Világdizájn és ellenfelek

Bár mi itt a Gamepodnál nem szoktunk pontszámokat kiosztani – hiszen azok sokszor félrevezetőek lehetnek, vagy legalábbis nem elég közlő értékűek – abban azért valószínűleg a legtöbben egyetértenek, hogy az Elden Ring a 10/10-es játékok egyik legjobb modern iskolapéldája. Nem azért, mert tökéletes – hiszen szinte semmi sem az – hanem azért, mert kompromisszumoktól mentesen, kimagasló és konzisztens szinten éri el azt a művészi víziót, amit céljául tűztek ki az alkotók. A kérdés mindezek után csak az volt, hogy sikerül-e ezt a minőséget ismét megütni, netán megugrani a japán fejlesztőbrigádnak. Nos, a csapat előző programjaihoz – nevesen a Dark Souls trilógiához és a Bloodborne-hoz hűen – az alapjáték itt is csak az előétel volt, a főfogás pedig a kiegészítőben vár ránk. A Shadow of the Erdtree mesterien épít a korábban lefektetett elemekre és mechanikákra, miközben igyekszik számos fronton felülmúlni és kiforrottabbá tenni azokat, így megteremtve a FromSoftware eddigi legerősebb alkotását.

A kiegészítőhöz (és itt szándékosan kerülöm a lealacsonyítónak ható DLC megnevezést) onnantól férünk hozzá, hogy legyőztük Mohgot, a vér urát, ezt követően pedig a Mohgwyn-dinasztia mauzóleumából elutazhatunk egy elfeledett földre, melyet a címadó Erdtree árnyéka fed. Az alapjátékétól külön futó sztoriban a célunk az lesz, hogy felkutassuk az árnyékok földjére lépő Miquella nyomát, megismerjük követőinek és híveinek valódi szándékát, valamint hogy választ találjunk az ismeretlen földet övező sötét rejtélyekre. Másszóval úgy is lehetne mondani, hogy a csapat maradt a kaptafánál, a történet pedig többnyire kriptikus párbeszédekben, olykor levelekben, valamint szuggesztív erejű, festői környezet által bontakozik ki előttünk, teret hagyva játékosi interpretációnknak. A kiegészítő hellyel-közzel tíz új karaktert vonultat fel, akik javához tartozik egy küldetésszál is, melyek során olykor morális döntéseket hozhatunk meg, teljesítésükért pedig impozáns jutalmakban (pl. új Spirit Ash és páncélzat) részesülhetünk.

[+]

A történet lényegében ugyanazt a színvonalat és érzésvilágot hozza, amit a stúdió korábbi műveitól megszokhattunk, így akiknek azok a művek tetszettek, ők itt se fognak csalódni. Ennél jóval érdekesebb viszont az elénk tárt, meglehetősen terjedelmes világ, ami joggal nevezhető a kiegészítő csúcspontjának. Már az alap Elden Ring is kacérkodott a vertikalitással, miszerint bizonyos helyekre csak a térkép és a környezetünk alapos elemzése, majd a megfelelő emelkedők, dombok, és hegyek megmászásával tudtunk csak eljutni. A játékot azonban mégis sokan kritizálták a talán kissé felhígult pályadizánja miatt, ami a nyílt világra váltásnak volt köszönhető, a Dark Souls-okban megszokott, tekervényes, labirintusszerű helyeket pedig inkább csak a legacy dungeonökben láthattuk visszaköszönni. Az utóbbiak természetesen a Shadow of the Erdtree-ből sem maradnak ki (az eddigi talán legnagyobb kastéllyal egyetemben), a különbség az, hogy itt az általános világ- és pályadizájn is szintet lépett.

[+]

A bebarangolható terület jelentős részét csak megfelelő átkötő alagutakon, völgyeken, vagy hegyeken átkelve lehet megközelíteni, olykor pedig még ez se megoldás, és az egyetlen út egy elrejtett teleportkapun át vezet célunkhoz. Így minden eddiginél hangsúlyosabb szerepet kap a felfedezés, valamint kiemelten kell figyelnünk a darabokból összerakható domborzati térképre is, melynek segítségével nem csak az érdekesebb helyszíneket (kripták, romok, tornyok) szúrhatjuk ki, de akár a továbbhaladásunkhoz szükséges útvonalat is. Ettől függetlenül leginkább a környezetünk megfigyelésére érdemes hagyatkozni, mert a bejárható terület mélyen rétegelt, és könnyen előfordulhat, hogy ahol a térkép egy helyet jelez, ott valójában három is található, különböző magasságokban: például egy sziklaszirt, egy barlang, és egy földalatti folyó. Ez a komplexitás jellemzi egyébként a kriptákat is, melyekből ezúttal jóval kevesebb van, cserébe lényegesen változatosabbak és összetettebbek.

