Remedy remények
Alapvetően szeretem a modern korba helyezett FPS játékokat, lehetőségeim szerint évek óta teszek egy próbát azokkal az alkotásokkal, amelyekmár első trailernél megfognak legalább egy kicsit. Sajnos a tavalyi évben ilyen szempontból nem voltam túl szerencsés, a Halo: Infinite-et még élveztem, de a Battlefield 2042 nem igazán azt hozta, amit elvárt tőle az ember. Kíváncsi voltam, hogy a 2022-es év vajon ilyen szempontból hogy indul, ezért döntöttem úgy, hogy közelebbről is megnézem a Crossfire X című alkotást, amelyet anno még 2019-ben jelentettek be. A projektről akkoriban még semmit nem tudtam, később világosítottak fel, hogy a Crossfire egyébként már 2007 óta létező PC-s free-to-play akciójáték (mobilos epizódok is készültek), amely 2020-ra nem kevesebb mint 1 milliárd regisztrált felhasználót tudhatott magáénak. Ennek egyik mellékágának szánták a Crossfire X-et, amely nem csak F2P többjátékos módot, hanem két külön kampányt is tartalmaz, utóbbiért pedig nem más felel, mint a híres Remedy Entertainment; a multiplayerért pedig a Smilegate.
Természetesen érdemes megemlíteni, hogy az exkluzivitás némileg csalóka, mert Kínában létezik a Crossfire HD, amely lényegében az xbox-os kiadás PC-s elődje és amely a konzolos verzióhoz hasonlóan tartalmazza tavaly óta a két sztori módot. A finnek korábbi játékait (Alan Wake, Max Payne, Quantum Break) kifejezetten szerettem, így érdeklődve vártam, hogy milyen FPS-t sikerült összerakniuk számunkra az elmúlt években. A játék alapból természetesen ingyenes, azt elindítva tudjuk a menüből telepíteni az Operation Catalyst és Operation Spectre kampányokat, amelyek mindegyike a közeljövőben játszódik és két katonai szervezet oldalán mesél el egy-egy történetet. Akik rendelkeznek Game Pass előfizetéssel, azok előbbit automatikusan megkapják, így betekintést kaphatnak a sztori módba is. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, ugyanis nem mehetünk el a tény mellett, hogy a menürendszer botrányos megoldást alkalmaz. Konzol használóként természetesen egyből a kontroller d-padjával, valamint az RB-LB gombokkal próbáltam meg a menüben navigálni. Ez működik, de kiderült, hogy az analógot irányítva megjelenik egy egérkurzor is, amellyel lassan és komótosan választhatjuk ki, hogy mit is szeretnénk csinálni. Kíváncsiságból rádugtam egy egeret az Xbox Series X-re és meglepetésemre a menüben (de csak ott, sehol máshol) működött is. Ez a megoldás számomra érthetetlen, vélhetőleg a PC-s előd miatt maradhatott bent a játékban. A kampány kiválasztásával nem indul egyből a banzáj, a játék először átrak minket a sztori mód külön menüjébe, ahol a beállítások után már nekifuthatunk a történetnek.
Nyilván spoilerezni nem fogok, már csak azért sem, mert a két teljes végigjátszás nem több mint 3-4 óra, de biztos akadnak, akik még ennél is gyorsabban végeznek vele. Ha úgy vesszük, két darab egész estés interaktív filmet kapunk, amelyek leginkább a Call of Duty széria kampányaira emlékeztetnek, bár azoknál kicsit azért földhözragadtabb, már ami a monumentális eseményeket illeti. Ettől függetlenül én mindkét kampányt elfogadhatónak tartottam, bár a befejezés után akadtak zavaró kérdések, ezeket maximum egy folytatás tudná tisztázni, de nem vagyok biztos benne, hogy ez valaha megvalósul majd. Aki úgy dönt, hogy belefog, annak azért számítania kell arra, hogy egyszeri kalandról van szó, maximum az összegyűjthető extrákért lehet érdemes visszamenni egyes pályákra, azonban sem ezekért, sem a végigjátszásért nem kapunk semmilyen achievementet. A fejlesztők egyébként nem hazudtolták meg magukat, a játékban helyet kapott ugyanis egy visszatöltődő bullet time (időlassítás) képességet is, amely kezdetben bitang látványos, később azonban már el is felejtettem, hogy használható, túl sokat nem tett hozzá az élményhez. Mindenképp érdemes szót ejteni ennek a szegmensnek a technikai részéről, ugyanis a Catalyst és a Spectre is a végletek játéka, amennyiben a kinézetét nézzük. A grafika (Nortlight Engine, választhatunk 30 FPS és 60 FPS között) ugyanis olyan, mintha egyfajta ötvözete lenne mai alkotásoknak (még ray-tracing is van) és a sok évvel ezelőtti megoldásoknak.
