CeBIT 2007
Rudi: Az idei hannoveri CeBIT számomra múlt hét kedden kezdődött. Szerda reggel indultunk Parci csodás Lexusával, ezért előző este felmentem hozzá Veszprémből, szokásos bázisomról. A nagy útra jó kis mustáros húsos, becherovkás, cseh sörös vacsorával melegítettünk, aminek azért szerda reggelre már elmúlt a hatása. A mobilarénás különítmény – Bog és Gubro – a kocsinál várt. Becuccoltunk, Gubro belőtte Andit, a navigációs berendezést, megkaptuk az ukázt, hogy öv mindenhol és max. 160. Budapestről ki, egyszer csak már az osztrák határon voltunk. Az idő nagyszerű volt, a verda is, a sógorok sztrádája már nem annyira. A németeknél az volt a baj, hogy valószínűleg a többség az F1-es Schumacherek rokona, verbális 160-as sebességhatárunkkal kitoltak a belső sávból. Azért a nagyjából 1300 kilométeres távot teljesítettük 12 óra alatt. Andi flottul benavigált Rintelnbe, egészen a szállásig. Mivel Herr Schmidt, a portás csak egy erős óra múlva volt esedékes, a görög étterem felé vettük az irányt. A németek jók görögből.
Renwick: Számomra az étterem maga volt a pokol, az émelyítő kajaszagával és a tömény dohányfüsttel, amit a szomszédos asztalnál ülő öt német eregetett magából és a cigarettájából (az egyik mintha szivarozott volna). Eztán minden alkalommal görcsbe rándult a gyomrom, ha elmentünk a „Sorbas” mellett – görög étteremből amúgy kettő is volt a faluban, szóval a németeknek valamiért tényleg nagyon bejön a görög konyha.
A stáb másik felének egyébként meglehetősen eseménytelenül telt az útja, a reggeli indulás ugyan kicsit kitolódott, és a német határig nem is mentünk nagy tempót, de utána Zsolt (ő volt kvázi a kakukktojás, lévén az egyetlen, aki nem PH-s) rálépett az A8-as gázpedáljára (vagyis inkább tekert egyet a tempomaton), és néha egy-egy gyorsabb szakasz után hamiskás mosollyal a szája szegletében csak annyit mondott: – Ez volt a 230, éreztétek? Nem! - hazudtuk. Bezzeg este az étteremben.
Hirdetés
Rudi: A szállás nem volt semmi. Azt tudtam, hogy diákszálló, de hogy ennyire... Jó pár kollégiumban laktam már, de a zsebkendőnyi szoba két emeletes ággyal azért nekem is meredek volt. Olyan volt, mint a memóriakezelés; ha valaki használni akarta a helyet, a többieknek félre kellett állnia, felszabadítania a teret. Reggelre a várost is ellopták, csak valami szürke volt helyette.
A köd aztán felszállt, mi meg beszálltunk, irány a CeBIT. Hát igen, a német precizitás... Autópályák befelé fordítva, kapuban közlekedési ember irányított egészen a három emeletes parkolóház tetejére: Nord4, 3186, J3, csak el ne felejtsük. A hannoveri Messe méreteiben messze felülmúlja a budapesti kiállítóterületet. Pontosan egy négyzetkilométeres, aminek a felén pavilonok vannak. Az idei CeBIT a maga 6000 kiállítójával alig több mint a felét foglalta el. Mivel sikerült otthon hagynom a fényképezőgépemet, Parci Nikonjával vágtam neki a fotózásnak. Elsőre a bejárati „vörös szőnyeget” sikerült lekapni.
Renwick: Már hétágra sütött a nap, amikor átcsörtettünk a sajtóközpontba, beregisztráltunk, a kezünkbe nyomtak egy körülbelül telefonkönyv méretű katalógust, amit Erassal udvarias mosollyal vissza is toltunk a pultra. Elképzelni sem tudom, mit tartalmazhatott ennyi oldalon, nekem mindenesetre elég volt az a rövidke, mintegy 180 oldalas füzetecske is, melyben csak a kiállítókat sorolták fel betűrendben. A Pressezentrum második emeletén még azt sem tudtam, hol vagyok, amikor mellettem Rudi már a saját kis ábráján jelölgette, hová vezet majd az útja. Zsongó fejjel indultam ruhatárat keresni (és persze a legtávolabbit találtam meg).
