A szavatossági és jótállási igények érvényesítése
Ha valami elromlott, akkor helyzettől függően több lehetőségünk is van. Először ejtsünk szót a közismert, de sokszor félreértelmezett „3 napos szabályról”. Amennyiben a fogyasztói szerződés teljesítése (azaz vásárlás vagy üzembe helyezés) után 3 munkanapon belül meghibásodik a termék, és a vásárló ezt a megadott 3 munkanapon belül jelzi (lehetőség szerint az ilyesmit mindig írásban (is) tegyük meg), a kereskedő köteles azt kicserélni, ha a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza. Fontos, hogy ez a jog csak jótállással rendelkező termék meghibásodása esetén illet meg minket, és a tévhittel ellentétben ez nem jelenti azt, hogy vásárlástól számított 3 munkanapon belül elállhatunk a vásárlástól.
Ha a 3 munkanap elteltével jelentkezik meghibásodás, akkor több lépcsőben van lehetőségünk jogaink érvényesítésére. Első körben kérhetünk javítást vagy cserét, de az általunk támasztott igény nem okozhat a másik igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget. Ebből adódóan legtöbbször javításra kerül sor, és a kereskedőnek (mint ahogy azt az előző cikkben is írtuk), törekednie kell rá, hogy azt 15 naptári napon belül, jelentős kényelmetlenség okozása nélkül elvégezze. Amennyiben az alkatrész vagy a termék javítása nem lehetséges, vagy többszöri javítási kísérlet után is fennáll a hiba, igényelhetjük a cserét. Csere esetén a kereskedő azonos típusú, új terméket köteles adni, illetve ha ez nem lehetséges, az eredeti vételárat alapul véve másik, de azonos tudású terméket is felajánlhat a vásárlónak, aki azonban ezt nem köteles elfogadni, és úgy is dönthet, hogy eláll a szerződéstől. Ha pedig a kötelezett sem a kijavítást, sem a kicserélést nem vállalta, vagy valamilyen okból nem tud ezeknek eleget tenni, a vásárló kérheti a szerződés előtti állapot visszaállítását, azaz a teljes vételár visszafizetését (ilyen esetben természetesen a hibás terméket is vissza kell szolgáltatni).
Hirdetés
Szintén jó, ha tudjuk, hogy a kereskedő nem kötelezhet arra, hogy meghibásodás esetén egy általa megadott harmadik félhez (azaz általában külső szervizbe) juttassuk vissza a terméket, mert a fogyasztói szerződés értelmében ő a kötelezett fél, és ő tartozik jótállással. Persze az ügyintézés meggyorsítása érdekében érdemes lehet egyből abba a szervizbe mennünk, ahova amúgy is kerülne a termék néhány nap múlva, de erre nem kényszeríthetnek minket. A 10 kg-nál nehezebb és a rögzített bekötésű termékeket a forgalmazónak a helyszínen kell javítania, ha pedig ez nem lehetséges, akkor saját költségén kell az elszállítást megoldania.
Internetes áruházból történő vásárlás esetén 8 munkanapon belül indoklás nélkül elállhatunk a vásárlástól, és az áru visszaküldése után (a postaköltséget a vevőnek kell állnia) a kereskedőnek 30 napon belül vissza kell térítenie a teljes vételárat. Figyeljünk arra, hogy az is a távollevő felek között kötött szerződések feltételeit szabályozó rendelet hatálya alá esik, ha a webshopban megrendelt terméket személyesen vesszük át az üzlet egyik hivatalos átvételi pontján.
Az előző cikkben már részletesen írtunk a bizonyítási teherről. Ehhez most még annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy bizonyítani általában szakvéleménnyel szoktak az érintett felek, de jelenleg egy jogszabály sem tartalmaz olyan előírást, amely bármelyik szervet kötelező erejű szakvélemény kibocsátásával ruházná fel. Azt, hogy egy szakvélemény szakmai és/vagy jogi szempontból megfelelő-e, békéltető testület vagy bíróság előtt lehet vitatni.
Ha nem jutunk egyről a kettőre
Ha sehogy sem sikerül dűlőre jutni a meghibásodott termék ügyében a kereskedővel, első körben érdemes az NFH-hoz (a panaszügyintézés folyamata a hatóság honlapján részletesen dokumentálva van) vagy az illetékes békéltető testülethez fordulni segítségért, mielőtt bírósági keresetet adnánk be (ezek a vásárló számára ingyenes eljárások). Ha azonban az NFH vagy a békéltető testület közbenjárásával sem sikerül eredményt elérnünk, nem marad más hátra, mint a bírósági út. Ez sajnos hosszadalmas eljárás, az elsőfokú ítélet meghozatalára általában legalább egy évet kell várni, de ha tényleg a kereskedő a hibás (a tények, bizonyítékok is ezt támasztják alá), a vásárló joggal reménykedhet számára kedvező döntésben. Éppen ezért idáig ritkán fajulnak el a vitás ügyek, hiszen a kereskedőnek nem érdeke, hogy a hírnevét ilyesmi rombolja, a fogyasztó pedig nyilván a minél gyorsabb megegyezésre törekszik.
A sorozat következő részében néhány megtörtént példán keresztül megnézzük, hogy egy-egy cseppet sem zökkenőmentes esetben hogyan jártak, illetve járhattak volna el a vásárlók és a kereskedők – természetesen az összes érintett felet megszólaltatva.
