Új bolygó, új kihívások
Amikor 92-ben Andor odaadta a Civ első verzióját 5,25-ös floppy-n, akkor több dolog is történt velem. Egyrészt hamar megtanultam, hogy ha II. Erzsébet pixelesen vicsorít és azt mondja, hogy WAR, akkor ott háború lesz, másrészt életem első, körökre osztott stratégia játékát nyúztam, s mivel ez meghatározó élmény volt, ezért azóta is kedvelem a műfajt, legutóbb az X-Com szögezett le a tévé elé. A Civilization Beyond Earth azonban nem tudott leszögezni ugyanide, lévén egyelőre kizárólag PC-s platformon érhető el a játék (50 dollárért), ezért órákat töltöttem el a szerkesztőségben görnyedve azon a kanapén, ahonnan egyébként a Mobilarena TV adásait sugározzuk — mivel nincs saját PC-m.
A főmenü nem túl ingergazdag
És ha azt mondom, hogy órákat töltöttem el így, akkor egy tapasztalt Civ-harcos pontosan tudja, hogy ez elhanyagolható, egy ilyen típusú játék összes trükkjét, teljes logikáját és nyerő stratégiáját kiismerni nem órák, hanem hónapok kérdése. Nyilván annyi előnyöm volt azért, hogy a Civ eddigi sorozataival hosszabb-rövidebb időt azért eltöltöttem, de az első hat órányi játékidő során odáig jutottam el, hogy volt már két-három városom és fondorlattal magamhoz csatoltam legközelebbi szomszédom fővárosát, aki teátrális képpel fejezte ki ezzel kapcsolatos csalódottságát, hogy aztán örökre eltűnjön a képernyőmről, a népe pedig minden jel és ellenállás nélkül beleolvadjon a civilizációmba.
Senkivel sincs igazán jó viszonyom
És pont ez az egyik legnagyobb problémája ennek a résznek, egyszerűen a szereplők nem elég karakteresek, nem olyanok, mint Gandhi, Abraham Lincoln (akivel kapcsolatban azért mindig vicces volt, hogy megalakította az amerikai kultúrát időszámításunk előtt 3000 környékén a játék korábbi részei szerint), vagy a fentebb már említett II. Erzsébet. A Beyond Earth ugyanis nem a Földön játszódik, hanem kettőezersokban indul, amikor el kell hagyni a bolygónkat (nem tudjuk miért, de tökmindegy), hogy új helyszínen vessük meg a lábunkat. És nem úgy történik, hogy a kínaiak, meg a NASA fellőnek két űrhajót, hanem a Földön többféle, nemzetek közötti együttműködés hatására különböző szervezetekbe tömörülve érkeznek az űrbe az emberek.
Minden bandának más az erőssége
A játék elején meglehetősen sok lépésben karakterizálhatjuk jövendő népünket, persze minden csoportosulásnak van valami egyedi képessége, de ezt követően is válogathatunk néhány extra kapcsán, például kérhetünk induláskor egy harcos egységet, vagy azt, hogy nagyobb területet látva dönthessünk a fővárosunk helyéről. Van olyan opció is, hogy lássuk az idegen lények fészkeit (ez egyébként elég hasznos), de azt is választhatjuk, hogy rögtön álljon egy kórház (a város szélén) is a rendelkezésünkre, ami a tudomány és az egészség szempontjából igen jó start. És elvileg már itt adhatunk egy irányt az idegen bolygón való tevékenységünknek, amely később simán változtatható, ha a sors úgy hozza, de alapvetően ez a háromféle irány határoz meg majd különböző fejlesztési vonalakat, illetve az idegen bolygón való ügyködésünk szempontjából is fontos.
