Érdekes írás jelent meg a WCCFtech hasábjain belül, amely arról ír, hogy az AMD, IBM-mel közösen bejelentett áttörésével, egyelőre előzi az NVIDIA konstrukcióját. Már pusztán amiatt fel lehet kapni erre a hírre fejünket, hogy a két konkurens cég más területére fókuszál a kvantumszámítógépeknek, tehát itt azért nem lehet azt mondani, hogy az AMD és az NVIDIA egymás ellenfelei lennének. Következésképpen legyőzni sem feltétlenül tudják vagy akarják egymást, mert nem ugyanannak a problémának a megoldásán dolgoznak.
Hirdetés
A tényeket nézve az AMD és az IBM még szeptemberben jelentette be, hogy pár év múlva teljesen hibajavító kvantumszuperszámítógép érkezhet, és erre egyre nagyobb az esély, miután a Reuters riportja szerint az IBM képes volt kvantumhibajavító algoritmust futtatni az AMD FPGA-in. Ez önmagában ragyogó hír, mert bizonyítja, hogy a qubitek vezérlése és hibajavítása reális lehetőség extrém drága hardveres háttér nélkül is. Ez az alapja annak, hogy a cégek valaha is jól használható körülmények között kínáljanak kvantumszámítógépeket.
Hogy az NVIDIA hogy jön ide? Az említett területen leginkább sehogy, mert a cég ezzel a problémával speciel nem foglalkozik, vagy ha igen, akkor még nem jelentettek be semmilyen eredményt. Az NVIDIA egy másik területre fókuszál, ami sokkal inkább azt a gondot próbálja megoldani, hogy az idővel stabilan alkalmazható kvantumszámítógépek beilleszthetők legyenek a klasszikus számítógépes ökoszisztémába.
Nagyon leegyszerűsítve, a jelenlegi célokat tekintve az AMD azon dolgozik, hogy egy jövőben esedékes kvantumszámítógép egyáltalán működjön a jellemző környezetekben, az NVIDIA pedig azokat a lehetőségeket kutatja, hogy ha már működik, akkor annak legyen is értelme, valahogyan be lehessen kötni a tipikus szerverkörnyezetekbe. Emiatt értelmezhető nehezen a WCCFtech írása a témában. Az NVIDIA megoldása nem foglalkozik a qubitek vezérlésével, nem kínálnak hardvert erre, de jó okkal, majd foglalkozik azzal egy másik cég, például az AMD, és ha kész lesz a piacképes hardverük, akkor majd megveszik tőlük.
Ha a távlati célokat nézzük, akkor a cégek kutatásai elég jól kiegészítik egymást. Alapvetően három lépcső szükséges ahhoz, hogy a kvantumszámítógépek hagyományos környezetben is realitássá váljanak. A legelső lépcső az, amin éppen dolgozik az AMD és az IBM, hogy egyáltalán kivitelezhető-e, hogy laborkörülményeken kívül, speciálisan erre tervezett, extrém drága célhardver nélkül stabil kvantumszámítógépet lehessen építeni, közel átlagos szerverkörnyezetbe. És úgy néz ki a jelenlegi eredmények alapján, hogy ez megoldható. A következő lépés a skálázás lesz, mert az rendben van, hogy ez egy adott méretben működik, de üzemképes-e igencsak nagy rendszeren? Erre még nincs válasz, de jellemző, hogy ha valami működik kis méretben, akkor rendszerint van valami út arra, hogy nagy méretben is jól dolgozzon. Ha ezzel megvannak a cégek, akkor adott a szükséges alap arra, hogy a kvantumszámítógépekre egyáltalán reális igény legyen. Itt jön képbe az NVIDIA kutatása, amely igyekszik ezeket a kvantumszámítógépeket a szerverkörnyezetekben úgy elhelyezni, hogy hasznosítani lehessen a képességeiket. Ez nagyrészt szoftveres kérdés, de az összeköttetés már hardveres, és itt közel sem egyszerű a probléma, mert a hagyományos, illetve a kvantumszámítógépek eléggé eltérő interfészeket használnak. A közös alap itt majd az optikai interfész lehet, de a késleltetés és szinkronizáció tekintetében ezzel is masszív nehézségek lesznek.
Röviden összefoglalva, az AMD és az IBM iránya valós áttörés, enélkül gondolkodni sem érdemes a kvantumszámítógépek hagyományos rendszerekben való alkalmazásán. Ez ugyanakkor nem egy verseny az NVIDIA-val, az utóbbi cég ugyanis más területre fókuszál, így qubitek vezérlésére való hardverben egyelőre nem utaznak. Nem is feltétlenül biztos, hogy fognak, mert erre a problémára vehetnek mástól rendszert.
