Időutazás

Az időutazás egy pozitív töltettel rendelkező szó. Sokan szeretnénk tudni utazni az időben, megnézni, elődeink hogyan éltek a múltban, tanulni a hibáikból, esetleg elmenni a jövőbe, hogy fontos tapasztalatokkal térjenek vissza a saját idejükbe. Az időutazás ezek mellett egy olyan szó is, ami szinte minden szempontból illik a Bethesda régóta várt szerepjátékára, aminek sokan már a megjelenése előtt odaajándékozták a képzeletbeli év játéka díjakat. Ez persze egy nagyon kellemes és a valóságtól nem elrugaszkodott visszajelzés a fejlesztővállalat felé, hiszen olyan címeket köszönhetünk nekik, mint a 2008-ban megjelent Fallout 3, a 2010-es Fallout: New Vegas, valamint az Elder Scrolls széria a Morrowindtől a Skyrimig. Más játékuk amúgy nincs is nagyon, 2004-ben és 2006-ban piacra dobtak egy-egy autós-gyorsulós mókát, illetve okostelefonokon és táblagépeken nem is olyan régen óriási sikert értek el Fallout Shelterrel, de összességében tisztán látszik, hogy a belső nézetes szerepjátékok azok, amikben a legerősebbek. Bár a Fallout Shelter és a Fallout 4 kipróbálása után lehet, ezt a kijelentésemet vissza kéne szívnom.

A Fallout 4 világa nagyon hangulatos, sokat dob rajta, hogy megjelentek benne a színek is. [+]

A Fallout negyedik részének eseményei 2287-ben, 10 évvel a Fallout 3, 6 évvel a New Vegas történései után játszódnak, az időutazás kifejezés pedig ide is remekül passzol, hiszen mint azt már előzetesen is tudni lehetett, főhősünk egy olyan figura, akit még a 2077-es nukleáris holokauszt előtt lefagyasztottak, magyarán bő 200 év alvás után ébred fel Boston környékének posztapokaliptikus világában. Idáig egyébként viszonylag gyorsan el is jutunk a játékban, amely egy meglehetősen egyedi karaktergenerálással indul, hősünk a fürdőszobája tükrében nézegeti magát, miközben kialakíthatjuk arcának küllemét. Természetesen nőt és férfit is választhatunk magunknak, ami a játékmenetet nem befolyásolja különösebben. Nagyon hasznos újítás, hogy a fejlesztők rengeteg becenevet szinkronizáltak, úgyhogy ha nem megyünk el nagyon elvetemült irányba, és nem ragaszkodunk anyanyelvünkhöz, akkor jó eséllyel a különféle NPC-k szájából hallani fogjuk, amint minket emlegetnek.

A legendás Deathclaw természetesen ebből a részből sem maradhatott ki. [+]

A szoftver papíron viszonylag sok újítást hozott, saját településeket építhetünk, ahol kereskedhetünk és felszereléseket gyárthatunk, de a nagy kérdés persze az, hogy az évtizedes tapasztalatból építkező játékmenet mennyire állja meg a helyét 2015 végén, és hogy a Bethesdának sikerült-e megint élettel megtöltenie azt az univerzumot, amiben amúgy rengeteg lehetőség van. Tesztünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Hirdetés

Szépség és a szörny

Sokszor hallani, hogy a játékélmény sokkal többet jelent a grafikánál, de ez valószínűleg csak részben fedi le a valóságot, a legjobb kombináció ugyanis az, ha a játékélmény és a grafika egyaránt elragadó, és erre lehetne egészen triviális és egyben bagatell példákat is hozni a való életből, de a többség azért valószínűleg enélkül is tud azonosulni a gondolatmenettel. A Fallout 4 grafikájára ugyanakkor nehéz lenne bármilyen olyan jelzőt akasztani, ami pontosan leírná, hogy milyen, mert egyszerre szép és csúnya. Ebben persze szerepet jászik, hogy annak a Creation Engine névre hallgató motornak a felturbózott változata hatja meg, ami négy évvel ezelőtt a Skyrim alatt is dolgozott, de tulajdonképpen egy ennél is régebbi technológiáról van szó, hiszen a gyökerek egészen a Gamebryo nevű megoldásig vezetnek, ami még a Fallout 3-at és az Obliviont hajtotta meg.

