról, akár a menüben való navigálásról beszélünk, az érintéstől számítva csak nagyjából fél-egy másodperc után reagál a rendszer a kiadott utasításokra, ez pedig nem a hardveres teljesítménynek tudható be, mert a gombokkal való navigálásnál nem tapasztaltunk ilyet.

[+]

Az alacsonyabb teljesítmény inkább fókuszálás közben tűnik fel, egyébként is érezhető, hogy az objektív elég sokat keresgél, főleg akkor, ha nincs szikrázó napsütés, de ha sikerült az élességállítás, egy pillanatra „lefagy” az élőkép és csak utána láthatjuk ismét, amit a kamera is lát, ez pedig sajnos minden fókuszálásnál előfordul. Persze nem arról van szó, hogy használhatatlan lenne, de ha mozgó témát szeretnénk fotózni, akkor nem ez lesz a tökéletes választás. Ezért nagy kár, mert rendelkezésünkre áll arc- és szemkövetés is, ez pedig még jól is működik, pontosan trackeli a követnivalót, de ez csak a zöld négyzeteken látszik, mire élesre állna, már lehet, hogy máshol jár az illető. A rendszer egyébként képes a mosoly érzékelésére is, melyet távoli kioldásra is használhatunk, és nagyjából 10/8 esetben működött is a dolog.

[+]

A menü felépítése egyébként ismerős lehet azok számára, akik próbáltak már Fujifilm kamerát: bal oldalon a főbb oldalakat látjuk (öt oldal a fotózással kapcsolatos mütyüröknek és három, ahol a kamera egyéb beállításait érjük el), amiken belül egy hosszú listában tudjuk kiválasztani a nekünk kellő funkciókat. A leggyakrabban használt dolgokat betehetjük az élőkép módban is elérhető gyorsmenübe. Itt jegyeznénk meg, hogy ez az egyetlen hely, ahol a forgásiránynak megfelelően reagál a szoftver a tárcsákra, mindenhol máshol (ISO, rekeszállítás, egyebek) a logikával ellentétesen működik minden, vagyis jobbra tekerve csökkennek, balra pedig nőnek az értékek. Ehhez valószínűleg hosszabb idő után hozzá lehet szokni, minket viszont még a második hét végén is nagyon zavart.

Provia és Velvia (kattintásra galéria nyílik) [+]

Fujifilm kamerához híven most is kapunk többféle filmszimulációs módot, szám szerint 11-et (Provia, Velvia, Astia, Classic Chrome, Pro Neg. Hi, Pro Neg. Std, Monokróm, Monokróm + sárga szűrő, Monokróm + piros szűrő, Monokróm + zöld szűrő, Szépia), melyek a fenti galériában hasonlíthatók össze. Ezeket live view módban is beállíthatjuk, de akár utólag is aktiválhatjuk őket, amennyiben a nyers fájlok mellett (vagy helyett) készült JPEG formátumú verzió is a képből.

[+]

Általában a vázteszteknél nem szoktuk megemlíteni a tesztelésre kapott objektívet, hiszen ez nem egy fix pont, az eddigi tesztkameráink pedig olyan kategóriákba estek, ahol valószínűleg komolyabb minőségű darabok kerülnek a gépre, most azonban kivételt teszünk, tekintve, hogy egy barátibb árazású modellről van szó, melyet bizonyára sokan fognak kitben vásárolni. A mellékelt XC 15-45 mm f3.5-5.6 OIS PZ nevéből már sejthető, hogy ez egy stabilizált, power zoomos darab, utóbbi pedig azt jelenti, hogy a zoomgyűrű nem közvetlenül mozgatja a lencsetagokat, mindössze elektronikus jeleket küld a motor felé, ami aztán elvégzi a gyújtótávolság változtatását. Ebből következően nem is forgatható körbe teljesen, csak néhány centit tudunk rajta tekerni mindkét irányban, amitől nem függ a zoomolás sebessége, vagyis a kompaktokhoz hasonlóan meg kell várnunk, míg elérjük a kívánt gyújtótávolságot.