[+]

Az árnyékok földje tehát jóval összetettebb, mint az alapjáték helyszínéül szolgáló köztes földek – olyannyira, hogy a kiegészítőben lehetőségünk lesz az Elden Ring vélhetően legmagasabb és legalacsonyabb pontját is meglátogatni – ez pedig kivetül a játék vizualitására is. Kékes fényben tündöklő virágmezőkön és vörös villámoktól izzó szurdokokon fogunk keresztül vágtatni, vagy éppen áthaladunk majd egy sötét ködbe burkolózó, vészjósló erdőn, ahol az egyetlen lehetőség az életben maradásra az lesz, ha észrevétlenek maradunk. Mindegy, hogy merre is járjunk, a Shadow of the Erdtree minden ponton igyekszik majd meglepni minket. Ez pedig igaz az ellenfélfelhozatalra is, melyek közül természetesen a termetesebb főellenfelek a legemlékezetesebbek, de lesznek itt magukat szobornak álcázó és lesből lecsapó madarak, a napot eltakaró tűzóriások, sőt, még aranylóan csillogó, aggresszív óriáskecskék is.

[+]

Nehézség, felszerelések és fejlesztési tárgyak

Természetesen nem csak további ellenfelekre lehet számítani, hanem új fegyverekre is, melyekből nem kevesebb, mint százat sikerült a kiegészítőbe gyömöszölni. Ezekből a nyolc új kategóriának egyikébe, a Light Greatswordébe eső egyik twinblade a kedvencem, melyet egy főellenfél lelkének beáldozásáért cserébe lehet megkaparintani. Ez a sokak által ismert Starscourge Greatswordhöz hasonlóan valójában két kard egynek a súlyáért cserébe (jelen esetben pusztán 8 kg), ami már alapból tetszetős. Ha viszont ehhez még hozzáadjuk, hogy négy (!) tulajdonsággal is C-n skálázódik max szinten, hogy a bal karddal glinstone mágiát lőhetünk, a jobbal pedig tűzörvényt csinálhatunk – mindezt úgy, hogy a bal kezünkben továbbra is maradhat egy varázsbot – és hogy a fegyver piszkosul gyors és közel annyit sebez, mint két Giant-Crusher, akkor egyértelművé válik, hogy az egész játék legsokoldalúbb és talán legerősebb harci alkalmatosságával van dolgunk.

[+]

Ettől függetlenül érdemes a többi újdonsággal is próbát tenni, értve ez alatt például a Thrusting Shieldeket, mely pajzsokkal egyszerre tudunk védekezni és támadni, vagy ha maradunk a szokásosnál, érdemes lehet ránézni arra az új Curved Sword párosra, melynek egyedi képessége, hogy a fókusz pontjaink kifogyásáig tudunk vele szüntelenül kaszabolni, az animáció megszakítása nélkül. Ha pedig letettük a voksunkat az új vágóalkalmatosság mellett, rátérhetünk a páncélokra, a talizmánokra, a varázslatokra és a további egyedi tárgyakra, melyekből szintén akad új szép számmal. Egyértelműen jó látni, hogy Miyazakiék ezúttal kicsit jobban gondoltak a Strength játékosokra, így például már a kiegészítő elején egy elég brutális páncélt (majd kicsit később egy kalapácsot) tudunk bezsákolni, ha ügyesek vagyunk, míg az egyik talizmán jelentősen felerősíti az összes védelmünket magas Equip Load esetén, így téve életképessé bizonyos pajzsos, komótosabb buildeket.

[+]

Szintén örvendetes, hogy az alapjáték ikonikus talizmánjai, mint például a Flamedrake Talisman és hasonló védelemközpontú társai visszaköszönnek, csak magasabb szinten, így téve elérhetővé valamilyen szintű fejlődési utat azon játékosok számára is, akik egyébként teljesen összepakolt karakterrel állnak neki a kiegészítőnek. Varázslatok és igék terén is vannak újdonságok, melyek közül én főleg azt az új igét használtam, ami minden eddiginél nagyobb (52) Faith értékét igényel. Ez főleg a védelmünket tornássza fel, és számomra a 70 másodperces alapidejével jó alternatívának tűnik a rövid idő után elillanó Flame, Granth Me Strength helyére a már jól ismert Blessing of the Erdtree és a Golden Vow párosa mellé. Ha pedig már Golden Vow: ezt ezentúl lehetőségünk van kraftolni és consumable itemként használni, így nem fontos értékes pontokat dobálnunk számunkra amúgy nem releváns tulajdonságokra, míg bizonyos varázslatok újrahasználható tárgyak képében is bekerültek a játékba.

