IDDQD

A Doom: The Dark Ages összesen 22 fejezeten keresztül tárja elénk ezt a középkori előzménysztorit, amelyben a rövidebb, de totálisan intenzív akciószakaszok mellett hosszabb és némileg lassabb pályák is helyet kaptak. A kampány teljesítése nagyjából 15 órát vesz igénybe, ha a gyűjtögetéssel is számolunk – ami egy ilyen típusú játéknál bőségesen elegendő játékidőt biztosít. A változatosságot növelendő két teljesen új eszköz is a rendelkezésünkre áll a harcban: egyrészt kommandírozhatunk egy gigászi mech-et, másrészt egy tűzokádó sárkány is meglovagolható. Az Atlan névre keresztelt lépegető igazi pusztító fegyver, amelyhez az apróvad mellett természetesen a méretéhez illő démonok is társulnak. Az Atlan néha lőfegyverrel is fel van szerelve – a tank méretű lövedékeket szórva tényleg olyan érzésünk lesz, hogy senki nem állíthat meg minket. A sárkány szintén rendelkezik démonfegyelmező eszközökkel, nevezetesen ágyúkkal, amelyekkel egész seregeket lehet véres trutymóvá redukálni. Bár első alkalommal mind az Atlan, mind sárkányunk remek újdonságként hat, sajnos ezeket a szakaszokat nem sikerült úgy variálni, valahogy mélyebbé tenni, hogy azok később is mindig élvezetesek maradjanak. Néha már-már az volt az érzésem, hogy ezek a szekvenciák inkább a játékidő elnyújtását szolgálják, és nem feltétlenül érdemi tartalmat jelentenek.

[+]

A fejlesztési rendszer is átalakult az új epizódban: ezúttal már nem kell rejtett robotokat kirabolni és püfölni – ehelyett a korábban említett aranyat, illetve drágaköveket használhatjuk felszerelésünk javítására. Ezeket a pályákon elszórva találhatjuk meg, illetve különböző kihívások teljesítésével szerezhetünk még belőlük. Míg az Eternalban különféle aktív képességeket is feloldhattunk fegyvereinkhez, addig itt kizárólag passzív fejlesztésekkel operálhatunk fegyvereinket, pajzsunkat és öklünket illetően. A gyújtólövedékek az Eternal lángszóróját (és annak páncélgeneráló hatását) váltják ki, más fegyvereket területre ható robbanással egészíthetünk ki, a pajzsot pedig a parry mozdulatoknál aktiválódó erőhullámokkal tehetjük még hasznosabbá. Ezen túl életerőnket, valamint lőszer- és páncélkapacitásunkat is megnövelhetjük, ha megküzdünk néhány opcionális főellenséggel, és nemes egyszerűséggel kitépjük szívüket a helyéről. Tipikus slayeres megoldás. A játék nehézségét szimpatikus módon rendkívül részletesen személyre szabhatjuk, így, ha valaki kizárólag a parry időzítésén vagy mondjuk az ellenfelek sebességén szeretne finomhangolni, azt bármikor megteheti.

[+]

Hirdetés

A zenei oldal is jelentős változáson esett át az új epizódban. Az előző részekben megismert és kultikussá vált dallamokat komponáló Mick Gordon az Eternal kapcsán kirobbant jogi vita után már nyilván nem működött együtt a csapattal. Helyét a Finishing Move nevű négyfős gárda vette át, akik jól vették az akadályt, és illő módon komponálták meg a játék új zenéit: megmaradt a metál intenzitása, és ezt középkori elemekkel vegyítették. Ez már személyes ízlés kérdése lesz, de nálam az új zenei anyag nem vált olyan fülbemászóvá és ikonikussá, mint ahogy az az előző két soundtrackkel történt – nincs vele semmi baj, megfelelő lelkesítést ad a démonirtáshoz, csak valahogy az a megfoghatatlan extra hiányzik belőle, ami igazi klasszikussá tenné. Nem volt ilyen panaszom viszont a hanghatásokkal: azok egyszerűen parádésan sikerültek, és alaposan meglökik a játékélményt! A Doom Slayer nehéz, földet rengető léptei, a fegyverek gyomorban visszhangzó dörrenései és a démonok húsának cafatokra szakadó ploccsanása egytől egyig remekül sikerültek, tovább fokozva a játék brutális, nyers atmoszféráját.

