Külső, tartozékok

Gyorsan szalad az idő, ha azt nézzük, hogy az FSP Raider sorozat 2012-ben, tehát több mint öt éve debütált, viszont ez idő alatt egész szép karriert futott be. Érthető ezek után, hogy az FSP nem hagyta veszni a szériát, hanem 2016 nyarán, a Computexen bejelentette az utód érkezését, amit az egyszerűség jegyében csak Raider II jelöléssel láttak el. A tavalyi bemutatót követően az új generációs Raider viszont csak idén tavasszal vált elérhetővé a boltokban, és azóta is változatlan formában van jelen a 80 Plus Silver hatásfokú tápegységek mezőnyében 450, 550, 650 és 750 wattos összteljesítménnyel, kizárólag fix kábelezéssel. A sorozatból a két nagyobb modellt néztük meg.

[+]

Az imént leírtak tudatában első látásra – teljesen jogosan – gondolhatjuk azt, hogy nem sok minden változott, de ez szerencsére nincs így. Meglehet, a matt fekete, FSP dombornyomott fémkasztni és annak ventilátorrácsa tényleg ezt sugallja, de könnyen kiszúrható, hogy lecserélték a teljes kábelezést: a vezetékek egyszínűek (feketék), és az eddig nem harisnyázott, szerteszét ágazó kábelek helyett lapos kialakításra váltottak.

[+]

Ezek után sejthető, hogy belül sem maradt minden a régi, de erről részletesebben majd a belső elemzésénél írunk. Ami viszont egyértelmű, hogy a mostani modellt nem ezek az apróságok, hanem a hatásfok növelése és a stabilabb feszültségszabályozás hívta életre, a többi csak járulékos fejlesztés, amivel követték a trendeket. Ebbe a ventilátor méretének növelése nem tartozik bele, de a – wattoktól függetlenül – 150 x 140 x 86 milliméteres házban ez nem is lenne lehetséges.

[+]

Mielőtt kielemeznénk a belsőt, vessünk egy pillantást a két tesztalany által kínált, pontosabban az egyes ágakon leadható áramerősségekre és teljesítményre!

[+]

Extra tartozékokat egyébként az FSP nem mellékel, csak a táp és a tápkábel, illetve némi papír található a dobozban. Visszatérve egy szóra a kábelekre: 20+4 tűs alaplapi kábelkorbács 650 milliméter hosszú, míg a két darab 4 tűs CPU tápcsatlakozónak 620 milliméteres kábelhossz jutott. PCIe tápkábelből kettő van, egyenként 420 milliméter hosszúak, ezek végein két-két 6+2 tűs PCIe tápcsatlakozó kapott helyet, tehát összesen négy darabból lehet gazdálkodni. Ezenfelül három további kábelkorbács van, melyek valamivel több mint 1 méter hosszúak, és összesen 10 darab SATA, 3 darab 4 tűs, valamint egy darab floppynak szánt 4 tűs periféria tápcsatlakozó lóg rajtuk. Ezeken az első tápcsatlakozó (mindhárom esetben SATA) 450 milliméterre található a táp házától, és ezt 155 milliméterenként követi egy újabb csatlakozó. A három kábel közül az egyiken csak SATA tápcsatik foglalnak helyet (4 darab), míg a másik kettőre 3-3 darab SATA és 2-2 darab 4 tűs csatlakozót fűztek fel.

Belső, elemzés

Már a méhsejtrácsos szellőzőn bekukucskálva is kiszúrható, hogy az első generáció sárgás NYÁK-ját fekete váltotta (de csak felül, alul ugyanis zöld), míg kibontva rögtön látszik, hogy itt bizony történt némi áttervezés. Alapjaiban véve a Raider nem volt rossz konstrukció, de azt kevesen tudják, hogy 2014-ben a Raidert már egyszer átszabták, ekkor elérte a most is érvényben lévő 80 Plus Silver besorolást, és ez a Raider II-ben kiegészült a DC-DC átalakítással a független szabályozás és a stabilabb feszültségek érdekében, továbbá a ventilátort is lecserélték. Lényegében olyan világmegváltó újdonságot nem fogunk felfedezni, ami ezt a tápot messze kiemelné a tömegből technikai szempontból, de egy középkategóriás tápnál ilyet nem is érdemes keresni.