Letettem a voksom az arisztokrácia mellett
A Purity irányzat arra tesz kísérletet, hogy “földiesítse” az új bolygót. A Supremacy a technológia és az erő segítségével igázná le nem csak az itteni természetet, hanem a többieket is, míg a Harmony olyan, mintha Jake Sully bőrébe bújva irányítanánk Pandora életét, tehát próbál alkalmazkodni a természethez és az őslakosokhoz. Ez a békés irányzat, ami eleinte egyébként elég kifizetődő, a bolygón ugyanis elég sok alien éldegél, akik kvázi a korábbi részek barbárjainak helyét vették át, csak ha lehet, akkor még ostobábbak (még egy várost sem tudnak építeni), mivel rohadt nagy repülő legyek, földben tekergő férgek, zöld trutyit köpő gigantikus skorpiók és vízben úszó rinocéroszok adják a politikai elit krémjét. Ugyanakkor bármennyire is primitív létformákról van szó, abból a szempontból érdemes őket nem izélgetni az elején, hogy sokkal többen vannak, mint mi, eleinte erősebbek is, ráadásul jó hatásfokkal csapnak le magányosan kószáló és fegyvertelen egységeinkre, mint a Colonist (a Settler új neve), a Worker, vagy a Trade Convoy. Ezeket pedig idő és energia pótolni. Aztán persze az idegenekkel való interakció nem kerülhető el, de el lehet csavarni a fejlesztéseket és a Harmony-pontokat abba az irányba, hogy kifejezetten frankó legyen a viszony, ilyenkor már a katonáink fel tudnak ülni a skorpiók hátára, no meg el lehet menni a másik véglet felé is, ami odáig fajul, hogy egy eliminált földönkívüli research-pontokat is hoz a konyhára.
Stanimirtől keletre még kissé sok a miasma
Az idegen bolygó más okosságokkal is szolgál, egyrészt gomolyog a táj felett sok helyen valami mérgező köd, amit úgy hívnak, hogy miasma. Ezt nem érdemes belélegezni, mert nem tesz jót az embereknek, viszont az alien egységeket gyógyítja. De előbb-utóbb le tudjuk irtani a tájról egy Worker egység, vagy egy műhold segítségével, a Harmony-irányzatot követve pedig el lehet jutni arra a szintre, hogy nekünk is kifejezetten jót tegyen. A miasma mellett vannak spéci ásványkincsek is, mondjuk a petróleum nem tűnik nagy extrának, de a Firaxite (aminek a nevét a Beyond Earth kiadója, a Firaxis ihlette) pont kelleni fog spéci egységekhez, ahogyan a Floatstone is ahhoz, hogy lebegő járműveket csináljunk. A táj egyébként elég szabdalt, oké, hogy vannak óceánok, szigetek, hegyek, de sok a szakadék és a kráter, amire nem lehet lépni, ezért egy idő után rászoktam arra, hogy a városaimat úgy telepítem, hogy szárazföldön minél kevesebb irányból lehessen megközelíteni. Ennek azért van különösen nagy szerepe, mert akárcsak az előző részben, itt sem állhat több egység egyetlen mezőn, és nem is lehet őket összevonni. Magyarán ha egy várost meg kellene támadni, akkor körbeálljuk annyian, ahányan lehet, egy mezővel kintebbről ráküldjük a rakétákat, a tenger felől esetleg pár csatahajóval megbombázzuk, egy közeli anyahajóról, vagy műholdról pár repülővel is odacsapunk, s amikor már eléggé szétvertük a védelmet, akkor be lehet menni a szárazföldi egységekkel. A fentiekből következik az is, hogy mivel a város is egy mezőt foglal el, ezért maximum egy szárazföldi egység lehet bent, szóval nem lehet úgy védekezni, hogy a környékről behívjuk az összes katonai alakulatot és jól beássuk (fortify) magunkat, ami azt is jelenti, hogy a városok elég sűrűn cserélnek gazdát háború idején. Egyébként ha valakinek nagyon a tökére lépünk, akkor sűrűn fog jönni azzal, hogy kössünk békét, és bár a korábbi Civ-részekben is volt olyan opció, hogy felajánl egy várost cserébe, ezt ritkán lehetett kisajtolni. Most viszont szinte maguktól dobják oda a városokat.