A szupermutánsok pont olyan ostobán harcolnak, mint az összes ellenség. [+]

Nem rendelkezem beható ismeretekkel egy grafikus motorok felépítésével kapcsolatban, de tesztünk alanyát pörgetve folyamatosan az az érzésem volt, hogy ez bizony nem egy friss, a jelenlegi PC-k és konzolok erőforrását optimálisan kihasználni képes megoldás, ami persze annak fényében nem csoda, hogy a fejlesztés 2009 óta zajlik. Folyamatosan visszaköszöntek azok a dolgok, amikkel a Bethesda korábbi munkáinál is találkoztunk, és itt nem elsősorban a programhibákra gondolok, azok ugyanis egy külön fejezetet is megérnek. A legkevésbé kidolgozott rész a karakterek mozgása, a konkurens címekhez mérve egészen darabos és életszerűtlen az, amit a Fallout 4-ben láthatunk, ráadásul az arcmimika a fejlődéstől függetlenül még mindig elég furcsa és ijesztő. Persze van egy abszolút pozitív érelembe vett bája annak az időutazásnak, amit ennek köszönhetően kapunk az új résztől, hiszen valami ilyesmi volt korábban is, aki játszott a korábbi Bethesda címekkel, a Fallout 4-ben is otthonosan fogja érezni magát. Mindenesetre azért azt bátran ki lehet jelenteni, hogy jobb lenne, ha a Fallout 4 szebben és életszerűbben nézne ki.

A Power Armor + minigun kombináció által nyújtott élmény inkább illene egy akciódúsabb FPS-hez, mint egy szerepjátékhoz. [+]

A képi világ viszont a továbbfejlesztett, de valahol azonos grafikus motortól függetlenül is markánsan különbözik az előző részekétől. A barnás-sárgás tónus ugyanis a múlté, a negyedik részben megjelentek a színek, kültéren mászkálva pedig nagyon is meggyőző látványvilág tárulhat a szemünk elé, főleg abban az esetben, ha egy magaslatról nézünk a távolba, vagy belekeveredünk egy nukleáris viharba, ami annyira magával ragadó, hogy az ember még annak ellenére is szívesen álldogálna benne egy darabig, hogy amúgy az eléggé káros a főhős egészségére. A tárgyak, épületek egy része szintén jól kidolgozott, ezzel kapcsolatban fitogtatja is az erejét a Bethesda, hiszen a töltési képernyőkön a jobban sikerült modelleket szabadon forgathatjuk körbe, ami csak némileg feledteti azt, hogy amúgy a töltési idők ha nem is túlságosan hosszúak, rövidnek sem mondhatók. Persze a grafikával kapcsolatos fanyalgást a helyén kell kezelni; aki beleszeret a játékba – márpedig sokan lesznek így – azok nem fogják ezt problémaként megélni, ellentétben a játékmenetet is befolyásoló hibákkal, amelyekből sajnos szép számmal akad.

A V.A.T.S. segítségével folytatott küzdelmek lassításai egy idő után unalmassá válnak. [+]

A bugok egy része engem egyáltalán nem zavart, az össze-vissza rángatózó holttestek, a falba beragadó NPC-k inkább szórakoztatók és nosztalgikusak, mint katasztrofálisak, azonban vannak olyan hibák is, amelyek mellett nehéz elmenni. Ezek legtöbbje a mesterséges intelligenciához kapcsolódik, azon belül is a játék egyik nagyon beharangozott funkciójához, az akár egy kutya formájában megjelenő társunkhoz kapcsolódik, aki annyira együgyü, ahogy arra szavakat is nehéz találni, mellette a lopakodás vagy a csapdák hatástalanítása teljesen lehetetlen vállalkozás, simán beszalad az érzékelőkkel telepakolt folyosóra, ráugrik a nála sokkal nagyobb ellenségekre, még akkor is, ha mi épp lopakodni próbálunk. Ráadásul a menekülés is sokszor lehetetlen a kutya miatt, főleg a föld alatti bunkerekben játszódó küldetések során, ahol az eb előszeretettel állja el az utunkat az ajtókban.