Sajtóközpont kívül és belül
Rudi: A Pressezentrum egy olyan hely volt, ahol rengeteg újságíró – köztük mi is – tette a dolgát, írta a cikkeit. A forgalmasabb időszakokban csak a földön jutott hely. A sajtóközpont az impozáns Convention Center egyik mellékszárnya. Az épület hátsó része egy érdekes, döntött kocka, a tetején lévő kilátó pedig egyúttal étterem.
A kiállítási csarnokok hatalmasak, közülük néhány kívülről is szép. Sajnos a képeket a borúsabb pénteken készítettem.
Asus és Commodore
Rudi: Mivel nekem – jó diák módjára – volt térképem, úgy szúrt velem ki a sors, hogy nem tudtam kinyomtatni. Emlékezetből visszasétáltam a Halle 2-be, az Asushoz. Komoly standjuk volt, rengeteg új dolgot is kiállítottak. Voltak Bearlake chipsetes alaplapok, új multituner és hangkártya, Wi-Fi eszközök, friss Pirates 75 processzorhűtő, tuningos konfigurációk üvegházban, vizes és nitrós hűtéssel.
A stand legnagyobb attrakciója a Lamborghini notebookokhoz csak úgy mellékesen beállított Murciélago volt. A mobilarénások örömére telefonból is nagyon beújított az Asus, több mint fél tucat friss modellt hoztak. Feltűnt egy új HTPC ház, valamint hozzá való tapipados billentyűzet és távirányító is.
A Halle 2-ben voltak a multimédiás nagyfiúk és a Lifestyle@CeBIT egyik standja is. Itt egy hatalmas fürdőszobai tükörbe integrált televízió volt a legérdekesebb. Többórás rohangálás után viszont a Speed Link babzsákos heverőit is értékeltük.
Renwick: Ha már szóba kerültek a multimédiás nagyfiúk, érdemes megemlékezni a XX. század végének egyik legnagyobb spíleréről, a Commodore-ról, mely idén kiállított a CeBIT-en, két standon is. Az egykor rendkívül patinás márkából most egy (pontosabban két) holland cég igyekszik hasznot húzni; az egyik játékos PC-ket árul méregdrágán, a másik multimédiás berendezésekben utazik (PMP-k és set-top boxok, sőt navigációs szerkentyűk képében). Utóbbi Gravel termékcsaládjából egy működő (amúgy egész ügyes) PMP-t és egy set-top boxot tudott prezentálni, előbbi sok-sok színes-szagos PC-t, jó nagy C= logóval az oldalán. Ja igen, itt érdemes megjegyezni, hogy az egyetlen cebites relikviámat (egy commodore-os pólót) tegnap sikerült is jól leamortizálnom. Nyugodjék békében. Jut eszembe a vonatkozó CeBIT-es hír fórumát olvasgatva általános reakció, hogy a Commodore-t inkább hagyni kéne békében nyugodni.
Játékosok és táposok
Rudi: A 22-es csarnokot a játékosoknak tartották fenn. Itt zajlott a World Cyber Games (WCG) 2007-es Európa-bajnoksága. Huszonöt nemzet kétszáz játékosa hat játékban mérkőzött meg a 100 000 dollárnyi díjért.
A rendezvényt tizenegyesrúgó verseny és sokféle játéklehetőség, színesítette. A játékosokkal szorosabban együttműködő gyártók standjain is nagy csaták folytak. A Razer standján Battlefieldet nyomtak, az XFX-nél pedig Fatal1ty mester oktatta a népet Quake 3-ban, egy platformos pályán. A legjobb eredmény, amit láttam, a -2 frag volt. Azért egyszer sikerült lelőni a mestert, volt is nagy üdvrivalgás. Az Intel egy sor F1-es autót állított be, és WoW-ozni is lehetett náluk. Egy Wii kiegészítőket kínáló standon beálltam teniszezni. Persze, azt elfelejtettem mondani, hogy az utóbbi hónapokban napi rendszerességgel nyúzom a Nintendo konzolt, így elég megalázólag hatott a három sima szett, ahol egyetlen labdamenetet csípett el kihívóm.
