Kristályok, birodalmak, testvérek

A Final Fantasy videojáték sorozatot senkinek nem kell bemutatni, hiszen az ismert JRPG széria 1987-ben indult, az elmúlt közel 36 évben számos folytatást, mellékágat, adaptációt kapott a franchise. Legutóbb 2016-ban leptek meg minket egy új, single player epizóddal, amely alapvetően remek visszajelzéseket kapott a sajtótól és a felhasználóktól is. Ennek köszönhetően rengetegen vártunk egy új részt, amelyet végül 2020-ban be is jelentettek. Mielőtt azonban belemennénk részletesebben a Final Fantasy XVI lényegi részleteibe, érdemes megismerni a készítőket. A fejlesztői oldalon a Square Enix Creative Business Unit 3 (CBU3) áll, amely olyan MMORPG-kért felelős, mint a Final Fantasy XI Online és a Final Fantasy XIV. Az élen Naoki Yoshidát, a 14. rész producerét és rendezőjét találjuk, aki a 2010-es katasztrofális első megjelenés után 2013-ban A Realm Reborn című új kiadásban újra életre keltette a játékot. Ennek köszönhetően a Final Fantasy XIV egy évtizednyi bővítéssel a franchise legjövedelmezőbb részévé és a rajongók körében az egyik legnépszerűbbé vált, manapság is rengetegen játszanak vele. A sikerre való tekintettel a Square Enix vezetősége úgy döntött, hogy ezt a részleget bízza meg a saga következő epizódjának fejlesztésével, vagyis a Final Fantasy XVI elkészítésével.

[+]

Ezen az új projekten Yoshida producerként tevékenykedett, míg Hiroshi Takai lett a rendező, Kazutoyo Maehiro a forgatókönyvért felelt, a művészeti vezető pedig Hiroshi Minagawa lett. Ez a néhány kulcsfigura az FFXIV-ből érkezett, azonban a harcokért felelős rendező a Capcom korábbi alkalmazottja Ryota Suzuki lett, az ő keze többek között a Devil May Cry V-ben is benne volt. A remek szakemberek adottak voltak, kíváncsian vártuk tehát, hogy milyen lesz a Final Fantasy XVI. A játék története Valisthea középkori világában játszódik, amelyet egy rejtélyes kór gyötör, elszívva a földet a mágikus esszenciájától, lényegében élhetetlenné téve azt. Mivel erőforrásaik egyre fogynak, a kontinens különböző nemzetei véres háborút vívnak a túlélésért. Legtöbbjüknek a birtokában van egy gigantikus kristályos képződmény, amelyből a mágia előállításához darabokat vonnak ki, de mindezeken túl van egy-egy kiválasztottjuk is. Ők olyan karakterek, akik rendelkeznek a Eikonok (így nevezik a sorozatra jellemző óriási megidézett lényeket ebben az epizódban) erejével és képesek annak formáját is felvenni a harcokban. Ennek keretében Clive Rosfieldet, Rosaria főhercegének fiát irányíthatjuk, az ő kalandjait követhetjük a végigjátszás során.

[+]

Karakterünk története kissé problémás, ugyanis eredetileg ő lett volna a nemzet Eikonjának a kiválasztottja (úgynevezett Dominantja), azonban végül csak elutasítást kapott, ez a nehéz feladat pedig nem másra szállt át, mint saját öccsére, Joshuára. Így elsődleges feladata a testvérének az őrzése lett, de természetesen nem minden úgy alakult, ahogy azt szerették volna. Miközben az ország háborúra készül, hogy visszaszerezzék a földjeiket, egy váratlan támadásnak köszönhetően a teljes sereget, a főherceget és a testvérünket is lemészárolják. Clive egyetlen túlélőként, lényegében megbélyegzett rabszolgaként évekkel később a Birodalomnak dolgozik, miközben a háttérben bosszút esküszik az öccse haláláért. Ez tehát az alapfelvetés, amelyet a demóban is láthattunk. Azt már most elmondhatjuk, hogy a Final Fantasy XVI története több okból is lenyűgöző lett. Mindenekelőtt az írás kiváló, a remek párbeszédek teszik a karaktereket szerethetővé, a kapcsolataikat hihetővé, a motivációikat pedig kézzelfoghatóvá. Ez a rész abszolút visszanyúl a gyökerekhez, mivel a cselekmény középpontjába az emberiségről való elmélkedést helyezi, miközben a korábbi epizódokra jellemző utalásokat is belecsempészi. A sztori fókuszában álló világ annyira kidolgozott, hogy szinte önálló karakterré válik, lenyűgöző a fejlesztők által kitalált részletek sokasága.