Miközben a fegyverek, az arcok, a karakterek kidolgozottsága, valamint a fény-árnyék viszonyok elismerésre méltóak, akadnak olyan pályaelemek, épületek, járművek, fák stb., amelyek mintha a kétezres évek elejét-közepét próbálnák megidézni. Nyilván a nagy akciók közben ez annyira nem tűnik fel, de ha kicsit leállunk körbenézni, azonnal feltűnhetnek ezek a dolgok. A fizika is hasonló, a legtöbb tereptárgy statikus, azokkal semmilyen interakciónk nincs, de vannak egyes tárgyak és falak, amelyeket viszont szétlőhetünk; bár Battlefield-féle rombolhatóságról természetesen szó sincs, azért ez a rész elfogadható. A hangokról és a zenékről túl sok mindent nem lehet elmondani, előbbiek teljesen vállalhatóak, utóbbiak kimondottan jól illenek az akciókhoz, de az autóban külön azért vélhetően nem sokan fogják hallgatni őket.
Összefoglalva elmondható, hogy egyszeri kalandként kifejezetten tetszetős a kampányokkal eltölthető pár óra. Ha a jövőben valamilyen csoda folytán kapunk egy folytatást, én a magam részéről azt is végig fogom játszani.
Hirdetés
Ahol minden elromlik
A hosszas felvezetés után megérkeztünk a Crossfire X fő szegmenséhez, amely a free-to-play, vagyis az ingyenesen játszható többjátékos mód. Míg a két kampány korábbi előzeteseit többször is szemügyre vettem, addig a multiplayerhez direkt nem néztem semmilyen videót, mindössze a felvezetőben olvasható részletekről volt tudomásom, valamint arról, hogy többen is a Counter-Strike-hoz hasonlítják. Utóbbi esetében leginkább az 1.6 éra idejéből vannak hosszabb emlékeim (Global Offensive-vel csak pár órát játszottam), így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az összkép. Nos, miután újfent túltettük magunkat a menü egeres-kontrolleres sokkján, egyből felfedezhetjük, hogy a multiplayer két részre van osztva. A Modern módban lényegében az elmúlt években látott körítést kapjuk (a COD szériához hasonlíthatjuk ezt is), induláskor egy felszerelés listából választhatjuk ki az előzőleg összeállított fegyvereinket, hogy aztán a felkínált két mód egyikébe becsatlakozzunk.
A meccs indulásakor három képességpontot oszthatunk el, ezek olyan extrákat adnak nekünk, mint például a gyorsabb tüzelés, becsúszás, vagy az, hogy ellenfeleinktől töltényeket vehetünk fel. Bizonyos számú pont/XP után három speciális bónuszt választhatunk ki, amelyekkel akár az adott kör feletti irányítást is átvehetjük. Itt már sajnos a balansz teljes hiánya érzékelhető, a láthatatlansággal, de legfőképp a dupla MP5 fegyverrel és az extra élettel rendelkező szuperkatonával hamar káoszba fullad az adott kör még akkor is, ha esetleg likvidáltuk az adott ellenfelünket. A Classic móddal érkeztünk el oda, ahol felbukkannak a Counter-Strike-ból merített ötletek. Ennél a résznél teljesen elfelejthetjük a futást, az optikai és egyéb kiegészítőket, valamint az ADS-t, vagyis azt, amikor felemelhetjük fegyverünket a pontosabb célzáshoz. Ennél a módnál sokkal inkább precíz célzásra került a hangsúly, az agyatlan durrogtatással ebben a módban nehéz lesz nyerni.
