Tesztek - I.

Tesztelés maximumon szellőztetéssel

Természetesen a puding próbája az evés. Hogy ne csak háziverseny legyen, korábbi tesztgyőztes processzorhűtőnket, a Coolink Batet is bevetettük. Tesztrendszerünk a következőképpen alakult:

• Intel Pentium 4 3,2 GHz (Prescott-mag)
• MSI 875P Neo-FISR
• 2 x 256 MB Corsair DDR433 CL2 RAM
• 160 GB-os Maxtor Parallel ATA merevlemez
• Cooler Master CoolDrive Lite
• Elsa Gladiac A660GT
• Cooler Master Stacker
• Cooler Master Real Power 550

A processzorhűtők versenye mellett megvizsgáltuk a Stacker belső szellőztetésének hatékonyságát is, minden mérést megismételtünk kikapcsolt és bekapcsolt házhűtő ventilátoroknál, melyekből egy-egy tizenkettes volt a ház hátuljában és elejében, egy pedig a tetejében. A lapátosokról el kell mondani, hogy fordulatszámuk meglehetősen alacsony (a 12-eseknél 1200 rpm, a felső 8-asnál 1800 rpm), ezzel légszállításuk, de hangerejük is jelentősen csökkent. A nagy levegőszállítás nem szükséges a házon belül, az alacsony zajszintet sokkal fontosabbnak tartottuk.

Az orrba és a tatba elhelyezett arasznyi légkavaró – hasonlóan a BTX szabványhoz – kiváló huzatot alakított ki a memória és a processzor vonalában, ugyanis a merevlemez egy szinttel följebb, a CoolDrive Lite hűtő/halkítóban kapott helyet. A felső ventilátort – kéményhatást keltve – kifelé irányítottuk. Természetesen fő célpontjainknál, a processzorhűtőknél sem elégedtünk meg a maximális fordulaton való vizsgálódással, egy potméterrel megnéztük, mi a helyzet 7 volt környékén. A fűtőüzem megkezdése előtt és a végén megmértük a ház tetején, hátulján, illetve a tápon keresztül távozó levegő hőmérsékletét is. A szobahőmérséklet 22-23 fok volt.

Első körben a maximális hűtési teljesítményt figyeltük, csúcsra járatott processzorventilátorral (az Aquagate Mini esetében radiátorventilátorral) és bekapcsolt házventikkel mértünk. A Hyper 6+-t felszereltük a ház hátulja felé és – a Bathez hasonlóan – a táp felé fújó állásban is, a denevér ilyen állásban már az északi híd hűtésébe ütközött volna.

Az első eredmények láttán úgy néztünk, mint amikor Kokót kiütötte az argentin: ilyen nincs! Eddigi bajnokunk, a Coolink Bat nagyon csúnya verést kapott a Cooler Master hűtőktől. A Hyper 6+ a Battel megegyező, táp felé fújó állásban jó nyolc fokot vert a denevérre, a légáramlatot a ház hátulja felé fordítva pedig további két fokkal lett hidegebb alatta a hatalmas Prescott. Még leírni is borzongató: a száz százalékosan terhelt 3,2 GHz-es Prescottot 46 fokon (igen, negyvenhat, nem elírás!) tartja a Cooler Master Stacker házba szerelt Hyper 6+! Ha a gyártó weboldalán olvastuk volna, bizony nem hisszük el, de szemünk láttára született ez a fantasztikus eredmény, aki nem hiszi el, vegye meg a hozzávalókat és próbálja ki.

Most hogy így kiörvendeztük magunkat, lássuk az eredmények további tanulságait. Egy valamiben nem sikerült megverni a Coolink Batet, és az a hangerő. Percenként 1900-at forduló légkavaróját zárt ház mellett egyáltalán nem lehet hallani, a borítást eltávolítva is inkább a tápot hallani; a Coolink ventilátora egyenletesen fut, a motorhang csak tíz centiméterről hallható, a szélzaj – és ezzel a légáramlás is – természetesen nagyobb, mint a Stacker hangtalan ventilátorainál. Alig zajosabb a Vortex TX percenként 1800-at forgó kilencese.

Sajnos a Hyper 6+ ventilátorának fordulatszámáról semmit nem tudunk mondani, ugyanis alaplapra dugva a BIOS mérője is nullát mutatott, aminél szemmel láthatóan többet forogtak a lapátok. A hangerejük érzékelhetően magasabb volt a vetélytársakénál, ebből kétezer fölötti fordulatszámra következtetünk.

Zajosság tekintetében abszolút csalódást okozott az Aquagate Mini, percenként 3600-at forgó ventilátora. Talán a tölcsérszerű adapternek is köszönhetően, zaja a szomszéd szobában is hallatszott, még a halknak egyáltalán nem mondható GeForce 6600 GT gyári hűtését is elnyomta. A ventilátort lefogva a vízpumpa mély zúgása és némi csobogás-bugyborékolás is hallatszott a vízkeringetésből; mi lesz így később? A CPU-blokkra épített pumpa még némi rezgést is továbbított az alaplap felé. Feltehetőleg jobban jártunk volna a 12 centiméteres radiátort és hozzávaló ventilátort felvonultató készlettel.

A Hyper 6+ teljesítménye tehát több mint rendben van (vajon mit tudna a PWM csatlakozóval 3600-on?), az Aquagate Mini majdnem öt fokkal jobban teljesített korábbi bajnokunknál – persze jóval hangosabb is volt. A Vortex TX 72 fok körüli maximuma, tekintettel a hangjára, még nem veszélyes, PWM-csatlakozóval 3200-as percenkénti fordulatszámon biztosan jobban teljesített vona, de a hangja is ehhez mérten erősebb lett volna, sokkal erősebb.

A Stacker felületén mért hőmérsékletek:

A táp terheletlenül átlagosan 37 fokos levegőt pumpált kifelé minden hűtésnél, egyedül a ház hátulja felé fordított Hyper 6+ esetében volt hét fokkal hidegebb, ez természetesen a tápot elkerülő processzorhőnek köszönhető. Terhelve a Bat és a hátra fordított Hyper 6+ esetében 45 fok körüli értéket mértünk, a Vortex TX és a táp irányába fújó Hyper 6+ segítségével 51 fokos levegő áramlott a terhelt tápból. A Batnél mért alacsony értéket meglepetéssel tapasztaltuk, feltehetőleg a tizenkettes ventilátor és a táp ugyanekkora lapátosa gyorsabban el tudja távolítani a meleget, mint a többiek kisebb egységei.

Terheletlenül a ház mögött ismét a Bat volt a leghidegebb; másfél fokkal maradt el tőle a szintén fölfelé irányított Hyper 6+, két és féllel a hátra fújó Hyper, három és féllel az alaplap felé fújó Vortex TX. Természetesen a legmelegebbet a ház hátuljába szerelt radiátoros vízhűtés produkálta. Terhelés alatt a Bat előnye csökkent, a hátrafelé fújó Hyper 6+ és az Aquagate produkálta a legnagyobb meleget.

A tetőn érdekes helyzet alakult. Terheletlenül mondhatni szobahőmérsékletet mértünk a kéményből. Terhelve a fölfelé fújó Bat és Hyper 6+ esetében három a Vortex TX-nél és a hátrafelé pumpáló Hyper 6+-nál másfél fokos volt a melegedés, a vízhűtés jellegéből adódóen egyáltalán nem melegítette a fölszálló levegőt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!