[+]

A rabszolgaság és a szabadság központi fogalmak a játékban és remek módon kidolgozottak nem csak a fő küldetéseket tekintve, hanem a side-questeket figyelembe véve. Egyetlen hibája talán, hogy meglehetősen lassan indul be, számos olyan vágóképet kapunk ahol nem játszunk, ez pedig elriaszthat egyeseket, de ez szükséges a nagyjából 35-40 órányi kaland megalapozásához. Sötét és érett aspektusai miatt egyértelműen érezhető, hogy a készítők sokat merítettek a Trónok Harca szériából, ezt korábban a fejlesztők is bevallották egy interjú során. Sérülések, meztelenség, véres erőszak, rabszolgaság…megtaláljuk az összes olyan elemet, amely George R. R. Martin remekművét olyan kegyetlenné tette. Meg kell említeni azonban, hogy a szériától ez nem teljesen új dolog, a franchise két korábbi játéka is hasonló univerzumot kínált. Már jóval a Game of Thrones előtt a Final Fantasy XII és a Final Fantasy Tactics is ezt tette, és ahogy abban a két játékban, úgy a 16. sorszámozott részben is központi szerepet játszik a geopolitika, mindezt természetesen színpadiasan megrendezve. Mivel a program tele van utalásokkal, a fejlesztők egy remek megoldást találtak ki arra, hogy jobban megértsük a dolgokat. Egy-egy átvezető közben a Chronography funkcióval szünetet tarthatunk és hozzáférhetünk különböző összefoglaló kártyákhoz, amelynek köszönhetően jobban megérthetjük, hogy mi történik a nagyvilágban.

[+]

Bár a franchise a körökre osztott harcairól híres, a 16. rész még elődjénél is jóval akciódúsabb lett. Korábban szó esett róla, hogy Ryota Suzuki, a Devil May Cry V egyik tervezője lett a harcok irányítója, ez pedig tükröződik a játékmenetben is. Mi kizárólag Clive-ot irányíthatjuk a kalandok során, a hozzánk csapódó társakat a gép vezérli, egyedül hűséges kutyánknak,Torgalnak adhatunk ki néhány alap parancsot. Minél többet harcolunk, annál több tapasztalati pontot szerzünk, ezeket pedig egy képességfán költhetjük el, ezzel új mozdulatokat megnyitva. Míg a játékmenet egyszerű, de hatékony – nem kis részben a remek animációknak köszönhetően – a játék az Eikonok erejével válik igazán a sajátjává. A skill fán minden lény négy különböző képességet kínál, köztük egy végső támadással, amelyek hosszabb újratöltési idővel rendelkeznek, cserébe jóval látványosabbak és többet is sebeznek. Harcban viszont csak két képességet használhatunk, de így is lesz lehetőségünk látványos kombókat összehozni, főleg, hogy a készletek között egy gombnyomásra válthatunk.

A Final Fantasy XVI harcrendszere azonban nem csak az esztelen ütésekre támaszkodik. Néhány ellenség a Final Fantasy XIII-ban először bevezetett és a Final Fantasy VII Remake-be is átvett Shock/Stagger mechanikát használja. A boss-ok és a nagyobb lények HP csíkja alatt van egy olyan mutató, amely minden egyes ütéssel csökken. Ha ez elfogy, a szörny a földre kerül és a játékos sokkal nagyobb sebzést tud okozni a célpontnak. Ezt szem előtt tartva, bizonyos képességekkel hatékonyabban csökkenthető ez a csík, ahelyett, hogy hatalmas sebzést okoznánk. Hogy a játék könnyebben hozzáférhetőbbé váljon, a fejlesztők öt kiegészítőt készítettek, amelyek megkönnyítik az élmény bizonyos aspektusait. Kombókat hajthatsz végre ugyanazon gomb lenyomásával, lelassíthatod az akciót, hogy időt adj magadnak egy támadás elkerülésére, vagy automatizálhatod Torgal támadásait, a gyógyító ital fogyasztását vagy kitéréseit. Akár három kiegészítő is felszerelhető, így mindenki személyre szabhatja az élményt. Bár az idő nagy részében Clive-ot irányítjuk, a Final Fantasy XVI-ban többször is lehetőséget kapunk arra, hogy Eikonként játszhassunk. Minden egyes harc egyedi és más-más megközelítést kínál, és bár a csaták szórakoztatóak és látványosak, néha túl sokáig tartanak. A fejlesztők ettől függetlenül gondoskodtak arról, hogy ezek a pillanatok a lehető legepikusabban legyenek megrendezve, időnként azt éreztetve velünk, hogy egyes ötleteket animékból vettek át. Más videojátékok hatása is érezhető a programban egyébként, sokaknak eszébe fog jutni a God of War és a Bayonetta széria is. Általánosságban elmondható, hogy az összes boss harc lenyűgöző, és nem tartalmaznak túl sok QTE-t.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!