A 650 és a 750 wattos modell ventilátora egyforma [+]

A legelső generációnál használt Yate Loon légkavarót ADDA gyártmányú szélgép váltotta fel, ami továbbra is 120 milliméter átmérőjű. Az AD1212HS-A71GL nem mondható kifejezetten minőségi cserének, mivel akárcsak elődje, ez is csúszócsapágyas, ráadásul kicsit kattogós (mindkét modellnél), és már alapjáraton is hallható a zúgása, ha közel hajolunk, ami nagy terhelésre tovább erősödik, nagyon halk gépeknél akár a gépházból is kiszűrődhet a mély moraj. Kár érte, és még inkább kár, hogy a vállalat nem vesz példát a szintén általuk gyártott belsővel dolgozó (és náluk összeszerelt) be quiet! Pure Powerről, ami ugyanebben a kategóriában, hasonló teljesítményszint mellett szinte teljesen zajmentes ventilátort tudhat magáénak.

Teljesítménytől függetlenül a belső megszólalásig egyformának tűnik, minimális eltérések vannak csak [+]

Ha már szóba került a be quiet! Pure Power, akkor el kell mondani, hogy le sem tagadhatja a hasonlóságot a Raider II-vel, de a kettő nem egy és ugyanaz, számos apróságban eltérnek – és nem csak az előbbi moduláris mivolta miatt. Mindenesetre az FSP ezúttal is szép, tiszta munkát tett le az asztalra, ami nem csak az összeszerelés és forrasztások igényességén érhető tetten, hanem a minőségi alkatrészeken is.

Primer oldal a 650 és 750 wattos Raider II-nél [+]

A primer oldalon a Rubycon 105 °C-ig hitelesített kéménye látható. Természetesen a 650 és 750 wattos egységeknél itt már észlelhető a különbség névleges feszültség és kapacitás tekintetében.

Szekunder oldal [+]

Szekunder oldalon Rubycon és többségében Nippon Chemi-Con kondenzátorok dolgoznak, amelyeknél szintén nem spóroltak, így ezek is 105 °C-osak, ami a zsúfoltság miatt nem is árt.

Szűrés a bemenetnél [+]

A bemeneti oldalon a tranziens szűrést X és Y kondenzátorok, valamint tekercsek végzik, a tranziens túlfeszültség-védelemért felelős MOV viszont ezúttal is kimaradt.

FSP 6601-es vezérlők a DC-DC átalakításhoz a 650 és 750 wattos modelleknél [+]

A szekunder oldalon lévő DC-DC áramkörön a PWM vezérlést az FSP saját chipjei, vagyis két darab 6601 IC látja el.

Ugyanaz a jól ismert Weltrend WT7527 IC felel a védelemért mindkét teljesítményszinten [+]

A Weltrend WT7527 IC nem ismeretlen, az FSP előszeretettel alkalmazza. Védelem szempontjából az alábbiakat kínálják a Raider II tápok: OCP, OVP, SCP, OPP, OTP – ezek értelmezéséhez tudástárunk idevágó bejegyzését ajánljuk.

Eltérő MOSFET-ek az eltérő teljesítményű modellekben [+]

Az FSP az Infineon és Fairchild MOSFET-eknek szavazott bizalmat, az egyenirányító pedig az STMicroelectornics gyártmánya mindkét modellben. Természetesen ezen a ponton az alkatrészek felhasználásában szintén tetten érhető némi eltérés a 650 és 750 wattos modellek között.

Szép, letisztult forrasztások [+]

Szétszedve jól látható az alulról zöld NYÁK, melyet megvizsgálva további alkatrészeket látunk (LiteOn 817C optocsatolók, további Infineon MOSFET-ek). A forrasztásokba szemre elég nehéz belekötni, a cég itt is nagyon tiszta munkát végzett.

Próba, értékelés

Az FSP tápokat a már emlegetett be quiet! Pure Power táppal hasonlítottuk össze, mely szintén a 80 Plus Silver besorolást kapta meg. Terheléses tesztünkre a szokásos őskövület gépünket vetettük be, ami tökéletes arra, hogy szimulálja egy mai modern konfiguráció energiaigényét 60, 240 és 420 wattos fogyasztásnál. Ezek az értékek egy egy videokártyás, közép-felsőkategóriás modern gép nyugalmi, teljes terheléses és közepesen komoly tuningos fogyasztásszintjének felelnek meg.

Tesztkonfiguráció

• Intel Core 2 Extreme QX6700 @ 3,33 GHz, 1,45 V processzor
• Asus P5E3 Deluxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1333 memória
• Asus Radeon HD 4890 videokártya
• Asus Radeon HD 4870 X2 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez

Táblázatunkban a konnektorból felvett fogyasztási értékek szerepelnek; azok a mennyiségek, amit a táp felvesz az elektromos hálózatból, majd megfelelő egyenárammá alakít, és a számítógépnek továbbít. Ez a folyamat veszteséggel jár, mely a modern tápoknál 10-20%-ot tesz ki, és hőenergia formájában manifesztálódik. Tehát tesztgépünk fogyasztása – vagyis a táp leadott teljesítménye – ennek megfelelő mértékben kisebb a táblázat adatainál.