Kutatás-fejlesztés, kémkedés
Persze mint az összes korábbi Civ kapcsán, most is alapvetően az a cél, hogy lenyomjunk mindenkit kulturálisan, gazdaságilag, erővel, vagy fejlettségben. Nem hiányzik most sem a tudomány a műsorból, csakhogy míg korábban egy viszonylag lineáris úton haladva egyik felfedezésből relatív logikusan következett a másik, most egy technológiai hálót kapunk, ami fő és almenüpontokból áll. Mondjuk ha rágyúrunk a genetikára, akkor utána elérhetjük az ennek gyermekobjektumaként mutatkozó idegen életformákkal kapcsolatos kutatást, de a fő genetika felfedezése is elég ahhoz, hogy továbbléphessünk a genetikus tervezés nevű újabb főpontra. Egyébként itt azért valahogyan érezhető volt, hogy komoly küzdést jelentett olyan — ma elvileg még nem létező — felfedezések mátrixát összerakni, aminek van is valami értelme. Nem is sikerült.
A technológiai mátrix kissé zavarosnak látszik
A baj az, hogy olyan dolgokat fedezünk fel, amiket a Földön már most is használunk, nem hogy 2700-ban. Mondjuk a ballisztikát például pár száz éve már ismeri az emberiség, ahogyan a robotikát is. És hát a fizika, a kémia és a biológia sem újak, persze nyilván arra gondoltak a játék készítői, hogy itt az idegen bolygó fizikája, kémiája és biológiája okoz majd kihívást a tudósainknak. Itt egyébként (mint ahogyan a városaink fejlesztésénél is) jelzi a rendszer, hogy a három különböző irányzatnak milyen kutatási irány felel meg a legjobban, de pont itt látszik, hogy nem kell ehhez ragaszkodni. Én például a harmónia küldetéstudatával és békéjével vágtam bele a bolygón való letelepedésbe, de amikor az afrikaiak közvetlenül a fővárosom mellé tojtak le egy várost úgy, hogy elzártak a remek kis Firaxite-bányáimtól (illetve azok lehetőségétől), akkor éktelen haragra gerjedtem és instant olyan fejlesztések felé mozdultam el, amelyek erős katonai egységeket biztosítottak. Aztán persze egy kémem vette be a várost.
Itt van a kém-irányítóközpont, minden ügynöknek érdemes feladatot adni
A Beyond Earth ugyanis meglehetősen nagy hangsúlyt fektet a kémkedésre. Az ARC (amerikai szövetség, magyarán az USA) nevű konglomerátumnál például 25%-kal nagyobb hatékonysággal működik ez a terület (gondolom a játék amerikai fejlesztői úgy vélték, hogy a CIA az nagyon frankón prosperál), és egyébként ez elég komoly érv, hogy őket válasszuk. Amikor megépül a megfelelő épület (Spy Agency), akkor neki lehet állni ügynököket felvenni és kiküldeni őket más népcsoportok városaiba, hogy ott ármánykodjanak. Ahogy egyre sikeresebben hajtják végre az egyre bonyolultabb küldetéseket, úgy növekszik meg az intrigue level, amit cselszövési szintnek is lehetne fordítani. Ha elég jól működik az ügynök (és ehhez mindenféle bónuszokat is igénybe lehet venni), akkor olyan furmányokat is be tud vetni, amivel például át tudja állítani a várost egy másik civilizációhoz (nyilván a mienkhez) egyetlen puskalövés nélkül, békeidőkben is. Ha valaki a harmonikus vonalon mozog, akkor egy idő után a kémei oda tudnak hívni a városba alien férgeket.
Hirdetés
Nyilvánvaló, hogy nem csak mi fogunk ügynököket szerteküldeni a világban, hanem nálunk is elkezdődik a fedett tevékenység, úgyhogy érdemes védekezni. Én erre sokáig fittyet hánytam, de amikor a kínai-ázsia konglomerátum (Pan-Asian Cooperative) — akik egyébként roppant logikusan azzal a képességgel rendelkeznek, hogy a munkásaik 25%-kal gyorsabban dolgoznak — egyszer csak elfoglalta a fővárosom, akkor onnantól elkezdtem ezt komolyan venni. Egyrészt az ellenséges kémtevékenységet Jack Bauer jellegű arcokkal fel lehet deríteni, ergo érdemes a saját városainkba is ügynököket rendelni. De vannak épületek is, amik csökkentik az ellenséges fondorlatok sikerességét, lebuktathatók a kémek, amelyek aztán diplomáciai acsarkodáshoz vezethetnek.
