Külső

A Chieftec szereti az „ami működik, azon kár változtatni” receptet követni, hiszen rendszeresen érkeznek jól ismert gépházaikból a csupán csak ráncfelvarráson átesett verziók. Cikkünk tárgya is egy ilyen modell, szériájának harmadik generációja; az egyszerűen csak Stallion 3 névre keresztelt gépház még a tavalyi év végén mutatkozott be, és bár hazánkban egyelőre még nem kapható, a gyártótól kaptunk egy tesztpéldányt.

[+]

Az elődmodell nem járt nálunk, a két modell termékoldalát átböngészve viszont egyértelműek a különbségek. Specifikációit tekintve a két ház megegyezik, maradt tehát az 572 x 210 x 520 milliméteres külső méret, továbbá a beszerelhető alkatrészek méretére és mennyiségére vonatkozó limitációk sem térnek el, a változtatások inkább a megjelenést és a szellőzést érintették. A kifelé döntött előlap a Stallion 2 esetében még edzett üvegből készült (hasonlóan a bal oldali oldallaphoz), a Stallion 3-ban viszont ezt az elemet már lyuggatott acélra cserélték, mely a felső rész benyomása után magától kipattan a helyéről.

[+]

Ez a módosítás egyértelműen azért történt, hogy az előlap mögé szerelt ventilátorok több levegőt tudjanak beszívni a beltérbe, annak érdekében pedig, hogy azért olyan sok zaj mégse szűrődjön ki, az előlap belső felét szivaccsal burkolták, ami valamennyire a por bejutását is akadályozza, erre a funkcióra pedig – dedikált porszűrő hiányában – szükség is lesz.

[+]

Az előlap tetejét nem csak a négy USB és két jack csatlakozót, valamint a bekapcsológombot, a reset kapcsolót és a világításvezérlőket (fényerőt és az effektek sebességét változtató gombok) felsorakoztató panellel tették izgalmasabbá, hanem két ARGB sávot is elhelyeztek itt.

[+]

A bal oldali üveglappal ellentétben a jobb oldalt egyszerű acéllemez fedi, viszont mindkét oldallapban közös, hogy rögzítésüket hátulról, nagyméretű, kézzel oldható csavarokkal oldották meg.

[+]

Az említett rögzítőelemeket leszámítva itt csak két érdekességet, két, vízhűtéses rendszerek csövei számára kialakított kivezetést találunk, ezt leszámítva hasonló elrendezéssel találjuk szembe magunkat, mint a legtöbb toronyház esetében. Felül a sort az alaplapi kivezetések kivágása és a hátsó ventilátor szellőzője nyitja, középen a hét PCIe kártyanyílás mellett egy extra szellőző található, alul pedig a tápegység keret nélküli szerelőablaka zárja az említésre méltó elemek sorát.

[+]

A ház tetejének nagy részét egy, az előlaphoz hasonló módon kipattintható, szintén szivacsos bélésű szellőzőrács teszi ki, melyet az előlaphoz közeledve egy lefelé lejtő tálca egészít ki. A gyártó persze nem használta a „tálca” kifejezést a terület jellemzésére, nekünk viszont rögtön az jutott eszünkbe, hogy milyen hasznos lehet pendrive-ok, memóriakártyák és egyéb apró kacatok átmeneti (amiből könnyen lehet végleges is) tárolására.

[+]

A körbejárás utolsó állomása a ház alja volt, ahol sok érdekességet nem találtunk, a négy, gumírozott talpú láb között csak a tápegység és a merevlemezek porszűrője várja, hogy elláthassa feladatát.

Belső

Az oldallapok levétele után először a kétkamrás, az előlap felőli részen nyitott elválasztóval rendelkező beltér tűnhet fel, de időnk sincs a tápegység takarólemezét alaposabban megnézni, ugyanis rögtön kiszúrja a szemünket az alaplapi kamrát átszelő egység, melyből két konzol lóg ki a beltér felé.

[+]

Ez a tápegység takarólemezének szinte teljes hosszán mozgatható modul a két tartókonzoljával két grafikus kártya alulról történő megtámasztására szolgál, ezzel is levéve a terhelést a PCIe slotról, de a felső igény esetén akár súlyosabb processzorhűtők megtartására is használható, hiszen a sín a bővítőkártyahelyek vonalánál is magasabbra nyúlik.

[+]

Miután kicsodálkoztuk magunkat a hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető megoldáson, szemügyre vehetjük az alaplaptálcát, melyet nem csak szerelőablakkal láttak el, de a kábelvezető csatornákat sem sajnálták le róla.

[+]

Az alaplaptálca előlap felőli kiegészítő egységén büszkén hirdeti a felirat, hogy 2,5 hüvelykes SSD-k rögzítésére szolgál, ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, át kell fáradnunk a túloldalra, itt találjunk ugyanis azokat a műanyag kereteket, melyeket csak rá kell pattintanunk a meghajtóra, és már vissza is tudjuk tolni azokat a számukra kialakított vájatokba.