Renwick: Na, ezért kellett volna nekem is előre tervezni. Így amíg Rudi önfeledten lóbálta a Wiimote-ot, én néhány tök ismeretlen kínai gyártó standja között bolyongtam valami félreeső(bb) pavilonban. Valamiért ezek közt kapott helyet a nálunk azért elég jól ismert Enermax, ahol végre megvilágították számomra, hogy mire is jó egy 1 kilowattos tápegység. A cég egy látványos installáción keresztül mutatta be a csúcskategóriás Galaxy táp erejét: egy négyprocesszoros szerverlap és összesen 24 merevlemez volt ráaggatva a dobozra. Az Enermaxnál volt egy hatalmas kompresszor is, amivel egyebek mellett 4,6 GHz-re húzott Core 2 Duót hűtöttek.
Ha már táp, ugyanebben a pavilonban akadtam rá a nálunk még hírből sem ismert MaXima Group apró standjára, ahol több HTPC ház mellett egy rózsaszín tápegység (és egy vele színben teljesen harmonizáló) tápteszter hívta fel magára a figyelmet. Barbieházba barbietápot!
Cooler Master – házak, tápok
Rudi: Barbie-vonalon a Cooler Master is elindult. A hűtősök közül nekik volt a legnagyobb standjuk, tele mindenféle érdekességgel és újdonsággal. A külső részre, csalogatónak, igényesen moddolt házakat tettek. Volt ott mesés Praetorian, tükrös Wavemaster, hot rod Mystique, magasított Stacker és sok-sok 830-as Stacker. Ezekből egyébként rengeteget kiállított a többi gyártó is.
A vadító szépségek és a friss Cosmos mellett két új, olcsóbb Elite szériás dobozt is találtam. Az Elite 332 csak előlapjában tér el a korábbi 330-as és 331-es modellektől. A 413 mm magas rácsos előlapba négy 5,25 colos és két 3,5 colos meghajtót építhetünk, belülre pedig öt 3,5 colos merevlemez fér. A hatkilós acéldobozt elöl és hátul 120 mm-es ventilátor szellőzteti. Az Elite 340 jóval kisebb. Csupán 360 mm magas és 404 mm mély, ennélfogva csak microATX alap, két 5,25 colos, két 3,5 colos meghajtó és két merevlemez fér bele.
Tápvonalon is újított a Cooler Master. Eddig legerősebb terméke a 850 wattos Real Power Pro volt, most megérkezett az 1000 wattos zászlóshajó. Az óriásnak nem kevesebb, mint hat részre bontották a 12 voltos ágát, melynek maximális terhelése 900 watt lehet. A helyszíni szemlén úgy tűnt, hogy a tápnak két főtrafója van. A másik újdonság a nagy tápegységek moduláris kábelezésű változata.
Cooler Master – hűtők, desktop
Temérdek új processzorra és videokártyára való hűtőt is kirakott a Cooler Master. Bemutatkozott a tesztünkben nagyszerűen szereplő Hyper TX második és harmadik kiadása. A kettes revíziónak az az újdonsága, hogy immár univerzális, Intel (LGA775) és AMD (K8 platform) foglalatokra is felszerelhető. A hármas légterelőjét modernebbre szabták, és teljesen új ventilátort kapott. A továbbra is 90 mm körüli lapátkereket a korábbi gumilábak helyett négy hajlított fémszalag tartja. Ugyanez a ventilátor került a lapos Vortex 752-re. Az új nagyágyú a Hyper 212 lesz a maga 120 mm-es, szintén szalagos ventilátorával és négy hőcsövével. A teljesítmény szempontjából balul sikerült Marson is csavartak egyet. A második kiadásnak vízszintesen futnak a hőcsövei, lamellái pedig rézből készülnek. Láttam vörös és fekete színűt is.
Jó volt élőben látni a GeminII-t, amely elvileg processzorhűtő, gyakorlatilag az alaplap jelentős részét is ellátja friss levegővel. Új az Aquagate S1 is, mely a korábbi Aquagate Miniket váltó kompakt, vizes processzorhűtő.
VGA-s fronton a CoolViva Pro mellett megcsodálhattuk a passzívan is használható CoolViva Z1-et, melyet már úgy hirdetnek, hogy GeForce 8300, 8400 és 8600 kártyákra is jó lesz, akárcsak a CoolViva Pro II.