Thakur néni örömmel mászkálna be a területemre
A diplomácia ugyanis továbbra sem hiányzik a játékból — de továbbra sem lényeges eleme, legalábbis én pont letojtam, hogy amikor a francia-spanyol, a kultúrájukra nagyon büszke, de gőgösen kommunikáló Élodie fővárosát két punishert használva kiiktattam, akkor majdnem az összes népcsoport vezetője elítélt. Mert ahhoz persze csirkék voltak, hogy hadat is üzenjenek, tisztára úgy éreztem magam, mint Putyin, miután magához kötötte Ukrajna egy részét. Szóval ha azt látják, hogy nem elég erősek hozzád, akkor csak távolról hisztiznek, meg próbálnak a kémekkel variálni, de amikor odamész egy rakás lebegő tankkal, akkor már körönként bejelentkeznek a béke miatt. Egyébként az AI nem reménytelenül hülye, néha egész ügyesen kavart a tankokkal, megpróbál megkerülni hátulról, ott száll partra, ahol nem számítasz rá, ha pedig szorul a nyaka körül a hurok, akkor gyorsan épít egy colonist egységet és összerak egy új várost kicsit arrébb, miközben próbál szövetségeseket szerezni és állandóan jön a béke ötletével a végén már mindent megígérve.
Persze mindenféle szövetséget is köthetünk, bejárhatunk egymás területére (ez jól jöhet a nemzetközi kereskedelem kapcsán), adhatunk egymásnak erőforrásokat, meg azt is megcsinálhatjuk, hogy közösen támadunk meg valakit. Ha nagyon nem tetszik a többieknek, amit csinálsz, akkor kilépnek a szövetségből, de amikor elkezdtem építeni az első terraformáló ültetvényeket, az elég nagy rosszallást váltott ki azoknál a csoportoknál, akik a harmónia felé orientálódtak.
Városok, területek, nyersanyagok
A városok kezelése kicsit más, mint eddig. Először is fontos tudni, hogy amikor egy colonist nekiindul és eljut egy pontra, amit szerencsésnek tartunk arra, hogy ott város legyen, akkor először az Outpost épül, ami csak akkor válik várossá, ha a lakossága ezt lehetővé teszi. A városok körül levő terület nagysága is a lélekszámtól függ, de vásárolhatunk bónusz területeket, aminek mondjuk azért van értelme, hogy a hatókörünkben legyen néhány nyersanyag. Szokás szerint a városok vagy valamilyen egységet, vagy épületet gyártanak, a tempó attól függ, hogy mennyi production egységet tud összegereblyézni a lakosság. Ezen turbózhatunk mindenféle fejlesztéssel a környéken, amit a Worker egységek oldanak meg.
Kulturáltan karbantartott városi környezet
A környező területekre lehet építeni utat (később magrailt), farmot, biowellt, generátort, bányát, terraformált műföldet, műholdas létesítményt, akadémiát, meg még pár extra izét, mondjuk ott, ahol láva van a föld alatt, ott hőerőművet is emelhetünk. Ezek a létesítmények más és más jellegű pluszhoz juttatják a várost. Itt van kaja (food), van termelés (production), van kutatás (research), egészség (health) és energia (energy). Ja, és kultúra is (culture), bár ez inkább a városi épületek által biztosított. Az út, meg a magrail az semmiféle pluszt nem okoz, nem lesz tőle frankóbb a gazdaság, meg ilyesmi, csak egyszerűen az egységeink közlekedését gyorsítja fel. Viszont a fenntartásuk költséges (egészen addig, amíg nem építünk meg egy olyan épületet, ami ezt nulláza).
Mit építsünk?
A költségeket ezúttal nem pénzben, hanem energiában mérjük. Minden energiát termel, vagy fogyaszt. A Worker építhet generátort, ami ad energiát, illetve a városban is tudunk ilyen épületeket felhúzni. Minden más viszont kvázi fogyaszt, a katonai egységek és az utak különösen sokat. Honnan lehet akkor még több energiára szert tenni? Egyrészt a kereskedelmi útvonalakból jöhet sok, másrészt pedig a kémeink tudnak energiát szipkázni más városokból. Ha rossz fejek vagyunk, akkor egész tetemes mennyiségű energia csapolható le más népek közötti konvojok betámadásából is. Nekem valahogy nem volt gondom az energiára, mindig jelentős pluszban voltam, de ha nagy a pánik, akkor fel lehet oszlatni néhány katonai egységet, hogy helyreálljon az egyensúly.