A hatvan wattos terhelés egy tipikus érték a mai modern számítógépek nyugalmi fogyasztására, de ez egyben azt is jelenti, hogy a 650 és 750 wattos tápegységek esetében mindössze kb. 9,2 és 9%-os terhelést generálunk, ami nagyon kevés, a 80 Plus ilyen alacsony terhelésre nem is határoz meg hatásfok-követelményt. A 650 wattos egység hozza a be quiet szintjét, azaz a 83% körüli értéket, de a 750 wattos modell kifejezetten sokat fogyaszt ilyen alacsony terhelésnél, jócskán benéz 80% alá, a többihez képest meglehetősen pazarló. Ezt a hátrányt egyedül 50% körüli és feletti terhelésnél képes ledolgozni, hiszen a 32%-nak megfelelő terhelésnél sem brillíroz (600 wattnál ez a terhelés már 40%-nak felel meg, ahol már magasabb a hatásfok). Ez a táp tehát kiváló példa annak szemléltetésére, hogy mindig a gépünk fogyasztási igényéhez megfelelően méretezzük a tápegységet, hogy a megfelelő tartományban működhessen, ami adott esetben (például sok üresjárat) többet számíthat annál, mintha jóval nagyobb teljesítmény mellett eggyel jobb besorolása lenne – de ez persze tápegységtől is függ.

A feszültségek a tűrésen belül mozogtak a referenciaértékekhez képest. Míg a 12 voltos ág egyszer sem, addig a 3,3 és 5 voltos ág a terhelés növekedésével azért benézett a néveges érték alá, de még így is teljesen rendben voltak, hiszen előbbi ágon nem éri el a 3%-ot az ingadozást, míg utóbbinál pontosan 2%-ot, a 12 voltos ág esetében pedig 1% alatti eltérést mértünk.

Értékelés

Az FSP vette az akadályt a Raider széria modernizálásának tekintetében. A kábelek körüli újítás már nagyon kellett, akárcsak az újabb belső, amiről nem lehet rosszat mondani most sem, hiszen jobb minőségű alkatrészek kerültek bele, és tudja az elvárásoknak megfelelő hatásfokot viszonylag szűkre szabott feszültségszabályozás mellett. Nem ekkora siker a ventilátor, ami nagyjából az egyedüli véleményes része a tápegységnek. Tény, hogy elvégzi a dolgát, de nem nyerte el a tetszésünket sem csúszócsapágyas mivolta, sem pedig hangja, ami ha nem is zavaróan hangos egy átlagos konfigurációban, de tudjuk, hogy lehet ezt ma már jobban is csinálni, így ezt nehéz neki megbocsátani.

A legnehezebb kérdés, mint mindig, most is az ár. A boltok tele vannak 600, 650, 700 és 750 wattos tápegységekkel, jószerivel már 9000 forinttól kaphatunk ilyeneket, de érdemes ezeket a helyükön kezelni. Sok tápegységnek nincs semmilyen hatásfok-besorolása, és a belső tekintetében is hagyhatnak kívánnivalót maguk után (itt most nem a megbízható, de régi béléssel szerelt tápokról beszélünk). Ennek fényében nem meglepő, hogy a 650 wattos Raider II-ért 24 000 forintot kérnek, míg a 750-esért 28 000 forintot kell leszurkolni, de ezért 5 év garanciát kapunk. Soknak tűnik, de a kínálatot végigkattintgatva láthatjuk, hogy nem az, hiszen a 80 Plus Silver hatásfokú tápok között a legolcsóbb. Igaz, sok 80 Plus Gold minősítéssel rendelkező, moduláris, sőt neves gyártó terméke található tőle 2-3 ezer forintos távolságban (drágábban), de itt is óvatosan kell eljárni, mivel a név ez esetben gyakran nem annyira (vagy épp nagyon nem) minőségi belsőt rejt, és a garanciaidő is jellemzően legfeljebb 2-3 év.

Ebből az irányból nézve tehát a Raider II ára reális a mezőnyben, pláne az említett 5 év garanciával, de a hűtést nehezen tudjuk neki megbocsátani. Hozzátennénk továbbá, hogy felesleges 650 és 750 wattos modellekben gondolkodni a nagy átlag számára (agyontuningolt Threadripper és Skylake-X alá pedig úgysem ezt veszik), a 450 és 550 wattos modellek pedig már 20 000 forint körül hazavihetőek, ami egy fokkal kellemesebb, nekünk is inkább ezek tetszenének.

FSP Raider II tápegységcsalád

Daywalker

Az FSP Raider tápokat FSP bocsátotta rendelkezésünkre.