Az eddig olvasottak alapján valószínűleg egy teljesen átlagos multiplayer élményt várhatunk, de a szomorú valóság az, hogy itt kezdődnek a gondok. Mindenek előtt: bármilyen módot is választunk a Classic és Modern részlegen, mindegyik egy adott pályán játszódik. Ez rendkívül zavaró tud lenni néhány óra után, amikor végre szeretnénk egy másik pályán például TDM-et tolni, de erre nincs lehetőségünk, van a konténer-hajó, és ennyi. A premier után a fejlesztők egy rövid bejegyzésben kértek elnézést a problémás és hiányos indulásért, az ígéretük szerint a későbbiekben bővítik majd a listát, reméljük, hogy ez így is lesz. Ennél nehezebben tűnik javíthatónak az a technológiai korlátoltság, amit tapasztalhatunk. Míg a Remedy a kampányokat a saját grafikus motorjával hozta létre, addig a többjátékos szórakozásnál a Smilegate az Unreal Engine 4-et használta. Nem tudni sajnos, hogy a hozzáértés hiánya vagy esetleg konzolos limitációról van szó, de a többjátékos mód olyan, mintha évekkel ezelőtt dobták volna piacra. Ez lehet, hogy az eredeti Crossfire HD öröksége, de nem igazán tudjuk azt mondani rá, hogy szép, még akkor sem, ha egy ilyen programnál ez annyira nem számít. Extraként van 120 FPS módunk is, azonban úgy vettem észre, hogy akár ezt, akár a 60 FPS-t választjuk, az ellenfeleink laggolva, akadozva mozognak, amit talán nem is érdemes tovább boncolgatni, frusztráló.
Nem vagyok szakértője a témának, de a fegyverhangok érzésre és némi utánahallgatás után is nagyon másnak tűnnek, mint a valóság. Az eszközeink vélhetően a licencek hiánya miatt kitalált néven futnak (pl.: a Thompson M1928 itt 1928 Typewriter), megszerzésükhöz pedig nagyon sokat kell játszani, ugyanis a meccsek után kapott GP-pontokkal tudjuk őket kinyitni. Persze ott a lehetőség, hogy valódi pénzt költsünk, kaptunk egy külön Store fület is, ahol festéseket és kreditet vehetünk, így egyes “mordályokhoz“ idő előtt hozzájuthatunk, ezt nem ajánlom senkinek, mert egész egyszerűen nem éri meg. Marad tehát a végtelen grind lehetősége, kapunk egy fizetős Battle Pass-t is, amely a már megszokott skineket, XP növelőket, krediteket tartalmazza, azonban nem vagyok biztos benne, hogy akad olyan, aki több hétig, vagy hónapig képes kizárólag a Crossfire X-szel játszani, hogy megszerezzen mindent. Végül a napi és heti kihívásokat is megemlíthetjük, amelyekkel bár szerzünk némi GP-t, de ezek mindaddig nem teljesíthetőek, amíg az azokhoz szükséges fegyvert meg nem kaptuk. Ott vagyunk tehát, ahonnan indultunk, vagyis rá vagyunk kényszerítve arra, hogy rengeteg időt töltsünk egy olyan játékkal, amelynél vannak szórakoztatóbb konkurensek is a piacon.
Fizika szempontjából rosszabb a helyzet, mint a kampányokban, néhány cserép, pályaelem sérül csak, a fából készült ajtók átlőhetők, nagyjából ennyit kapunk. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy teljesen felesleges volt a két csapat munkáját egy programban kiadni, mert amíg a sztori móddal viszonylag rövid, de annál élvezetesebb időt töltöttem el, addig a multiplayer egy idő után frusztráló volt, főleg így, hogy mindig ugyanazon a helyszíneken kell harcolnunk. Biztos akadnak olyanok, akik örülnek például a Classic módnak, azonban én úgy vélem, hogy ez a része nem kontrolleres irányításra lett kitalálva, így én a Crossfire X-et végleg elengedtem. Lehet visszanézek majd néhány hónap múlva, ha megkapjuk a készítők által megígért frissítéseket, hátha addigra tapasztalok majd némi változást.
A Crossfire X 2022. február 10-én jelent meg Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re, mi egy Series X konzolok játszottunk vele.
Pro:
- A sztori mód viszonylag szép és élvezhető;
- Game Pass előfizetéssel hozzáférés az első kampányhoz;
- ingyenes multiplayer.
Kontra:
- A multiplayer rész technikai gondokkal küzd;
- a modern mód balansz rendszere problémás;
- egy játékmódhoz mindössze egy pálya érhető el;
- a menürendszer egy katasztrófa;
- roppant lassú a fejlődés;
- a kampányok lehetnének hosszabbak.
oriic