A fegyverek számával kapcsolatban senki nem panaszkodhat, van választék. [+]

Szintén kellemetlen élmény, amikor egy olyan missziót szenvedünk végig, amelynek végén mondjuk egy karaktert kell megtalálnunk, aki megmentésének tényét azzal koronázza meg, hogy nem képes kitalálni a korábban börtöneként működő szoba ajtaján. A gránátokat sem mindig tudjuk úgy dobni, ahogy ideális lenne, a karakterek véletlenszerűen jelennek meg a falba beragadva, ami az építkezős részek élményét rontja, ezekhez képest az már apróságnak tűnik, hogy néha a párbeszédek is beragadnak, olykor 10-20 másodpercet is kell várni egy társalgás végén úgy, hogy beszéd már nincs, de karakterünk arcát azért csodálhatjuk. Ilyenkor kicsit az adrenalin is felszökik, hiszen el lehet kezdeni gondolkozni azon, hogy vajon mikori is az utolsó mentésünk, mindenesetre az azért elég kellemetlen, ha egy párbeszéd előtt is rá vagyunk kényszerítve egy gyors mentés létrehozására.

Pajtások, gyűjtögetés és építkezés

A kalandozásunk megnehezítésére tökéletesen alkalmas ebről már volt szó az előző oldalon, talán még annyit érdemes hozzátenni, hogy többi társához hasonlóan elég nagy tárhellyel rendelkezik, szóval ha túl sok cuccot gyűjtögetünk egy küldetés során, simán átrakhatunk az ő vállára is. Ennél persze egyszerűbb, bár valószínűleg kevésbé szerepjátékos dolog lenne, ha egyszerűen mi tudnánk több dolgot cipelni, a hátizsákkal nem rendelkező juhászkutya ugyanis teljesen érthetetlen, hogy hogyan tud bármit is vinni, a tárgyak ide-oda pakolgatása pedig egy idő után nagyon frusztráló, de rá leszünk kényszerítve. A kutyának amúgy többi társunkhoz hasonlóan adhatunk utasításokat, el tud nekünk hozni tárgyakat, amikre rámutatunk, illetve bizonyos helyekre rábökve simán odaküldhetjük, de sajnos a pontossággal vannak bajok, nem mindig oda mennek, mint kellene. Társaink egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy nem tudnak meghalni, mondjuk ha meg tudnának, akkor értelmét vesztené a játék, mert gyakorlatilag egy küldetést sem tudnánk teljesíteni, ahol harcolni is kell. Épp ezért a kutyát érdemes minél hamarabb lecserélni egy másik társra, akikhez szintén elég hamar hozzájutunk. Pár küldetéstől eltekintve egyébként egyszerre csak egy valaki kísérhet el minket. A többiek azért jobbak, mert legalább van fegyverük és sebeznek helyettünk, de ha jót akarunk magunknak, rájuk sem pazaroljuk a Stimpackokat, magunknak teszünk egy szívességet, ha hagyjuk őket fetrengeni a földön, amíg mi elvégezzük a munkát, egy idő után úgyis felkelnek.

Vannak képek, amelyek megmutatják a Fallout negyedik részének hangulatát. Ez is egy ilyen. [+]

A gyűjtögetést egészen új szintre emelték a játékban, ami annak köszönhető, hogy egy amolyan mini Fallout Shelterként a játékban lehetőség nyílik építkezésre is, több helyen is létrehozhatunk településeket, amiket csekély számú lakóval népesíthetünk be. Sokak számára már az építkezés is egy öröm, játék a játékban, én csupán azért élveztem kevésbé, mert konzolon egészen nehézkes volt az elemek elhelyezése, nincs ugyanis valami építő nézet, ugyanúgy bentről látjuk a dolgokat, mint egyébként (bár amúgy a játék során third person nézet is elérhető). Így pedig még egy kerítés lefektetése is tartogathat kellemetlen meglepetéseket, az automatikus illesztés sokszor csak huszadjára találja el az általunk elképzelt irányt, ha pedig csak úgy össze-vissza pakolgatunk, nem lesz olyan esztétikus a végeredmény, mint az építkezés kezdetekor megálmodtuk. Visszatérve az eredeti gondolathoz, sokat kell majd gyűjtögetni, hiszen mindent alapanyagokból tudunk megcsinálni, vas, alumínium, fa, gumi és társaik, ezekből bőven találunk szerte a világban, úgyhogy a teáskannát már nem csak azért érdemes berakni a hátizsákba, mert kapunk érte pár kupakot (azaz a helyi pénzt), hanem mert építhetünk belőle tetőt. Amúgy az építkezésre kijelölt helyeken elég sok hulladék van ahhoz, hogy az alapvető dolgokat összerakjuk, a kereskedés beindításához pedig amúgy is kell egy kicsit fejlettebb karakter, addigra pedig már lesz nyersanyagunk bőven. Amúgy sok dolgot csinálhatunk, házakat kész elemekből vagy teljesen manuálisan is összeeszkábálhatunk, bútorokat építhetünk vagy hozhatunk, beköthetünk áramot, gondoskodnunk kell élelemről és vízről, valamint az új telepeseket vonzó rádióadás mellett némi védelem sem árt, mert a jól teljesítő településeket időről időre meg fogják támadni. Hogy ez a rész kinek mennyire jön be, azt innen nehéz lenne megmondani, én a kezdetekkor pont olyan lelkes voltam, mint a Fallout Shelter kapcsán, de ez az érzés nagyjából hasonló gyorsasággal kopott ki belőlem.