[+]

Jó hír, hogy a rendszer megjegyzi a kikapcsolás előtti állapotot és ismételt bekapcsolásnál beáll az előző pozícióra, rossz hír viszont, hogy ezt a funkciót nem tudjuk kikapcsolni, így az egyébként sem túl jó, nagyjából két másodperces bootidő csak tovább romlik, ha épp tele állásban hagytuk az objektívet.

Zaj, dinamikatartomány

Az X-T100 bajonettje mögött egy 24,2 megapixeles, APS-C méretű CMOS érzékelőt találunk, mely valószínűleg ugyanaz a darab, mint ami a még olcsóbb X-A5-ben is helyet kapott. Nyilvánvalóan nem akartak házon belül konkurenciát állítani az X-T30-nak azzal, hogy ebbe is X-Trans szenzort tesznek, ezért maradtak a hagyományos Bayer színszűrős megoldásnál. A tesztidőszak alatt végig a Fujinon XC15-45mm f3.5-5.6 OIS PZ objektívvel fotóztunk, a nyers, RAF kiterjesztésű fájlok előhívásához pedig az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftvert használtuk, 100%-os minőségű JPEG képeket exportálva belőlük.

[+]

Az érzékenységet szemléltető képsorokon megfigyelhető, hogy már ISO 400 és 800-as értékeken is észrevehető zajosodás, de még egyáltalán nem zavaró mértékben, ez pedig egészen 3200-ig így is marad, felette viszont az egymás mellett elhelyezkedő, váltakozó színes sávok vékony határai egyre inkább elmosódnak, amin már az utólagos zajszűrés sem tud javítani részletvesztés nélkül.

[+]

A zajszűrés a vázból kieső JPEG képeken erősen jelentkezik annak ellenére, hogy bármilyen erre utaló beállítást megadtunk volna, de nem bánjuk, mert a kapott eredménnyel elégedettebbek vagyunk annál, mint amit Lightroommal tudtunk elérni. Persze a 12 800-as értékkel ez sem tud csodát tenni, de alatta látjuk értelmét a JPEG-ek használatának a nyersek helyett.

Bebukott részek korrigálása (letölthető RAW fájl (kb. 41 MB)) [+]

A dinamikatartományon még mi is meglepődtünk, most szándékosan extrémebb kihívás elé állítottuk a gépet, mint általában. Az eredeti kép nagy része teljesen fekete, ennek ellenére, még ha nem is tökéletes minőségben, de látható, hogy mi van ezeken a területeken, barátságosabb körülmények között bátran alulexponálhatjuk a témát, hiszen van még tartalék ebben a szenzorban az utómunkához.

Mintaképek, videó

Az alábbi mintaképek Fujifilm X-T100 vázzal és Fujinon XC15-45mm f3.5-5.6 OIS PZ objektívvel, RAF formátumban készültek, majd az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftver segítségével, 100% minőségű JPEG formátumban, 2560 pixeles vízszintes oldalszélességgel, szerkesztés nélkül kerültek exportálásra.

Kattintásra galéria nyílik [+]

Videó

A váz egyértelműen inkább fotózásra lett kitalálva, ennek ellenére természetesen a videófelvételi képesség is adott, mi több, még egy 2,5 milliméteres jack csatlakozós mikrofonbemenetet is találunk rajta – ezzel és a kifordítható kijelzővel pedig minden adott lenne egy remek vlog kamerához. A Full HD@60p és a 4K felbontás sem hangzik rosszul, egészen addig, míg tovább nem olvassuk a specifikációkat, utóbbi esetében ugyanis csak 15 képkocka/másodperc a maximális sebesség, aminek nem sok értelmét látjuk azon felül, hogy másodpercenként 15 darab 4K felbontású képet kaphatunk, ha szükség van rá. A felvétel hossza 30 percben limitált, a kapott fájlok kiterjesztése MOV.

