Eresszetek ki!
A szabadulószobák világa néhány éve még főként fizikai élmény volt: barátok bezsúfolva egy zárt helyre, időkorlát, rejtvények, kulcsok és jó esetben logikus mechanizmusok társaságában – majd jön a felszabadító pillanat, amikor végre kinyílik az utolsó ajtó is! A Pine Studio első Escape Simulatorja ennek az élménynek digitális lenyomata volt, és váratlanul nagy sikert aratott. A fejlesztők most újra megpróbálják megragadni azt az izgalmat, amikor minden részlet számít, és minden tárgyban ott rejtőzhet a megoldás. Az alapötlet nem változott: pályáról pályára egy-egy új zárt térben ébredünk, és célunk mindössze az, hogy kijussunk onnan. A megoldás azonban minden alkalommal más. Az új rész nagyobb, részletesebb és sokkal életszerűbb helyszíneket kínál, amelyekben minden egyes tárgy interaktív, minden kapcsoló, könyv vagy rejtett fiók egy újabb nyom lehet – szerencsére nem kell kitalálnunk a tereptárgyak olykor végtelennek tűnő sorából, hogy mire is van szükségünk, ugyanis minden esetben egy hangjelzés mutatja, hogy szükségünk van-e megtekintett eszközre, avagy az csak a díszlet darabkája.
A fejlesztők láthatóan komoly hangsúlyt fektettek a fizikai szimulációra: a tárgyak valósághűen mozognak, a rejtvények és gépezetek logikusan épülnek egymásra, és az egész élmény egy precízen megtervezett masinaként működik – akárcsak egy valódi szabadulószoba. Ez a fajta fizikális, szinte kézzel fogható interakció az, ami a sorozatot eddig is megkülönböztette a hasonló próbálkozásoktól, és ez az, amit most még kifinomultabb formában kaptunk meg. Ami elsőre szembetűnik, az a változatosság. Míg az első részben általában szó szerint szobák biztosították a környezetet, addig az Escape Simulator 2 mintha a kalandkönyvek kedvenc témáin repítene végig. Egyik pillanatban Drakula kastélyában a könyvtár polcai között keresünk elrejtett kódokat, a következőben egy rozsdás űrhajó vezérlőtermében próbáljuk újraindítani az életfenntartó rendszert, aztán kalózkodhatunk is egy sort, ahol a Krakentől kell megszabadítanunk hajónkat. Vannak klasszikus szabadulószobák is, de akadnak olyan pályák is, amelyek inkább egy interaktív történet érzetét keltik.
[+]
Az egyik legjelentősebb előrelépés a kooperatív mód továbbfejlesztése volt. Az első Escape Simulator már kínált közös játékot, ám akkor még csupán néhány játékos vehetett részt benne, és a rejtvények nem feltétlenül igényeltek valódi együttműködést. A folytatás ezzel szemben eleve csapatjátékra épül: a feladványok most már kifejezetten úgy lettek megtervezve, hogy a siker kulcsa az összehangolt gondolkodás legyen. Egyes feladatok több szerepre osztják a játékosokat – valaki adatokat gyűjt, más a mechanizmust kezeli, míg a harmadik a környezet apró részleteiből olvassa ki a megoldást. Az élmény már két fő esetén is érezhetően gazdagabb, hiszen a szabadulószobák természetüknél fogva közösségi élményt kínálnak. Néhány rejtvény ráadásul dinamikusan alkalmazkodik a résztvevők számához, így a kihívás mindig arányos marad – akár egyedül, akár ketten, akár nyolcan próbálunk meg kijutni.
[+]
Hirdetés
A játék másik nagy pillére a pályaszerkesztő, amely most egy valódi kreatív eszköztárrá vált. A Room Editor második verziójával bárki saját szabadulószobát készíthet, teljesen egyedi logikával, hangulatvilággal és történettel. A rendszer meglepően mély, mégsem nehézkes: a tárgyak elhelyezése, a világítás, az események és a mechanikai kapcsolatok mind vizuálisan szerkeszthetők. A közösségi megosztás is gördülékeny – néhány kattintással publikálhatjuk a pályánkat, vagy letölthetünk más játékosok alkotásait. Ez az aspektus teszi az Escape Simulator 2-t teljessé, ráadásul az alapból nem túl sok, 12 pálya mellé így közel végtelen társulhat. Aki viszont kizárólag a hivatalos pályákon szeretne játszani, annak sem kell félnie, ugyanis későbbi frissítések formájában tervezik bővíteni a pályák számát. Látvány terén a fejlesztők visszafogott, de elegáns megközelítést választottak. Az új játék részletesebb textúrákat és dinamikusabb megvilágítást kínál, amelyek jócskán segítik a hangulat megteremtését. A szobák tele vannak apró, kézzel rajzolt részletekkel, a hanghatások finoman építik a feszültséget, a zene pedig mindig az adott helyszínhez illeszkedik.