Nem csak az energia fontos, hanem az egészség is. Na, ez már zűrösebb, nyilván kórházak és egyéb épületek emelésével valamelyest lehet variálni, meg érdemes sok biowellt is építeni, de úgy egyébként elég nehéz pozitívban tartani. Ha viszont negatívba fordul, akkor elindul egy öngerjesztő folyamat, lassul a termelés, a kutatás, a kultúra, a városok növekedése, ráadásul az intrigue szint is növekszik, azaz az ellenséges kémek számára remek célponttá válunk.
Ha odafigyelünk a kultúrára, akkor ezen a felületen juthatunk bónuszokhoz
Ha már kultúra, akkor érdemes arra is figyelni. Ellentétben a korábbi részekkel itt nem azért húzunk fel templomot és építünk színházat, hogy kevesebb legyen a lázadás, hanem azért, hogy kulturális pontokat kapjunk, amivel szinteket ugorhatunk. Itt mindenféle bónuszokat lehet begyűjteni, pár százalékkal nagyobb hatékonyságú lehet néhány épület, vagy hamarabb kapnak veterán státuszt az egységeink. A kultúra mellett folyamatosan vannak úgynevezett Quest események is, amikor döntést kell hoznunk. Ez jellemzően valami cselekedetünkhöz köthető, mondjuk megépül az első víztisztító és akkor eldönthetjük, hogy mostantól ezek az épületek +1 energiát, vagy +1 kaját biztosítsanak. Vannak olyan Quest események is, amikor olyan döntést hozunk, ami a három irányzat között történő választást segíti, mondjuk eldönthetjük, hogy egy bizonyos növényfajtát, ami földi eredetű kiirtunk-e, vagy nem bántjuk. Előbbi esetben a Harmony durran, utóbbiban pedig a Purity.
Harc és győzelem
Nyilván ahogyan haladunk előre az időben, egyre többször feszülnek egymásnak a játékosok érdekei. És pampognak is a többiek, túl közel van a városod, ne kavarj itt a felderítőddel, mit bántod az alieneket, ilyesmi. Egy idő után egyébként még az AI-nak is tud annyira elege lennie belőlünk, hogy hadat üzenjen, de ezt persze nem kell megvárni. A katonai egységek legyártása után indulhat az invázió, földön, vízen, levegőben és műholdak segítségével is.
Itt épp egy sereg alienre küldök rá néhány ínycsiklandó rakétát
A Beyond Earth ugyanis rendelkezik egy műhold-layerrel is, ide különböző célú űrkütyüket lehet fellövöldözni. Gazdasági jelentősége van mondjuk a napkollektornak, ami energiát termel, vagy a miasmát eltakarító műholdnak. A holomatrix például az ellenséges kémtevékenység felderítésében jeleskedik, de vannak katonai kütyük is, amelyekről akár csapást is mérhetünk a földi egységekre, vagy éppen támogathatjuk a saját hadseregünket. Vízen is érdekes a helyzet, mert nincs olyan sokrétű flottára lehetőségünk, mint a sorozat korábbi részeiben. Van a romboló jellegű egység, meg a repülőgép-anyahajó, ennyi. Ennek prózai oka van, viszonylag hamar kifejleszthető, hogy bármilyen szárazföldi egységünk tudjon a vízen is haladni. A repülőgépes arzenál is elég karcsú, ráadásul meglepően kevéssé hatékony. Szárazföldi járgányból és katonából már többféle is létezik, a közelharcos jellegű jóskák a mellettük álló ellenfelet tudják megcsapni (meg a városokba is velük lehet bevonulni), ezekből van motorizált és gyalogsági verzió. Ugyanez igaz a rakétás egységekre, de ők messzebbről tudnak odacsapni, viszont ha egy közelharcos rájuk ugrik, akkor gondban vannak.