Bár a grafikus motor nem éppen modern, néha kimondottan szép látványt nyújt. [+]

Hasonlóan tudom összefoglalni a különféle fegyverek, páncélok készítésével kapcsolatos tapasztalataimat. Ha szeretünk ilyesmivel foglalkozni, karakterünket érdemes olyan irányba fejleszteni, hogy erre ténylegesen is legyen lehetőségünk. Amihez valószínűleg mindenki hozzá fog nyúlni, az a jelentős védelmet nyújtó power armor, amiből már rögtön a játék elején kapunk egyet, de amúgy sok helyen lehet találni különféle típusúakat a játékban. Ezen testpáncélok működtetéséhez úgynevezett fúziós magokra van szükségünk, amik a gyógyításra használatos Stimpackok és az orvosi szolgáltatások mellett az egyetlen egy értelmes pénzköltési lehetőséget jelentik, mert fegyvereket és páncélokat amúgy tonnaszám fogunk találni, nem feltétlenül kell megvenni őket a végigjátszáshoz. Ezek a testpáncélok ugyanis energiát használnak séta közben, futni nem is érdemes bennük, mert hamar lemerülnek, viszont érdekes módon a térképes gyors utazás semmit nem fogyaszt, lehet, hogy ilyenkor trélerrel viteti el a főhősünk.

Játékélmény és konklúzió

A játékélmény kapcsán sok jelzőt lehetne használni, de az összkép sajnos itt is árnyaltabb, mint amire számítani lehetett. A Fallout negyedik része egyrészt egy egészen összetett és tartalmas világot ad a felhasználóknak, akik folyamatosan barangolhatnak és új helyszíneket fedezhetnek fel, kötélidegek és ritka elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki úgy induljon el egy küldetés irányába, hogy nem akad le valahol máshol. Ez a rész szuper, a gond magukkal a küldetésekkel van, az első 10 óránk gyakorlatilag rablóbandák kiirtásából és tárgyak A-ból B-be történő eljuttatásából fog állni, ha esetleg elhinnénk, hogy mondjuk a kutyánk szimatát igénylő küldetés kicsit is más, akkor tévedünk. A történet sokkal laposabb, mint az előző részeké, de persze ott sem az vitte a hátán az egészet, hanem azok a karakterek és egészen szürreális történések, amiket a mellékküldetések során kaptunk, de itt valahogy ezek is elmaradnak, vannak jópofa karakterek, de sokkal szürkébb az egész rendszer, mint amire egy ilyen csinnadrattával beharangozott szoftvertől várni lehetne. Problémaként éltem meg továbbá azt is, hogy a világ nincs eléggé tele élettel. Kevés az ember, kevés az ellenség, a leginkább grandiózus helyszíneken is éppen, hogy lézengenek egy páran. Korábban lehetett mondani, hogy technikai korlátok vannak, most már csak azt lehet, hogy a Bethesda a saját motorjának korlátaiba ütközött, a jelenlegi PC-k és konzolok ugyanis el kéne, hogy bírjanak ennél több élő tartalmat is egy ilyen hangulatos világban.