[+]

2,5 hüvelykes tárolókat további két helyre, a szerelőablak alá is telepíthetünk, itt már a klasszikus, felcsavarozásra váró keretekből találunk kettőt. Utolsó lehetőségként természetesen találunk egy kétfiókos merevlemezkeretet is a tápegység helye mellett, melynek műanyag fiókjaiba 2,5 és 3,5 hüvelykes lemezeket egyaránt beszerelhetünk.

[+]

A gyártó az alaplaptálca hátoldalának közepére tette az egyébként mágneses rögzítésnek köszönhetően bárhova áthelyezhető, a Scorpion III-ból már ismerős ARGB kontrollerét, mely a gyárilag a házba beszerelt négy darab, PWM technológiát nem támogató, percenként fix 1200 fordulatra képes Chieftec CF-1225RGB ventilátor fényein kívül még két ARGB szalag vezérlésére is képes. A légkavarók és a ház beépített világítását a vezérlő gombjaival, a mellékelt távirányítóval, az előlapi gombokkal vagy akár szoftveresen is szabályozhatjuk, utóbbihoz természetesen elengedhetetlen az alaplappal való összekötés.

[+]

A gyári ventilátorokat természetesen igény esetén további egységekkel is kiegészíthetjük, szám szerint kettővel, melyeket a ház tetőlemeze alá szerelhetünk be, illetve lehetőségünk van vízhűtéses rendszerekhez tartozó radiátorok beszerelésére is, az alábbi táblázatban leírtaknak megfelelően.

Szerelés

Korábbi tesztjeinkhez hasonlóan ezúttal is az ATX-es ASUS Z170-Deluxe alaplapot és az NVIDIA GeForce GTX Titan videokártyáját vettük elő akkor, amikor elkezdtük beépíteni a házba szokásos tesztkonfigurációnkat. Az említett komponenseket inkább csak a szerelhetőség tesztelésére használjuk, abban természetesen nem kételkedünk, hogy a gyártó által megadott maximális értékeknek megfelelő alkatrészek gond nélkül beférnek a beltérbe, ebben a körben főleg a nehézségekre és az esetleges akadályokra voltunk kíváncsiak.

[+]

Az első rögtön az alaplap beszerelése előtt elénk tárult, ugyanis észrevettük, hogy az alaplaptálcában nem várnak előre bekészítve a beszereléshez szükséges távtartók. Ez nem megszokott, gyári állapotban általában legalább az ATX-es alaplapok megtartásához szükséges darabok a helyükön vannak, és nyilván nem okozott nagy gondot letenni az alaplapot, amíg pótoljuk őket a mellékelt csavarkészletből, de mégis újra fel kellett kapnunk, ugyanis az alaplaptálcán nincsenek arra vonatkozó jelölések, hogy melyik csavarhely melyik formátumhoz tartozik, így a helyére kellett próbálnunk az alkatrészt, hogy pontosan melyik helyekre is lesz szükségünk. Nagyjából persze tudtuk, hogy mely lyukak azok, amelyekkel biztosan nem lövünk mellé, de egy tapasztalatlan gépépítőnek ez plusz pár perc munkát jelent, és valószínűleg nem került volna sokba belekarcolni a lemezbe néhány betűt, ahogy azt más modellek esetében is látni szoktuk.

[+]

Ezen az apró, és bizonyára rajtunk kívül senki mást nem zavaró hiányosságon túllendülve komolyabb problémánk nem volt a legtöbb komponens beszerelésekor, az SSD és a grafikus kártya is gyorsan a helyére került, a tápegység kábeleinek bekötése viszont ismét némi bosszankodást váltott ki belőlünk.

[+]

A mellékelt fotókon remekül látszik, hogy a ház rengeteg kábellel rendelkezik, melyek a ventilátorok és az előlapi panel felől érkeznek; ezeket az egyébként moduláris tápegységünk vezetékeivel kiegészítve gyorsan egy nehezen kezelhető gombolyagot kaptunk, így a bekötések sorrendje némi újratervezést igényelt. Sokkal könnyebb lett volna a dolgunk, ha az alaplaptálca és az oldallap között nem csak 1,5 cm hely lett volna, ezt pedig sok helyen már önmagában a 24 tűs tápkábel kitöltötte, úgy kellett tehát megoldanunk a dolgot, hogy ezt az egy vezetéket semmi ne keresztezze.

[+]

Arra hamar rájöttünk, hogy a kontrollert nem tehetjük oda, ahol a gyártó promóképein is látható, ezért azt száműztük az SSD helyek fölé, nagy szerencsénkre pedig a ventilátorokból érkező vezetékek elég hosszúak voltak, hogy éppen csak, de elérjenek odáig.