[+]

Amire még egyértelműen fontos kitérni – lévén egy SoulsBorne címről van szó – az a játék nehézsége. A hivatalos álláspont az, hogy 150-es szint alatt ne nagyon kezdjünk bele az új történeti szálba. Én 201-esen veselkedtem neki a kalandnak, a szokásos unga-bunga karakteremmel ( Bull Goat szett, Cold és Blood Giant-Crusher) és úgy tiportam el 20-30 főellenfelet (beleértve a mellékes, ám újra nem megjelenő ellenfeleket), hogy összesen kétszer haltam meg. Amennyiben tehát a karakterünk jól fel van építve és megvan a megfelelő szint és játéktudás, a legtöbb esetben nagy kihívásra nem kell számítani – kivéve egy bizonyos sárkányt (ami melee builddel kész rémálom) és a legutolsó főellenséget, melyeknek nekimentem legalább 10-15 alkalommal. A komfortzónánkból kilépve és eltérő buildre váltva azonban egyből nehezebbé válik a játék – ha nem is a kisebb hatékonyság, de a megszokás hiánya miatt – én legalábbis ezt tapasztaltam a már említett twinblade-re váltás után.

[+]

Emellett fontos kihangsúlyozni, hogy a kiegészítő eleinte nehezebbnek érződhet, mint az alapjáték, vagy legalábbis azt az érzést keltheti, hogy a szintünk ellenére mintha a nulláról indulnánk, ugyanis az árnyékok földjén lévő ellenfelek sokkal táposabbak és ütősebbek. Erre viszont azért volt szükség, hogy a játékosok ismét megtapasztalhassák a fejlődés, az erősebbé válás élményét. Az árnyak földjén elszórva úgynevezett Scaductree Fragmenteket találhatunk, melyekkel permanensen erősíthetjük védelmi és támadási értékünket, míg egy másikfajta tárggyal a megidézett szellemek és Torrent, a lovunk túlélési esélyeit erősíthetjük. Ezek lényegében hasonló módón funkciónálnak, mint az alapjátékban elszórt Golden Seedek. Játékbalanszbeli okokból kifolyólag viszont hatáskörük leszűkül a kiegészítő játékterületére, szóval ne is álmodjunk arról, hogy 800-900-nál többet fogunk csapni egy olyan pallossal, ami 1500-1600-at küld bele egy ellenfélbe a Shadow of the Erdtree világán belül.

[+]

Összegzés

A Shadow of the Erdtree minimum 50 óra játékidőt kínál, amennyiben mindent fel akarunk fedezni, ám nagyon értjük a dolgunkat és könnyűszerrel átmasírozunk a főellenfeleken. Mindenki másnak viszont ez akár egy 100 órás kaland is lehet, és akkor még szó sem esett az újrajátszhatósági faktorról, valamint a közösségi komponensekről, mint a PVP, az invasion, és a kooperatív módban történő csatározások. Nem kérdés, hogy a From Software-nek sikerült az alapjáték fölé emelkedni ezzel a kiegészítővel, így akik szerették az Elden Ringet, azoknak ez a már-már fél folytatással felérő kaland kihagyhatatlan és kötelező vétel.

Az Elden Ring - Shadow of the Erdtree június 21-én jelenik meg PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, és Xbox Series konzolokra.

Az Elden Ring - Shadow of the Erdtree legjobb vonásai:

• Rétegelt, összetett, a felfedezésre ösztönző világdizájn;
• 50-100 órányi tartalom, magas minőségben tálalva;
• az új tárgyaknak hála teljesen egyedi és új buildek válnak életképessé.

Az Elden Ring: Shadow of the Erdtree legrosszabb vonásai:

• Néhány boss aránytalanul aggresszív, alig hagyva teret az ellentámadásokra;
• apróbb bugok (néhol lebegő tárgyakba lehet belefutni, egyszer pedig összeomlott a program).

Koncz Dávid