Nem csak belső, külső nézetből is játszhatunk. [+]

A párbeszédek kapcsán visszalépés tapasztalható, tulajdonképpen minden kérdésre négyféle módon tudunk válaszolni, vagy bővebb információt kérhetünk, vagy helyeselhetünk, vagy elutasíthatjuk a dolgot, vagy beszólhatunk valami szarkasztikusat. Ez utóbbi kettőt sosem fogjuk használni, mert küldetésektől esünk el általuk, az információkérés valamennyit hozzátesz a világ kidolgozottságához, de néha azért magukat ismétlik a szereplők, a bólogatás meg nyilván az a reakció, ami kell ahhoz, hogy legyen mit csinálnunk a játékban. Annyival még feldobták a dolgot a készítők, hogy néha képességeinknek megfelelően lehetőségünk van kiskaput használni, meggyőzhetjük beszélgetőpartnerünket, hogy mégis tegye meg, amit amúgy nem akar, esetleg kicsikarhatunk egy kicsit több pénzt a küldetések teljesítéséért, de mivel a pénz elég súlytalan a játékban, ezért egy idő után ez sem fog sok örömöt okozni. A karakterfejlődés is egyszerűbb lett, nincsenek külön alapképességek és perkek, hanem minden szintlépéskor kapunk egy pontot, amit egy óriási, nagyon jól megrajzolt prospektuson oszthatunk szét. Vagy egy alaptulajdonságunkat növeljük, amivel ahhoz tartozó dolgokat nyithatunk meg, vagy ezekre a speciális dolgokra rakhatunk. Ez a rendszer egy kicsit lassítja, hogy karakterünket az általunk kiszemelt irányba vigyük el, de amúgy is nehéz eldönteni, hogy merre érdemes rakni, mert rengeteg tulajdonság van és fogalmunk nincs, hogy pár óra múlva melyik lesz a hasznos.

A különféle frakciók természetesen ebből a részből sem maradtak ki. [+]

A harcrendszer sem lépett előre, nagyon röviden eszetlen lövöldözésként lehetne leírni a dolgot. Ellenségeink gondolkodás nélkül rontanak nekünk, mi pedig tenyerelhetünk a lövésgombra, mert a körökre osztott játékmenetet szemléltető V.A.T.S-t ritkán fogjuk használni, ugyanis olyan gyengén céloz benne a karakterünk, hogy jobban tesszük, ha a lövést igénylő akciópontjainkat a sprintelésre tartogatjuk. És valahol itt kéne lennie a lapozás gombnak, ha az év játékáról írnánk, hiszen még oldalakon keresztül kéne sorolni azt, hogy milyen újításokat hozott a Fallout 4, de az a nagyon szomorú helyzet, hogy nem hozott újításokat. Nagyjából ugyanúgy néz ki, mint a több éves elődei, de sokkal laposabb a története, kevésbé izgalmasak a karakterei, nincsenek nagyon benne új tárgyak, új ellenségek, vannak az együgyű segítőink és az építkezős rész, amivel el lehet ütni az időt, de sok értelme nincs, meg a bugoknak köszönhetően néha pont olyan frusztráló, mint úgy összességében az egész játék. A világ persze fantasztikus, rá lehet kattanni a témára és néha egészen magával tudja ragadni az embert, de azért jogosan lehet az az érzésünk, hogy a Bethesda inkább csak a felszínt kapargatta, biztosra ment. A Fallout 4 egyelőre nem az év játéka, hanem az év csalódása, egy biztonsági játék, amiből tényleg sokkal többet ki lehetett volna hozni. Így viszont csak egy lehetőségekkel teli, de csúnyácska, kicsit unalmas és kicsit íztelen játék, amire az átlagos jelzőt azért nem lehet használni, mert ma már nem ilyenek a játékok. A Bethesda talán jobban is tette volna, ha körbenéz és nem csak az egysíkú dolgokat emeli át a konkurensektől.

Pro:

• Óriási, alapvetően hangulatos világ;
• rengeteg küldetés;
• látványos időjárási effektek;
• építkezős rész, ha valaki élvezi az ilyesmit.

Kontra:

• Unalmas történet, unalmas küldetések, unalmas párbeszédek;
• jellegtelen karakterek ijesztően béna mimikával és mozgással;
• nem különösebben szép grafika;
• idegesítő „segítők", akik nem segítenek;
• kihagyott ziccerek.

70

Bocha