[+]

Nem túlzunk azzal az állítással, hogy kábelmenedzsmentben arra a szintre eljutni, hogy az oldallapot a helyére tudjuk tenni, tovább tartott, mint a gépépítés többi lépése együttvéve, ideális esetben viszont ezt egy átlagos felhasználónak elég néhány évente egyszer átélnie. Ettől függetlenül továbbra sem értjük, hogy – főleg egy E-ATX ház esetében – miért pont ezen a területen kell spórolni a helyen, minden bizonnyal senkit nem zavarna, ha egy ekkora monstrum nem 210, hanem 220 mm széles lenne, több térrel a két lemez között.

[+]

A 8 tűs EPS csatlakozó bekötésével szerencsére már nem volt probléma, a kipattintható felső szellőzőrácsnak köszönhetően akkor is hozzáférünk ehhez a porthoz, ha már nagyméretű toronyhűtőnk (esetünkben egy Noctua NH-D15) is a helyén van.

Mérések, értékelés

Tesztünk utolsó lépéseként a tápegységen és az SSD-n kívül mindent kicseréltünk, hogy a hőmérsékleti mérésekhez már jól megszokott, Intel Core i7-5960X alapú konfigurációnkat tudjuk használni. A fix 4 GHz-en üzemelő processzor köré épülő hardvert az AIDA64 CPU-t, FPU-t és GPU-t terhelő tesztjével dolgoztattuk meg, a mérést pedig nyitott tesztpadon, illetve a házban is elvégeztük, utóbbit gyári ventilátorokkal és azok nélkül is. A mérések közti különbséget az alábbi grafikonokon szemléltetjük:

Az értékeken jól látszik, hogy addig nem lesz gondunk, amíg bekötve hagyjuk a ventilátorokat, hiszen teszik a dolgukat, terhelés alatt sem volt jelentősen melegebb a beltéren, mint a szabad levegőn elvégzett mérések során. Amint viszont kivettük őket, terhelés mellett igencsak felszökött a komponensek hőmérséklete, ami egy három oldalról szellőzőrácsokkal alaposan megpakolt gépház esetében kicsit szokatlan.

A legnagyobb baj, hogy a kettő között nincs átmenet, ugyanis a négy ventilátor közül egyik sem rendelkezik PWM vezérléssel, így azok terheléstől függetlenül maximális fordulatszámon fognak üzemelni. Szerencsére a hangszigetelésre nem lehet panaszunk, ugyanis miután szétszereltük a konfigot és betettük a beltérbe a 60 dB hangerejű fehér zajt kibocsátó okostelefonunkat, az oldallapok visszaszerelése után már csak 45,8 dB kiszűrődését tudtuk mérni a zajszintmérővel. Ennyi tompítás véleményünk szerint már jónak számít, így akár ventilátorcsere nélkül is egy élhető összeállítást kapunk, aki viszont könnyebb használat mellett szinte hangtalan működésű számítógépet szeretne, annak mindenképp ajánlott egy PWM vezérlésű ventilátorszett beszerzése.

Értékelés

Nem tartjuk valószínűnek, hogy a Chieftec mérnökei olvassák tesztjeinket, hiszen visszanézve a Scorpion III tesztjében is a szűkös kábelrendezési lehetőségeket hoztuk fel legfőbb negatívumként, és láthatóan ez a probléma a Stallion 3 esetében is jelen van. Specifikációit és a gyakorlati lehetőségeket tekintve persze az E-ATX-es modellel nem volt különösebb problémánk, a kábelmenedzsment viszont szerves részét képezi a felhasználói élménynek, ami – bármennyire is hihetetlen, de – a komponensek olyan, sokszor kevésbé fontosnak tartott kategóriájában is nagy súllyal rendelkező szempont, mint a gépházaké.

[+]

Viszont az is igaz, amit az előző oldalon említettünk, hogy ezzel jó eséllyel csak ritkán fog szembesülni a vásárló, hiszen a gyakran cserélt komponensek ki- és beszerelésekor elég csak kihúzni a csatlakozókat, a tápkábeleket nem kell minden egyes rendszerfrissítésnél eltávolítani és újra bevezetni, ha pedig a kábelrendezés folyamatán túlesünk, a Stallion 3 remek otthona lesz majd konfigunknak, amit egyhamar nem fogunk kinőni.

Ennek persze meg is kérik az árát, hisz az általunk kalkulált 45 000 forint körüli vételár nem kevés, fontos azonban megjegyezni, hogy ebben egy ARGB kontroller, illetve négy olyan ventilátor ára is benne van, aminek darabja külön megvásárolva alulról súrolja a 4000 forintot. Mindent figyelembe véve tesztalanyunkat egy tartós és lehetőségekkel teli gépháznak tartjuk, aki pedig az említett negatívum ellenére is a vásárlás mellett dönt, hosszú távon biztosan hozzánk hasonlóan fog érezni.

Chieftec Stallion 3 számítógépház

SidCorky

A Chieftec Stallion 3 számítógépházat a Chieftec bocsátotta rendelkezésünkre.