Everspace teszt

Élet, halál, újrakezdés

A tavalyi év végén az eddig szinte teljesen ismeretlen Rockfish Games egy merőben új, és bizonyos értelemben szokatlan űrhajós játékkal jelentkezett. Az Everspace indie játékhoz képest meglepően látványos és izgalmas űrkalandnak ígérkezett, hogy aztán szép lassan fejlesztési nehézségek és folyamatos halasztások vegyék el a játékosok kedvét. A korai hozzáférésű verzió pedig irányítási nehézségektől és tartalmi hiányosságoktól szenvedett. Igazából az is kérdés volt, végül sikerül-e az ígéreteknek megfelelő játékot összekalapálni Németországban. A jó hír az, hogy a végeredmény rácáfol a félelmek többségére.

Az Everspace papíron igen egyszerű játék. Választott űrhajónkkal a világűrben kell ugrálni szektorról szektorra, közben pénzt és erőforrásokat gyűjteni, fegyvereket és felszereléseket gyártani a továbbhaladáshoz, így érni el a játék – és vele a történet – végét. Főhősünk ugyanis nem emlékszik semmire, csak arra, hogy menekülnie kell valaki (vagy valami) elől, egyetlen segítsége pedig a nem túl közlékeny fedélzeti számítógép. Nem is éljük túl ezt a halálos rohanást: előbb utóbb bizony meghalunk. És ekkor kezdődik csak igazán a játék.

Hirdetés

Minden halál után elölről (az első szektorból) kell kezdeni a játékot, de minden halállal végződő menet a fejlődést szolgálja. A megszerzett pénzből ugyanis az űrhajóink, és saját képességeinket fejleszthetjük számtalan perk formájában. Részletesebb térkép, gyorsabb és erősebb hajó, több üzemanyag, energia stb. A roguelike elemeket tökéletesen szőtték a játékba, hiszen ha jól ügyeskedünk, minden alkalommal kicsivel tovább juthatunk, és mindig egyre erősebben, tapasztaltabban vághatunk neki a kalandnak. Közben a történet is halad: a főszereplő egyre többet tud meg arról, kicsoda is valójában, és miért menekül, hová tart. A sztori aligha díjnyertes produkció, de arra tökéletes, hogy még többet akarjunk megtudni a minket körülvevő univerzumról (amiben egyébként a játékban található, kiterjedt enciklopédia is segít).

A játékban háromféle űrhajó közül választhatunk, de kezdetben csak az első érhető el (a másik kettőt összegyűjtött pénzzel nyithatjuk meg). Az Interceptor a „mindenes” jármű, kellően gyors és agilis, tűzereje is rendben van, de semmiben nem kiemelkedő. A Scout nemcsak azért király, mert úgy néz ki, mint egy tie fighter, de nagyon gyors, távolról is képes tüzet nyitni, és álca technológiával is felszerelték. Cserébe viszont nagyon gyenge, könnyen kilövik. Végül ott a Gunship, ami egy hatalmas űrhajó hihetetlen tűzerővel. Pajzsa nincs is, mert annyira ellenálló a teste – ugyanakkor lomha és lassú. Mindhárom típusnál van lehetőség külső és belső nézetű játékra, a pilótafülke fantasztikusan néz ki, a műszerek működnek, vagyis tényleg remekül ki van dolgozva minden.

Gyönyörű világűr

Ugyanez érvényes a világra is. Az Unreal Engine 4-re épülő játék hihetetlen látványt pakol a képernyőre, akár PC-n, akár Xbox One-on játszunk. Sűrű aszteroida mezők, vakító csillagok, színes ködök, elhagyott létesítmények, bányász telepek és hajóroncsok szegélyezik utunkat. Persze fenyegetéssel is találkozunk bőven. Az életünkre törő frakciók különböző drónokat, vadászgépeket, később pedig hatalmas rombolókat küldenek ellenünk, bizonyos helyeken pedig természeti csapásokkal is meg kell küzdeni, úgy, mint elektromos viharok vagy fekete lyukak. A játék elég változatos, sosem tudjuk előre, pontosan mi vár a következő ugrás végén, a lövöldözés mellett pedig a felfedezés is fontos szerepet kap, illetve néha kisebb mellékküldetéseket is teljesíthetünk jó pénzért.

Ahol már kevésbé csillog az Everspace, az az irányítás és a kezelőfelület, mivel a német fejlesztők mindkettőt láthatóan abszolút PC-re, egérre és billentyűzetre optimalizálták. Éppen ezért Xbox kontrollert kézbe véve először nagyon szokatlan lehet a játék – nemcsak a puszta gombkiosztás, hanem az űrhajó érzékenysége, a túl gyors, „forgolódós” harcok, a nehézkes célzás, és az egészen apró kiírások. A fejlesztők sajnos nem gondoltak azokra, akik a nappaliban, távol a tévétől ülve próbálnak játszani, így a kiírások miniatűr betűkből állnak, amiket sokszor csak hunyorogva lehet elolvasni. A kezelőfelület amúgy sem használja ki a nagy képernyők által nyújtott teret, így ezen még bőven lehetne javítani – reméljük, idővel fognak is.

Ugyancsak zavaró lehet kezdetben a különböző mechanikák kiismerése. Melyik erőforrás mire való, mikor érdemes gyűjtögetni, és mikor járunk jobban azzal, ha inkább gyorsan tovább ugrunk. Ilyen és ehhez hasonló kérdések jelennek meg kezdetben, és az is lehet, hogy ez a furcsa, felfedezős, harcolós, craftolós, meghalós játékmenet nem is fog mindenkinek tetszeni. Eltart egy darabig ugyanis, amíg teljesen képbe kerülünk – ez egy jóval összetettebb játék, mint amilyennek mutatja magát. Éppen ezért viszont addiktív is: számtalan játékórát bele lehet tenni, és azzal csak minimális titkot árulok el, hogy a végigjátszása után sincs teljesen vége a dolognak.

Az Everspace egy nagyon különleges játék. Zenéje, hangulata, látványvilága és játékmenete is megkülönbözteti a szokványostól, hol pozitív, hol negatív értelemben. Vannak kiforratlanságai, amiket orvosolni kéne, de a német fejlesztők akkor is bebizonyították, hogy egy néhány fős csapat is készíthet élvonalbeli játékot. Talán ez a legnagyobb fegyvertény vele kapcsolatban, a sci-fi rajongóknak pedig majdhogynem kötelező darab.

Pro:

• Lenyűgöző grafika;
• Összetett és addiktív játékmechanika;
• Változatos helyszínek;
• Minőségi szinkron és zene.

Kontra:

• Konzolon kiforratlan irányítás;
• Nehezen olvasható, amatőr kezelőfelület;
• Indításkor nagyon hosszú töltési idő.

80

dreampage