A műholdas layer megmutatja, hogy mely területek felett repked valami kütyü
A gyártható egységek típusa viszonylag véges, de amikor elég Harmony, Purity, illetve Supremacy pontunk gyűlik össze, akkor lehet szintet lépni és ilyenkor nem csak a neve lesz más az adott egységnek, hanem a kinézete is. Nyilván valami új fícsört is fog tudni, mondjuk 50%-kal hatékonyabban üt meg alieneket, vagy éppen egy lépésről messzebbről is tud tüzelni, netán gyorsabban halad. A spéci nyersanyagokat használó egységek csak akkor építhetők, ha van elég bánya. Például a Lev Tank nevű csodához kell Floatstone, ha csak két bányánk van, akkor két Lev Tankot tudunk üzembe állítani. Ha az egyiket lecsapja az ellenség, akkor megint gyárthatunk egy újat. Egységeink a csatározások során XP-t kapnak, amitől veteránok lesznek és növekszik az erejük, ez korábban is így volt.
Kész a quest, a jutalom némi Purity
Speciális egységből több is van. Az Explorer főleg a játék elején fontos, mert találhat földi eredetű relikviákat, amelyekből energiát, kutatási és kulturális pontokat nyerhet. Néha lehet találni valami spéci tereptárgyat is, egy roncsot, vagy valami alien állat tetemét, amit ki lehet ásni és ezek is számos bónuszt adnak. Ráadásul az egyik győzelemtípushoz mindenképpen addig kell vadászni az ásatási helyekre, amíg valahol ki nem forgatjuk a földből a Signal egy részét. A Colonist is spéci egység, róla már esett szó, ő alapít új várost. Azonban fontos tudni (és én erre szépen rászaladtam), hogy a Pioneering nevű tudomány felfedezése után tudunk csak ilyesmit gyártani. A Trade Convoy mellett van ugyanez hajós verzióban is, ezek ki tudják segíteni a népünket energiával és kajával.
Einstandoltam ezt a várost is
Győzni ötféleképpen lehet. Itt van egy összefoglaló, a lényeg az, hogy mindegyik más. A Contacthoz például áskálódni kell, aztán műholdat fellőni, felépíteni egy épületet, majd dekódolni egy szignált, újabb épületet emelni, 1000 energiát beáldozni és 30 fordulót várni — és ekkor győztünk. Aki szerint ez bonyolult, az rámehet a sima dominenciára: az összes nép fővárosának elfoglalása hozza el a győzelmet. A Purity-vonalon mozogva az a cél, hogy a Földről további telepeseket költöztessünk a bolygóra — ehhez persze fejleszteni és építeni kell mindenféle izét. A Harmony-ra esküdők egy óriási Mind Flowert építenek (és védenek meg a tisztátlanoktól), a Supremacy irányzat elkötelezettjei pedig visszamennek a Földre, hogy elpusztítsák az emberiséget. A játék során folyamatosan láthatjuk, hogy melyik nép melyik győzelmi variáns kapcsán hogyan teljesít. Ha bárki összehozza bármelyiket, akkor a játéknak vége, ezért ha mondjuk azt látjuk, hogy az afrikaiak összerakták a Mind Flowert, akkor érdemes odamenni és szétcsapni, akár úgy is, hogy ehhez szövetségeseket keresünk.
Tippek, összegzés
Bár nem mondanám, hogy tapasztalt játékos vagyok, de a kezdeti lépésekhez azért talán már tudok adni néhány hintet. Az első, hogy ne izélgessük az őslakosokat, akkor ők se (annyira) izélgetnek minket. Rohadt sokan tudnak lenni és pont azokra az egységeinkre vadásznak, akik a játék kezdeti fázisában fontosak: az Explorert, a Workert és a Colonistot kapják el. Lehet, hogy később sem kell velük összeakaszkodni, ha a Harmony irányzat felé hajlunk.