Elnézve a felvételeket ismét csak azt tudjuk megerősíteni, hogy az X-T100 nem videokamera. A mindössze 36 Mbps-es bitráta papíron sem tűnik túl soknak, a magas tömörítés pedig látszik is a kapott anyagokon, emlékeket megörökíteni még jó lehet, de mozgóképrögzítéshez mi inkább a telefonunkért nyúlnánk. Kezelés tekintetében sem kapunk sok lehetőséget, mindössze a mikrofon bemeneti szintjét és a fókuszálás módját tudjuk megváltoztatni, utóbbinál viszont némi zavart éreztünk az erőben, mert hiába állítottuk a vázat AF-S módra és állítottunk élességet a felvétel megkezdése előtt, a REC gomb megnyomása után véletlenszerűen újrafókuszált a gép, ami elég zavaró tud lenni, ha nem szeretnénk minden videó megosztását vágással kezdeni.

Mobil alkalmazás, értékelés

Mint már szinte minden mai kamerához, az X-T100-hoz is elérhető mobil alkalmazás a Fujifilm Camera Remote személyében, Android és iOS platformon egyaránt. Mi az utóbbi verziót próbáltuk ki, és rögtön meg is állapítottuk, hogy az X-T3 tesztünk óta mennyivel letisztultabb kezelőfelületet kapott az app, eltűntek a szivárvány összes színében pompázó kapcsolók, hogy helyüket szürke-fekete megfelelőik vegyék át. Túl sok mindent nem várhatunk el egy kamerához tartozó mobil szoftvertől, az egyszerű, Wi-Fin keresztül történő párosítás után eldönthetjük, hogy vezérelni szeretnénk az eszközt vagy pedig a memóriakártyán tárolt képeket töltenénk le.

[+]

Telefonról vezérelve stabil volt a kapcsolat, gond nélkül tudtuk állítgatni nem csak az alapvető beállításokat és az autofókuszt, de a filmszimulációs módokat is, esetleg a Power Zoom objektív miatt a zoom lehetőségét még beletehették volna. A képek lementése viszont már nem ment ilyen zökkenőmentesen, néhány percenként elvesztettük a kamera jelét, ráadásul még lassan is töltődnek be a bélyegképek. Ezért kétszer is neki kellett futni, mire a sorban az utolsó screenshotot el tudtuk készíteni, ugyanis elsőre mire minden betöltött volna, megszakadt a kapcsolat.

Az akkumulátorról elismerően tudunk nyilatkozni. Bár nem fordult elő, hogy teljesen lemerült volna, egy 300 képpel záruló fotózás után a három csíkból még kettőt láttunk a töltöttséget jelző ikonon, így valószínűleg a termékoldalon feltüntetett 430 képes élettartamot probléma nélkül tudja teljesíteni.

Értékelés

A CES-en használt X-T2 és a közvetlenül utána tesztelt X-T3 után nagyon izgatottak voltunk, hogy mire képes a Fujifilm abban az árkategóriában, amit a legtöbb ember megcéloz, mikor első kameráját választja, és összességében pozitív érzésekkel adtuk vissza a tesztkészüléket. Ugyan nem egy negatívumot soroltunk fel tesztünk során, mint például a lassúcska autofókuszt és a türelemre tanító érintőkijelzős kezelést, de ezekkel bőven együtt lehet élni, ha helyén tudjuk kezelni, hogy kinek is való ez a gép.

[+]

Azok számára tudjuk elsősorban ajánlani az X-T100-at, akik még csak most tanulják a fotózást, és leginkább táj- és városképeken, vagy bármi egyéb, nem mozgó témán keresztül (akár a portréfotózás is szóba jöhet) szeretnék elsajátítani egy telefonnál összetettebb eszköz kezelését. Erre még a kitobjektív is alkalmas lehet, ha pedig mégis „kinőné” a felhasználó, a Fujifilm X bajonettre több gyári modell is felszerelhető, adapterekkel pedig rengeteg külsős objektívvel bővítheti felszerelését. Az X-T100 remek alternatíva lehet az ebben az árkategóriában nagy erőkkel jelenlévő m4/3 és DSLR gyártók belépő modelljei mellett, aki eddig főleg ezeket a kamerákat tartotta esélyesnek, annak mindenképpen érdemes egy pillantást vetnie a japánok versenyzőjére is.

Fujifilm X-T100 fényképezőgép

SidCorky

A Fujifilm X-T100 fényképezőgépet és a Fujinon XC 15-45 f3,5-5,6 OIS PZ objektívet a Fujifilm magyar képviseletétől kaptuk tesztelésre.