[+]
A technikai megvalósításra ezúttal sem lehet különösebb panasz. A teljesítmény stabil, a többjátékos kapcsolat gyors és zökkenőmentes, az optimalizálás pedig kifejezetten jól sikerült – ráadásul a játék teljes Steam Deck-támogatást is kapott, így akár kézben tartva is tökéletesen játszható. Az irányítás alapvetően kényelmes és intuitív, a legtöbb interakció természetes mozdulatokkal működik, mégis akad néhány zavaró apróság. Például a nyomok kezelésénél kissé túlbonyolították a folyamatot: csak akkor rejthetjük el a kitűzött tárgyat, ha külön megnyitjuk, majd a sarkában elhelyezett X-re kattintunk. Nem tragikus hiba, de érezhetően egyszerűbben is meg lehetett volna oldani. A játékidő nagymértékben attól függ, mennyire szeretünk elmélyedni a részletekben. A beépített szobák néhány órányi tartalmat kínálnak, újrajátszani nincs értelme őket, mivel a rejtvények megoldásai nem változnak, viszont a közösségi pályák folyamatosan bővülnek, így akár több tucat órányi játékmenet is várhat azokra, akik szívesen kísérleteznek új rejtvényekkel. Az új játékosokat egy átlátható, logikusan felépített oktatórendszer vezeti be a gondolkodós játékmenet világába, míg a tapasztaltabbak számára a teljesített pályák után nehezített variációk is elérhetők. Ráadásul attól sem kell tartani, ha valaki elakadna egy különösen furfangos feladványnál: kérésre a játék bármikor adhat segítséget, mégpedig elegáns formában: nem árulja el egyből a megoldást, csak apró, fokozatosan adagolt tippeket kínál, amelyek irányt mutatnak anélkül, hogy elrontanák a felfedezés örömét.
[+]
A Pine Studio pontosan érezte, hogy a siker titka nem az új mechanikák halmozásában, hanem a meglévő alapok gondos csiszolásában rejlik. A második rész minden tekintetben érettebb, átgondoltabb és kiegyensúlyozottabb, mint elődje. A szabadulószobák most valóban élettel teltek, a kooperatív élmény természetesebben működik, mint valaha, a szerkesztő pedig szinte korlátlan teret ad azoknak, akik szeretnek alkotni és kísérletezni. Az árképzés is dicséretet érdemel: a játék pontosan annyiba kerül, mint az előző rész, így az új élmények mellett nem jár inflációs terhekkel. Az Escape Simulator 2 nem csak a logikai fejtörők rajongóinak szól, hanem mindenkinek, aki szeretne kiszakadni a gyors tempójú akciójátékok és túlbonyolított szerepjátékok világából. Egy nyugodt, mégis izgalmas kaland, amelyben a siker nem a reflexeken, hanem az együtt gondolkodáson és a megfigyelésen múlik – akár egyedül, akár mások társaságában vágunk neki a szabadulásnak.
Az Escape Simulator 2 kizárólag PC-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Pine Studio biztosította.
Balga Bence
Összefoglalás:
Az Escape Simulator 2 a Pine Studio szabadulószobás játékának kiforrott, átgondolt folytatása, amely nem forradalmasítani akar, hanem finoman tökéletesíti elődje alapjait. A játék továbbra is a rejtvényfejtés öröméről, a megfigyelésről és a logikus gondolkodásról szól, de mindezt nagyobb, életszerűbb és látványosabb környezetben teszi. A fejlesztők új szintre emelték a fizikai szimulációt, a vizuális részleteket és a hangulatot, miközben a pályák tematikailag sokszínűbbek, mint valaha – ráadásul a pályaszerkesztő és a kiválóan működő multiplayer is sokat tesz hozzá a csomaghoz.
Az Escape Simulator 2 legfőbb pozitívumai:
- Logikailag remekül felépített pályák;
- a pályaszerkesztő kifejezetten jó;
- akár nyolcfős kooperatív mód.
Az Escape Simulator 2 legfőbb negatívumai:
- Induláskor kevés hivatalos pálya;
- ráadásul alacsony újrajátszhatósággal;
- egy-két irányítási malőr.