Új területre is bemerészkedett a Cooler Master. A stand szélén egy lapos, notebookszerű gombokkal megrakott billentyűzetet és egy karcsú egeret fedeztem fel. A gépzongorának három webes és négy médialejátszós extra billentyűje volt, peremére pedig ízléses, narancssárga vagy sárga díszsávot raktak, de fekete pereműt is láttunk. Az egérnek a billentyűzet színével harmonizál a görgője, két fő gombja pedig a felső borításba nyúlt. Egyébként az Enermaxnál (meg több helyen is) feltűntek hasonló, lapos billentyűzetek
OCZ, Arctic Cooling és a többiek
Renwick: A Cooler Masternél tényleg nem szerénykedtek a fiúk, de úgy általában véve is döbbenet volt látni ennyi hűtésre és PC-s házakra (illetve a kapcsolódó komponensekre) szakosodott kiállítót egy rakáson. Egy pavilont gyakorlatilag szinte csak ezek a cégek töltöttek meg (el is neveztük magunkban kockapavilonnak). Itt állította ki portékáit az utóbbi időben kissé érdekes marketinggel operáló OCZ is, ahol a sajtóbelépőt meglátva azonnal odatereltek a vitrinekhez, és megmutogatták a matricázott tápjaikat és a matricázott egereiket, valamint a vízhűtéses, továbbá „CrossFire- és SLI-kompatibilis” memóriamoduljaikat. Miközben ásítozva hallgattam idegenvezetőmet, megakadt a szemem egy PC2-11200-as (igen, 1400 MHz-es), vízhűtéses memóriamodulon. Ez (lesz) most állítólag az új csúcsmodell, ami akár a világ leggyorsabb memóriamodulja címet is megkaphatja – legalább két hétre, amíg a Corsair össze nem hoz egy 4 MHz-cel gyorsabb modult. Komoly komplexusaik lehetnek azért ezeknek a cégvezetőknek.
Volt még az OCZ-nél egy érdekes CPU-hűtő is, amit egy mérnök mutogatott az arra járó kíváncsiskodóknak. A Waycool egy zárt rendszerű, hibrid vízhűtéses megoldás lesz, természetesen mindennél jobb hatásfokkal. Majd Rudi esetleg leteszteli, addig is azonban szkeptikus maradok.
Rudi: A hűtősök közül nekem mindig is az Arctic Cooling volt az egyik kedvencem – grafikus kártyámon most egy Accelero X1 dolgozik. A svájciak kitettek magukért, szép kis standot hoztak össze, sok újdonsággal. Először azt néztem meg, élőben mennyire rettenetesen nagy a PowerColor Radeon X1950 Pro kártyára gyárilag szerelt, de külön is kapható Accelero S2. Kicsivel odébb egy érdekes kiegészítőt találtam hozzá. A Turbo Module az S2 mellett az S1-gyel is kompatibilis, a hűtő lamellái közé támasztható két 80 mm-es ventilátor.
A szomszédos vitrinben valami nagy lapult, aminek Accelero Xtreme volt a neve, és egyszer majd csúcskategóriás R600-as GPU-s grafikus kártyákon láthatjuk. Nagy kérdés, hogy mikor.
Processzorhűtőknél az AC most valamiért az olcsóbb szegmensre koncentrált. Az Alpine 7 GT és Pro valamikor az év közepén érkezik majd, akárcsak a lapos Freezer 7 LP. Az AMD processzorokhoz való Freezer 64 LP-ről már korábban hírt adtunk. Azért volt egy jó nagy, névtelen prototípus is, melynek 120 milliméteres ventilátorát két lamellasor közé rejtették. Szerintem a fémlemezek kicsit sűrűk lettek, de majd meglátjuk.
Persze, a többiek is megjelentek. A Zalman a hírrovatban már említett vízhűtők mellett kihozott két új VGA-hűtő szériát (VNF100 és VF1000) és egy új CPU-hűtőt is. Valamiért Zmachine néven állították ki a korábban Fatal1ty FC-1 néven futó házat.
A kisebb gyártóknál láttam még pár érdekes dolgot. A GlacialTech Igloo 7600 érdekes formája fogott meg, akár még hatékony is lehet. A számomra ismeretlen Auras standján valami furcsára bukkantam: a Triple ugyan hasonlít a Zalman CNPS9500-ra, de három hőcsöves szelvénye széthajtogatható, hogy a processzor környékét is szellőztesse. Az Akasa revóhoz hasonló mini vízhűtést találtam egy MSI HTPC-ben. Vajon, ilyen kis méretben a víz van olyan hatékony, mint a heat-pipe? Kétlem.
A CeBIT-ről készített körképünk itt még nem ér véget, holnap új témákkal érkezik a második rész.
Renwick és rudi