Kezdő városka, alanyi jogon járó Explorerrel, hozzá van csomagolva, mint a Windowshoz
Szintén lényeges, hogy a játék korai fázisában tökre el lehet húzni a többiektől, ha sok Explorert tudunk szétküldeni (a három az már sok). Viszont fontos, hogy eleinte egy Explorer csak egy ásatást képes lezavarni, tehát ha esetleg találunk valami roncsot, ami izgalmasnak tűnik, de nincs már maradék ásatási-potenciál az Explorerben, akkor küldjünk oda valami másik egységet, hogy őrizze, amíg gyártunk egy új kutatót. Már írtam, de ne feledjük a Pioneering technológiát rövid időn belül kifejleszteni, mert kellenek az új városok az új nyersanyagok és a több egység előállítása miatt, a gép is elég agresszíven terjeszkedik. Várost oda érdemes tenni, ahol van valami nyersanyag, úttal össze lehet kötni másik várossal, és nem csak hegyek veszik körül, mert akkor nem burkolnak a szerencsétlenek, éhezés lesz, aztán leshetjük, hogy mit termelnek össze.
Az ásatási munkálatokat egy gyíkember felügyeli
A Worker létszükséglet. Sokszorosára lehet növelni a kitermelést a városban, ha jól meg van dolgozva a környező földterület. És egy idő után a vízre is ki lehet menni, ott is lehet fejlesztéseket csinálni. Azt pedig talán nem kell mantrázni, hogy úttal össze kell kötni a városokat, különben nem jut el a finom kis Firaxite a központba. Arra azért vigyázzunk, hogy ne a miasma kellős közepén kezdjünk egy 20 körig tartó terraformálásba, mert amíg nem érjük el azt a szintet, hogy nem bánt a furcsa köd, addig egy átlagos Workert kábé öt kör alatt kiiktat a játékból az idegen vegyület.
A Covert Operations döntő lehet. Folyamatosan érdemes nézni, hogy mire jutnak az ügynökeink, illetve azt is, hogy a mi városainkban mi újság. Ha kell, akkor akár energiáért cserébe is vásárolhatunk egyből épületeket, vagy holomatrixot, hogy csökkentsük az idegen befolyást, elég rossz arra eszmélni, hogy a fővárost magához csatolta az ARC. Szintén lényeges, hogy ebben a játékban is vannak építhető Wonderek, amik egy bizonyos felfedezés után válnak elérhetővé. Ezt mindenki izomból építi, ne maradjunk ki, mert roppant sok pluszt tud adni egy-egy csoda, elég ha annyit mondok, hogy mondjuk minden város +2 health. Az irtó sokat számít, szóval erre érdemes figyelni.
Tájkép csata előtt
Összegzés. A Civilization Beyond Earth mindenképpen megújult az eddigiekhez képest. Az idegen bolygó és a jövőbe helyezett cselekmény miatt nagyobb mozgásterük volt az alkotóknak, sokféle fantáziadús újítással találkozhatunk. Ezek egy része jópofa (a vízen is közlekedő egységek, az alienek viselkedése), másik részük kissé esetlen (a technológiai mátrix, vagy a kissé túlbonyolított győzelmi szcenáriók), de az biztos, hogy rengeteg felfedeznivaló van a játékban. És persze napokat el lehet tölteni vele (még ha a játékidő viszonylag vaskos része azzal megy el, hogy várjuk, hogy lépjen a gép), mindenki kitapasztalhatja a nyerő taktikát és a számára szimpatikus irányzat működését. Van multiplayer mód is, de egy körökre osztott stratégiát inkább LAN-on érdemes nyomni — ha már — de egy hosszú hétvégét biztos be kell áldozni egy fordulatos meccs kedvéért, tehát ezt inkább csak a nagyon elszánt arcoknak javasolnám. A hanghatások viszonylag jók, próbál a zene is illeszkedni a cselekményhez, de fel nem tudnám idézni, annyira jelentéktelen. A grafika olyan, amilyen, itt nem ez a lényeg, hanem a játékmenet összetettsége és az, hogy mint bármelyik Civ, a Beyond Earth is végtelen számú alkalommal újrajátszható. És mindig tud újat mutatni.
Pro:
- Hetekre, hónapokra leköti az embert
- Sok új funkció és fantáziadús lehetőség
- Többféle befejezési lehetőség
Kontra:
- Hetekre, hónapokra leköti az embert
- Lassan lép a gép
- Túl bonyolult győzelmi lehetőségek
75
A Civilization Beyond Earth PC-n érhető el.
