Schöne neue Welt
Bár ma a japán szerepjátékokon kívül nem társítunk egyetlen nemzetet sem az RPG-k egy specifikus stílusához, ez nem jelenti azt, hogy másutt teljesen kihaltak volna az efféle specifikus ízlésvilágok. Igaz, a nyolcvanas évek során, a globalizált játékipar kialakulása előtt sokkal jelentősebb eltérések voltak a különféle országok szerepjáték-felhozatalában, de ezek nyomai néhol még ma is felfedezhetők. Eltűntek például a mind játékmenet, mind történet terén teljesen nonszensz francia RPG-k, de a kínai szerepjátékok még mindig hajlamosak minden más felett a viharos családi viszonyokra és romantikus történetekre koncentrálni. Míg a koreai szerepjátékok jobbára még a kilencvenes évek első felében is japán és amerikai játékok legfeljebb középszerű – ám igen sokszor koreai vagy kínai népmese-világba csomagolt – másolatai voltak, addigra ma az ország a babaarcú modellkaraktereket használó MMO-król és az ezekkel járó végtelen grindelésről ismertek. És persze ott vannak a német szerepjátékok is: igaz, a fáklyát az utóbbi időkben már csak a nemrég bezárt Piranha Bytes képviselte, de már a korábbi időkben is sorra születtek a hasonló alkotások – a Fate: Gates of Dawn, a Realms of Arkania-játékok, vagy éppen az Ambermoon-Ambertstar kettős.
Mindezt természetesen azért hoztam fel, mert a Drova is a német stílusú szerepjátékok közé tartozik – még akkor is, ha modern alkotásként azért más ihletőkkel is rendelkezik. De mit is értek ezen a kategórián? Hát például azt, hogy e játékok történetközpontúság helyett jellemzően a világszimulációt tartják fontosnak. Bődületes jelentőségű armageddon-semlegesítések helyett e miniműfaj szívesen koncentrál az egyszeri helyi lakosok életszerű, tulajdonképpen logikus problémáinak megoldására. A főszereplő általában egy múlt és személyiség nélküli (a legtöbbször általunk kialakított) senkiházi, aki ráadásként igen sokszor frissen egy másik világból az új környezetbe csöppenve, hogy a játékos ne érezze magát tudatlan alaknak karaktere mellett. Szintén általános jellemző a fantasy realisztikus megközelítése, hangozzék ez bármilyen ellentmondásosan is – ez nem csak a földhözragadt küldetésekre és hősünk igen sokszor a mi döntéseinkkel kialakítható reputációjára vonatkozik, de általában a harcrendszertől a fejlődésig mindenre. És bármilyen furcsa is legyen, de a német szerepjátékok java részére mindig is jellemző volt a nehézkesség és a megszámlálhatatlan programhiba is – végletekig kicsiszolt programnak ezeket sosem lehetett nevezni.
[+]
A Drova tehát ennek a büszke szerepjáték-miniműfajnak a legújabb képviselője, és tulajdonképpen minden igaz rá is, amit a fentiekben példálózva felhoztam. Itteni hősünket például egy kevéske opcióval rendelkező szerkesztőben nekünk kell megalkotni és elnevezni, és ahogy az illő, a maga viking-hangulatú világából egy párperces felvezetést követően esik át Drova jóval növénygazdagabb birodalmába. Bár van egy világító drágakőben és halott druidákban gyökeredző küldetése is, az ezzel való törődés a játékidő elenyésző részét teszi csak ki. Az első nagy feladatunk például egy földrengésben megsérült híd helyreállítása lesz, amit teljesen szabadon, akár ötórányi kalandozással később is favágással, egy megsérült vadász kisegítésével és egyéb, hasonlóan hősies feladatok tucatjainak végrehajtásával tudunk elérni. Az NPC-k viselkedése a lehetőségekhez képest emberi: egymással is beszélgetnek, emlékeznek tetteinkre, sőt, egy sikeres lopást követően a szajré használatával – mondjuk egy elemelt páncél felvételével – csúnyán lebukhatunk előttük.
[+]
Ezen felül a játék rengeteg téren próbál meg egy hihető fantáziavilágot prezentálni. Példának okáért nemhogy teleportálni nem lehet, de a térkép maga is egy modellezett dolog: több verzió is rendelkezésre áll és természetesen nem enged teleportálást sem. De nem kell félni, drága pénzen vehetünk tintát, amivel rövid feljegyzéseket róhatunk a papírra… Vagy ott van a fejlődési rendszer: a német RPG-k java részéhez képest ez sokkal kevesebb alaptulajdonságot használ, de a képességfák már méretesek, ráadásul a szintlépéskor kapott pontok elosztása is csak a megfelelő tanároknál lehetséges. Szeretnél megtanulni íjászkodni, ami aztán minden speciális nyilazós attak alapja lesz? Persze, csak keress valakit, aki profi szinten ért a fegyverhez, és győzd meg arról, hogy érdemes lesz téged okítania. Kicsit szomorú, hogy amint döntöttünk a két (egyébként nem túl szimpatikus) frakció közti választás ügyében, onnantól kezdve a másik csapattal kapcsolatos dolgok azonnal kiesnek a képből – egy nem is túl késői pontot követően már nem lehet lavírozni az érdekek között.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