[+]

A látványvilág szempontjából az idei Doom különösen erősre sikeredett. Az egyes helyszínek kidolgozottsága az id Tech 8 motor tudásának köszönhetően sokszor valóban lenyűgöző: romos középkori várak, démoni építmények és lovecrafti ihletésű, természetfeletti birodalmak várnak ránk. Legyen szó a szórt fényeket használó kiváló bevilágítási rendszerről, a lények parádés animációjáról, vagy mondjuk az átvezető jelenetekben látható különleges effektekről (a Doom Slayer köpenyének remekül modellezett mozgására például semmi szükség nem volt – de remekül néz ki), minden nagyszerűen működik. Noha a játékmenetre nincs igazán hatással, a Doom Slayer elsöprő erejének bemutatására kiválóan alkalmas a fizikai rendszer, ami ritkán látott élethűséggel összeomló kunyhókat és megtántorodó lényeket szimulál. És ami talán még jobb: mindezt tökéletesen optimalizálva kapjuk meg – a Dark Ages remekül fut úgy PC-n, mint konzolokon, zavaró programhibák, (mikro)szaggatások, lefagyások nélkül.

[+]

A Dark Ages nem csupán egy újabb fejezet a Doomok történetében, hanem potenciálisan egy új irányvonal kezdetét is jelentheti – egy taktikusabb, átgondoltabb megközelítést, amely a korábbi „rohanj és darálj” stílus helyett a kimértebb harci stratégiákat helyezi előtérbe. Persze ki tudja, hogy az állandóan változtatni, újítani akaró fejlesztők legközelebb mivel rukkolnak elő – most ez az átalakítás pont elégnek tűnik. Az eredmény egy erőteljes előzménytörténet, amely tele van brutális összecsapásokkal, lehengerlő atmoszférával és egy igazán masszív fegyverarzenállal. Az újítások többsége kifejezetten jól sikerült, és bár akad néhány kevésbé eltalált elem is, ezek sem rontják jelentősen az összképet. A legnagyobb kérdés az, hogy a rajongók mennyire lesznek nyitottak az új megközelítésre, hiszen a megváltozott harcrendszer és a taktikusabb játékmenet sokak számára szokatlan lehet. Egy dolog azonban biztos: a Slayer még mindig ugyanolyan elszántan irtja a démonokat, és továbbra is túl mérges ahhoz, hogy meghaljon.

A Doom: The Dark Ages PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent. A játék része a Game Pass előfizetésnek.

A tesztjátékot a kiadó Bethesda biztosította.

Összefoglalás

A három újkori Doom ugyan hasonlít egymásra, de a részletek tekintetében azért jócskán különböznek – a Dark Ages kicsit lassabb lett társainál, és tankosabb megközelítése a pajzs által jelentett lehetőségekkel együtt érezhetően átalakította a játékmenetet. A hatalmas hadszíntereken egész seregek ömlenek ránk, de szerencsére a játék megfelelő arzenált biztosít ezek semlegesítéséhez. A sárkányon-lovaglós, illetve lépegetős részek hosszú távon sekélyessé, kevéssé dinamikussá válnak, és persze a történet sem érdemel díjakat, de a lényeg, a Doom Slayer vérben gazdag hadjárata továbbra is rendkívül élvezetes és látványos.

A Doom: The Dark Ages legfőbb pozitívumai:

• Az átalakult, kicsit lassabb harcrendszer kiválóan működik;
• lehengerlő látványvilág, tökéletesen optimalizálva;
• jól használható, élvezetes új fegyverek és eszközök – főleg a pajzs;
• nagyszerűen személyre szabható nehézség.

A Doom: The Dark Ages legfőbb negatívumai:

• Igényesen van előadva, de a sztori továbbra is gyenge;
• a sárkányos és lépegetős részek varázsa hamar eltűnik; –
• semmilyen multiplayer nincs.

Balga Bence