Világdizájn és ellenfelek
Bár mi itt a Gamepodnál nem szoktunk pontszámokat kiosztani – hiszen azok sokszor félrevezetőek lehetnek, vagy legalábbis nem elég közlő értékűek – abban azért valószínűleg a legtöbben egyetértenek, hogy az Elden Ring a 10/10-es játékok egyik legjobb modern iskolapéldája. Nem azért, mert tökéletes – hiszen szinte semmi sem az – hanem azért, mert kompromisszumoktól mentesen, kimagasló és konzisztens szinten éri el azt a művészi víziót, amit céljául tűztek ki az alkotók. A kérdés mindezek után csak az volt, hogy sikerül-e ezt a minőséget ismét megütni, netán megugrani a japán fejlesztőbrigádnak. Nos, a csapat előző programjaihoz – nevesen a Dark Souls trilógiához és a Bloodborne-hoz hűen – az alapjáték itt is csak az előétel volt, a főfogás pedig a kiegészítőben vár ránk. A Shadow of the Erdtree mesterien épít a korábban lefektetett elemekre és mechanikákra, miközben igyekszik számos fronton felülmúlni és kiforrottabbá tenni azokat, így megteremtve a FromSoftware eddigi legerősebb alkotását.
A kiegészítőhöz (és itt szándékosan kerülöm a lealacsonyítónak ható DLC megnevezést) onnantól férünk hozzá, hogy legyőztük Mohgot, a vér urát, ezt követően pedig a Mohgwyn-dinasztia mauzóleumából elutazhatunk egy elfeledett földre, melyet a címadó Erdtree árnyéka fed. Az alapjátékétól külön futó sztoriban a célunk az lesz, hogy felkutassuk az árnyékok földjére lépő Miquella nyomát, megismerjük követőinek és híveinek valódi szándékát, valamint hogy választ találjunk az ismeretlen földet övező sötét rejtélyekre. Másszóval úgy is lehetne mondani, hogy a csapat maradt a kaptafánál, a történet pedig többnyire kriptikus párbeszédekben, olykor levelekben, valamint szuggesztív erejű, festői környezet által bontakozik ki előttünk, teret hagyva játékosi interpretációnknak. A kiegészítő hellyel-közzel tíz új karaktert vonultat fel, akik javához tartozik egy küldetésszál is, melyek során olykor morális döntéseket hozhatunk meg, teljesítésükért pedig impozáns jutalmakban (pl. új Spirit Ash és páncélzat) részesülhetünk.
[+]
A történet lényegében ugyanazt a színvonalat és érzésvilágot hozza, amit a stúdió korábbi műveitól megszokhattunk, így akiknek azok a művek tetszettek, ők itt se fognak csalódni. Ennél jóval érdekesebb viszont az elénk tárt, meglehetősen terjedelmes világ, ami joggal nevezhető a kiegészítő csúcspontjának. Már az alap Elden Ring is kacérkodott a vertikalitással, miszerint bizonyos helyekre csak a térkép és a környezetünk alapos elemzése, majd a megfelelő emelkedők, dombok, és hegyek megmászásával tudtunk csak eljutni. A játékot azonban mégis sokan kritizálták a talán kissé felhígult pályadizánja miatt, ami a nyílt világra váltásnak volt köszönhető, a Dark Souls-okban megszokott, tekervényes, labirintusszerű helyeket pedig inkább csak a legacy dungeonökben láthattuk visszaköszönni. Az utóbbiak természetesen a Shadow of the Erdtree-ből sem maradnak ki (az eddigi talán legnagyobb kastéllyal egyetemben), a különbség az, hogy itt az általános világ- és pályadizájn is szintet lépett.
[+]
A bebarangolható terület jelentős részét csak megfelelő átkötő alagutakon, völgyeken, vagy hegyeken átkelve lehet megközelíteni, olykor pedig még ez se megoldás, és az egyetlen út egy elrejtett teleportkapun át vezet célunkhoz. Így minden eddiginél hangsúlyosabb szerepet kap a felfedezés, valamint kiemelten kell figyelnünk a darabokból összerakható domborzati térképre is, melynek segítségével nem csak az érdekesebb helyszíneket (kripták, romok, tornyok) szúrhatjuk ki, de akár a továbbhaladásunkhoz szükséges útvonalat is. Ettől függetlenül leginkább a környezetünk megfigyelésére érdemes hagyatkozni, mert a bejárható terület mélyen rétegelt, és könnyen előfordulhat, hogy ahol a térkép egy helyet jelez, ott valójában három is található, különböző magasságokban: például egy sziklaszirt, egy barlang, és egy földalatti folyó. Ez a komplexitás jellemzi egyébként a kriptákat is, melyekből ezúttal jóval kevesebb van, cserébe lényegesen változatosabbak és összetettebbek.
[+]
Az árnyékok földje tehát jóval összetettebb, mint az alapjáték helyszínéül szolgáló köztes földek – olyannyira, hogy a kiegészítőben lehetőségünk lesz az Elden Ring vélhetően legmagasabb és legalacsonyabb pontját is meglátogatni – ez pedig kivetül a játék vizualitására is. Kékes fényben tündöklő virágmezőkön és vörös villámoktól izzó szurdokokon fogunk keresztül vágtatni, vagy éppen áthaladunk majd egy sötét ködbe burkolózó, vészjósló erdőn, ahol az egyetlen lehetőség az életben maradásra az lesz, ha észrevétlenek maradunk. Mindegy, hogy merre is járjunk, a Shadow of the Erdtree minden ponton igyekszik majd meglepni minket. Ez pedig igaz az ellenfélfelhozatalra is, melyek közül természetesen a termetesebb főellenfelek a legemlékezetesebbek, de lesznek itt magukat szobornak álcázó és lesből lecsapó madarak, a napot eltakaró tűzóriások, sőt, még aranylóan csillogó, aggresszív óriáskecskék is.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
